Amikor a mérnökök megőrülnek: 5 értelmetlenül túlmotorizált autó

Vágólapra másolva!

Ki írja elő, hogy egy adott járműkategóriának milyen keretek közé kell beférnie? Összegyűjtöttünk öt legendás autót, amelyek nemcsak feszegetik, de egyenesen porrá zúzzák a korlátaikat. Akad köztük városi mini, családi egyterű és SUV is, és ahol megjelennek, minden tekintet rájuk szegeződik.

Origo

Vágólapra másolva!

autós olvasnivaló túlmotorizált autók

Az autóipar általában a beteges szintű optimalizálásról szól. Költségek és képességek, környezeti- és menetteljesítmények, élmény és kezelhetőség egyensúlyát kergetik a fejlesztők, és amikor elkészülnek, a végeredmény rendszerint belül esik a józan ész határain.

Nagy ritkán azonban előfordul, hogy a fejlesztőcsapat

átveszi a hatalmat egy projekt felett, elbarikádozzák az ajtókat,

és a puccs végeredménye minden racionális képzeletet felülmúlóan szórakoztatóra vagy rémisztőre sikerül. A Smarter Média válogatása alapján lássunk néhány emlékezetes szteroidbombát az autóipar újkori történetéből!

1. Dodge RAM SRT-10

A Chrysler fennhatósága alá tartozó márkák összefogásából született meg a világ mindmáig legőrültebb pickupja. A nagyteljesítményű modellek fejlesztéséért felelős Performance Vehicle Operations részleg már 1996-ban négy kerékre állította

egy olyan platós jármű prototípusát, amelyet a Dodge Viper motorja hajtott.

A Dodge Ram VTS soha nem valósult meg, de nyolc évvel később gyártásba került még észveszejtőbb „utódja”, a Dodge RAM SRT-10.

Az időközben 8.3 literesre hizlalt V10-es motort megerősített vázba suvasztották bele, a futóművet teljesen áthangolták és leültették, a fékeket motorsport-ihletésű, illetve versenyfejlesztésű komponensekkel javították fel.

A motorházfedélbe vágott légbevezető torok és a hátfalra biggyesztett légterelő egyaránt valós funkcióval bírt, és hozzájárultak ahhoz, hogy a modell 2004-ben a világ leggyorsabb sorozatgyártású pickupjaként (248,8 km/h) beírja magát a Guinness Világrekordok Könyvébe. Három év alatt nem egészen tízezer darab készült az akár ötszemélyes kivitelben is megvásárolható haszonjárműből.

2. Nissan Juke R

A városi legenda szerint a Nissan akkor állt elő a V8-as városi szabadidőautó ötletével, amikor Sir Chris Hoy, a kerékpáros fenoménból lett autóversenyző

egy bemutató alkalmával összetört egy GT-R kupét,

és hirtelen felszabadult egy motor. Ez persze nem igaz, de az tény, hogy ésszerű érvek aligha szóltak a Juke R, majd utódja, a Juke R 2.0 megépítése mellett.

Az 545, később 600 lóerős vadállat igazi öszvérmunka volt: a törpe crossover karosszériáját a GT-R rövidített tengelytávú padlólemezére erősítették rá, így nemcsak a motor és a hajtás, hanem a komplett futómű, de még a műszerek is a legendás sportkupéból származtak.

Sorozatgyártásról szó sem volt, viszont akkora volt az érdeklődés a versenyülésekkel szerelt, masszívan becsövezett autó iránt, hogy a gyár hajlandó volt néhány példányt építeni.

Az árat soha nem hozták nyilvánosságra,

de jól értesült források szerint magasan százmillió forint fölötti összegek cseréltek gazdát...

3. Renault Espace F1 Concept

A Renault 1995-ben nem tudta eldönteni, mit ünnepeljen hangosabban: Európa első buszlimuzinjának, az Espace-nak a tizedik születésnapját, vagy azt, hogy a Benetton motorbeszállítójaként megnyerték a Forma-1 konstruktőri világbajnokságot. Salamoni döntést hoztak hát, és megépítették az Espace F1 tanulmányt.

