Észrevétlenül kikopott az utakról, lakótelepi parkolókból és a diszkók elől az BMW E30-as szériája, megkímélt példányai viszont veteránkorba léptek. S egyre többen ismerik fel: ez az utolsó a régi iskola szerint épített kis BMW-k közül, kevés műanyaggal és kevés elektronikával.
A BMW 1982-ben bevezetett E30-as sorozata a hatvanas évek Neue Klasse kupéinak és szedánjainak leszármazottja. Lényegében közvetlen elődje, az E21-es alaposan átdolgozott kiadása, karosszériája mellett a beltéren is változtattak, és – az E21 túlkormányzási problémáit orvosolandó – a futómű is átalakult.
Négy vagy hat hengerrel, sőt dízelként is
Az alapmodellt a jól bevált 1,8-as, 89 lóerős, karburátoros (M10 gyári kódú) négyhengeres vitte, amely Bosch Jetronic befecskendezéssel (318i jelöléssel) már 103 lóerőt tudott. Az 1987-es motorfrissítés után, M40 néven ez az erőmű alapból Bosch Motronic-kal futott, így 111 lovas lett, a 316i pedig megkapta ennek 1,6-os, lóerős változatát.
1989-ben a 318iS orrában 130 lovas DOHC (M42) négyhengeres duruzsolt, ugyanakkor teljesen más dimenzió volt a BMW Motorsport által a FIA A csoportos homologizációhoz kifejlesztett M3-as sorozat: kívülről hasonlított a mezei E30-asokra, de jóval harapósabb négyhengeres vitte, konfigurációtól függően 1,9–2,5 l-es méretben és 192–235 lóerővel.
A hathengeres benzines (M20) eleinte kizárólag a Bosch K-, L-, és LE Jetronic-jaival ment, de később megjelent Motronic-kal is, 2,0–2,7 literrel és 123–168 lóerővel. Az E30 újdonsága volt az M21 jelű, 2,5 l-es sorhatos dízelek megjelenése, szívóként 84, turbóval 114 lóerővel. Az E30-asból a két- vagy négyajtós limuzin mellett kabrió és kombi is készült, sőt 1985-től összkerékhajtással is gyártották (325iX). Bár már 1990-ben megjött az utódja, a Touringokat egészen '94-ig árulták.
Piros szépség automatával, de szervó nélkül
A kipróbált korai példány tulajdonosának családjában két darab négyajtós 316-os is volt, ő ezek hátsó ülésén nőtt fel. Így nem meglepő, hogy megmaradt a típus szeretete (egy 1990-es négyajtós is áll a garázsában). Ezt az autót 2016-ban vette, korábban egy család használta, ahol apáról fiúra szállt, majd egy kis lakatolással és fényezéssel valamennyire rendbe tették.
A vétel után csak néhány apró rozsdafolt és a kopottas krómlécek kijavítása, meg a kárpit felújítása maradt, a technikához nem kellett hozzányúlni. Ez a gép a legkisebb a sorban, a belépőmodell a csendesen duruzsoló 1,8-as 89 lóerős, porlasztós változatával. Kevés az extra benne, egyedüli igazi luxuscikke a háromsebességes automataváltó, de van feláras jobb oldali visszapillantója és gyári rádiója is.
Kellemes vezetni, élénken fordul kanyarokban, a motorja pedig nyomatékos, bár a hangolásán azért érezni lehet, hogy sportos szeretne lenni, de nem az. Bár annyi igazság azért van benne, hogy szervó nélküli kormánya már-már gokartosan direkt, a motorja pedig picivel erősebb a kor ekkora négyhengereseinél; közepesnél valamivel feszesebb futóműve mégsem sportautós.
Egy veterán, amit nem luxus fenntartani
Az előző generációban is bevált (és az Alfánál, Citroënnél, Peugeot-nál, Fiatnál is használt) ZF gyártmányú háromfokozatú automata szépen dolgozik, észrevehetően, de rántások nélkül kapcsolgat – ahogyan vártuk is tőle, nem igazán támogatja a vagánykodást.
Az elöl tárcsa-, hátul dobfékek hatásosan állítják meg, a fékpedál meglehetősen kemény, szokni kell, nem könnyű finoman adagolni. 120 km/h körül utazik a legszívesebben az alapmotor-automata kombinációs BMW, persze feljebb is megy könnyen, de akkor már zajos. Érdekes, hogy egykori elterjedtsége ellenére ma már milyen feltűnő jelenség egy ilyen E30-as: próbánk alatt is sokan fotózták.
Óriási előnye, hogy viszonylag olcsón fenntartható veterán, hiszen ma is szinte minden kapható hozzá, aránylag elfogadható árakon. Igazán megkímélt példányokat ugyanakkor a négyhengeresek vagy az automaták közül lehet kifogni, hiszen nem ezekben bontogatták szárnyaikat a száguldozó-driftelő ifjú titánok.
Motor: soros négyhengeres, OHC-vezérlésű benzines, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 1766 cm3. Furat x löket: 98,0x71,0 mm. Kompresszió: 9,5:1. Teljesítmény: 89 LE, 5500/perc fordulaton. Nyomaték: 140 Nm, 4000/perc fordulaton.
Erőátvitel: háromfokozatú ZF automataváltó, hátsókerék-hajtás.
Felfüggesztés: elöl McPherson, hátul ferde, független lengőkarok, hidraulikus működtetésű kétkörös fékrendszer, elöl tárcsafékekkel, hátul dobokkal, szervorásegítéssel.
Felépítmény: kétajtós, önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4325x1645x1380 mm. Saját tömeg: 1050 kg. Tank: 55 l.
Végsebesség: 171 km/h.
