Elfújta a szél - a légcsavaros autók története

Vágólapra másolva!

Egész Magyarországot megrázta, amikor 1932-ben Asboth Oszkár légcsavaros autója összetört a rákosi gyakorlótéren, és a propeller megölte két utasát. De messze nem ő volt az egyetlen, aki forradalmasítani akarta a mobilitást: a múlt század tízes éveiben világszerte kreatív feltalálók alkottak légcsavaros prototípusokat, és néhány propelleres csodabogár a II. világháború után is született.

Retro Mobil

Vágólapra másolva!

veterán autó légcsavaros autó Retro Mobil

A légcsavaros (de nem repülő!) autók melletti legfőbb érv a hajtáslánc elhagyhatósága és a nagy közúti végsebesség volt, de egyik konstrukció sem tudott igazán semmit kezdeni az ilyen gépek gyenge gyorsulásával és rossz terepképességeivel, sőt, külön problémát jelentett a propeller elhelyezése és a nagy fogyasztás is. Nem beszélve persze a jókora lármáról, na meg arról, hogy a biztonsággal igencsak hadilábon álltak.

A helikopter tervezéséről ismert Asboth Osztkár légcsavaros autó prototípusa (ezúttal karosszéria nélkül) gyenge szerkezete miatt drámai balesetet szenvedett Forrás: Fortepan

Amire csak lehetett, propellert szereltek

Az első ilyen autók már nem sokkal a Wright fivérek első, 1903-as repülése után feltűntek a világ több pontján,

később az őrület átterjedt a csónakokra és mozdonyokra

(ilyen volt a német Schienenzeppelin 1929-ben) is. A legtermékenyebbek talán a franciák voltak, náluk 1915-ben két francia–angol Sizaire-Berwick kocsiból készült a Wind Wagon nevű légcsavaros, páncélozott, géppuskás (!) masina a hadseregnek, de sosem vetették be.

Mára két Helica maradt meg, ez a zárt kivitel Forrás: Retro Mobil

A legismertebbek az autó- és repülőtechnikában is járatos mérnök, Marcel Leyat konstrukciói voltak, nála már sorozatgyártásról is beszélhetünk. Nem meglévő autót alakított át, hanem saját, keskeny és áramvonalas, repülőgépre hajazó testet épített farostlemezből, és 8 lóerős Scorpion motort szerelt bele. A pihekönnyű Helicákból 1919 és 1925 között 30 készült többféle testtel, három- és négykerekű, két- vagy négylapátos kivitelben.

A francia Helica sportváltozata 1927-ben a montlhéry-i versenypályán elérte a 171 km/h-t Forrás: Retro Mobil

Észak-Amerikában is szép számmal készültek szélhajtású autók,

a Buickokat is gyártó kanadai McLaughlin Motor Company is épített egy tanulmányt 1926-ban. Németországban több kísérlet is folyt, különösen a nemzetiszocialista időkben. A Maybachnál egy 1938-as áramvonalas Spohn-felépítményes kocsira szereltek héthengeres csillagmotort, 1943-ban pedig egy kétéltű katonai jármű kapott propellert.

Sítalpaival a McLaughlin hójárásra is alkalmas volt Forrás: Retro Mobil

Francia, argentin és szovjet elképzelések

2000-ben egy pajtában megtalálták a francia gépészek által 1932-ben épített fatestű Helicron maradványait, ezt eredetileg négyütemű, kéthengeres bokszermotor hajtotta, de a restauráláskor ezt a Citroën GS négyhengeresével helyettesítették.

A Helicronnak is repülőteste van, hátsókerék-kormányzású, és megfordított Rosengart alvázon ül Forrás: Retro Mobil

A háború után is folytatódott az építkezés: 1955-ben Argentínában Eugenio Grosovich és Gianfranco Bricci jóvoltából született egy ígéretes próbadarab, az Aerocar. A hathengeres, 90 lóerős Chevrolet-motorral hajtott autó 160 km/h-s végsebességet ért el.

Egy amerikai autógyárat érdekelt a sorozatgyártása,

de végül prototípus maradt, ezt sem lehetett volna gazdaságosan készíteni és üzemeltetni.

A Tatra-szerű hatüléses Aerocar hátul elhelyezett légcsavarja életveszélyes volt, később tettek rá védőgyűrűt Forrás: Retro Mobil

Az oroszok és a szovjetek a légcsavaros járgányokat általában hómobilként képzelték el, s főleg katonai célokra szánták őket. Már az 1910-es évektől kísérleteztek velük, többek között Igor Sikorsky és Andrej Tupoljev, az aviáció úttörői is.

A második világháború alatt egész flottát építettek járőrözésre,

a háború után pedig, a hadsereg felügyelete alatt, olyan gépek születtek, mint a Pobeda személyautóból kialakított Sever-2 vagy a kisbusz méretű KA-30-as.