A gyári vázat szénszálerősítésű műanyagokkal erősítették meg, a futómű a Forma-1-ben szokásos geometriát követte,

a motor pedig az 1993-as Williams-Renault versenyautóból származott,

700 helyett 800 lóerős teljesítménnyel!

A 3.5 literes V10-es versenymotort középre építették be, és a hátsó kerekeket hajtotta meg, ám még így is maradt hely két versenyülésnek a második sorban, hogy egyszerre akár négyen is átélhessék, amint az autó 6,9 másodperc alatt eléri a 200 km/h-s sebességet, vagy 600 méteren nulláról 270 km/h-ra gyorsul, és onnan meg is áll, köszönhetően a karbon-kerámia fékeknek.

4. Lexus TS650

2013-ban a Toyota Motorsport GmbH figyelmét a hosszú távú világbajnokságban részt vevő hibrid versenyautók fejlesztése kötötte le, de azért a mérnökök kaphatók voltak egy kis mókára.

Fogtak két Lexust, egy LS szedánt és egy IS-F sportlimuzint.

Utóbbi ötliteres V8-as szívómotorját az alapokig átdolgozták, és két Garrett turbót akasztottak rá, majd beépítették az LS szénszálas elemekkel könnyített és megerősített karosszériájába.

A felpiszkált nyolchengeres alapkivitelében is 650 lóerőt teljesített, ami a hátsó kerekeken keresztül találkozott az aszfalttal. Az egykori luxusszedán minden látható és rejtett felületén áramlás-optimalizáló idomokat helyeztek el, a fékeket és a lengéscsillapítókat a Lexus LFA szupersportkocsiból emelték át.

Utóbbi később pórul járt nagylelkűségével, a TS650 ugyanis a nardói oválpályán 320 km/h feletti sebességet ért el, amivel a valaha épített leggyorsabb Lexusnak számít, lekörözve az LFA-t is. Ugyanakkor a mérnökök ügyeltek arra, hogy a szuper-LS ne csak gyors, de pontosan és élvezetesen is vezethető legyen: állítólag olyan könnyedén lehetett vele driftelni, mint egy GT86-ossal. Egyetlen példánya ma a TMG kölni múzeumában pihen.

5. Aston Martin Cygnet V8

Praktikus, elsősorban a Smart konkurensének szánt városi kisautóként ismerte meg a világ a Toyota IQ-t, de rövid időn belül kiderült, hogy

vannak még bőven távlatok a konstrukcióban.

Ott volt például klónja, az Aston Martin Cygnet, amelyet a brit luxusmárka 2009 és 2013 között forgalmazott átdolgozott karosszériával, luxuskialakítású belsővel, de azonos technikával és méregdrágán.

Nos, ez a brit-japán ritkaság adta az alapokat ahhoz a gonosz törpéhez, ami az idei Goodwoodi Sebességfesztiválon még a sokféle kreténséghez szokott közönséget is sokkolta: a Vantage S 4,7 literes V8-as motorját műtötték ugyanis bele a miniautóba!

Hogy a hatalmas motor elférjen, teljesen át kellett építeni a Cygnetet: kardánalagutat kapott, hogy a 436 lóerő eljuthasson a 19 colos, hajtott hátsó kerekekhez. A futómű és a váltó a motorral együtt érkezett a Vantage-ból;

a méregzsák mindössze 4,2 mp alatt gyorsul 100 km/órára,

végsebessége pedig meghaladja a 270 km/órát. És elképesztő driftmutatványokra képes olyan szűk utakon is, ahol egy normál méretű autót senki sem tenne keresztbe.

Szerényebb rokon: Toyota iQ GRMN Supercharger

A Gazoo Racing csapatánál is láttak fantáziát az IQ-ban, az 1.33 literes motort kompresszorral szerelték fel, ami 30% teljesítménynövekedést hozott. Az így kapott 122 lóerő persze említésre sem méltó e társaságban, ám mivel az autó alig egy tonnát nyomott, rendkívüli menetdinamikával ruházta fel a modellt. Száz darabot építettek, a közel kilencmillió forintos áron.