Amit ez a népautó elért, nem piskóta - Ford Escort 1100L veterán teszt

Az első sorozatot (MkI) 1968-tól 1974-ig gyártották, 2,15 millió példány készült belőle összesen

A kiöregedett Angliát (ilyen autó szerepelt a Harry Potterben is) leváltó szögletes, megfizethető árú „piskóta” Escort hatalmas sláger lett. Több mint kétmillió példány készült belőle, ilyen sikert azelőtt egyetlen Amerikán kívüli Ford sem ért még el, és a raliban is emlékezeteset alakított. Kipróbáltunk az első generációból egy eredeti példányt.

Először kétajtós szedánként jelent meg az angol fejlesztésű és gyártású Escort, 1967-ben mutatták be a belpiacos jobbkormányost.

Csak egy évvel később jött a balkormányos kontinentális változat,

feszesebb első futóművel, más kormányáttétellel, kétkörös fékrendszerrel és picivel szélesebb felnikkel. Utóbbi változatot eleinte Belgiumban, Genkben, 1970-től pedig Nyugat-Németországban, Saarlouisban gyártották.

Csak a dizájn hozott némi újdonságot, a technika alapjaiban a korábbi volt, bár a fogasléces kormánymű vitathatatlanul fontos előrelépést jelentett. Klasszikus felállás: orrmotor-hátsókerékhajtás, elöl független, hátul merevhidas, laprugós futóművel, belül sok olcsó műanyaggal és vinillel.

Takarékmotortól a legendás raligépekig

Az ötvenes évek végétől használatos Ford Kent motor (lásd még az Anglia, Prefect, Consul Classic, Corsair modellekben) keresztöblítéses változatát szerelték az Escortba, az alapmodellbe 1,1-es méretben, de 1,3-assal és annak Weber karburátoros GT1300 kivitelével, illetve 1,6-ossal is lehetett kapni, sőt, az olasz és a francia piacra pedig készült 940 köbcentis változat is. Mindegyikhez négyfokozatú kéziváltó járt, az 1300-ashoz háromsebességes automatát lehetett rendelni.

Az 1,6-osból ralikivitel is készült, nem is akármilyen:

a Lotus tervezett hozzá nyolcszelepes, DOHC hengerfejet.

Gyártása akkor fejeződött be, amikor megjelent a Cosworth BDA keresztöblítéses blokkja 16 szeleppel. Ennek továbbfejlesztésével született meg az 1,7-es Cosworth BDB erőgép, ugyanez befecskendővel lett a BDC.

A legerősebb a Taunust, a Caprit, a Granadát és az amerikai Pintót is mozgató kétliteres volt, utcai kivitelben 99 lóerővel, de ugyanez a motor az RS2000-esben már 109 lóerőt tudott. Az RS1600-as és az RS2000-as Escortok rengeteg raligyőzelmet gyűjtöttek be,

a legdicsőségesebb az 1970-es London-Mexikó túra volt,

a legendás finn Hannu Mikkolával a volánnál. A győzelem tiszteletére kiadták a Mexico nevű utcai változatot, ez gyűjtői körökben ma különösen kívánatos.

Még Jugoszláviában is csodaszámba ment

Visszatérve az utcára: a kétajtós után megjelent a négyajtós szedán és a háromajtós kombi/furgon is. Németországban az Opel Kadett, az olaszoknál a Fiat 128-as, a franciáknál pedig a Renault 12 volt az korszerű ellenfél. Tesztautónkat 1972-ben újként vásárolta egy zentai úriember, a még egyben lévő Jugoszláviában, a zágrábi Intercommerce export-import vállalaton keresztül.

Az üléskárpitok szinte gyáriak, mindvégig huzat védte őket, csak a fotózáshoz vettük le Forrás: Retro Mobil

Az akkori törvények szerinti hatalmas védővámot és adót is kellett fizetnie, a Zastavák uralta (bár később néhány nyugati modellt, például Renault 4-est is helyben készítő) titói Jugoszláviában maga a mennyország volt egy ilyen járgány. Gazdája gondozta is, a szervizkönyv szerint

a harmadik kötelező átvizsgálást Németországban végeztette el.

Az autó 42 évig volt egyetlen kézben, majd miután tulaja elhunyt, jó néhány évig garázsban állt.

Ebből a szögből kicsit izomautós a forma. Nagyok a szélvédők, jó a kilátás. A lámpák a kornak megfelelően kicsik és szépek, az MkII már kétszer ekkorákat hordott Forrás: Retro Mobil

Mostani tulajdonosa, a Szegeden élő dr. Erdélyi Andor az özvegytől vette meg. Korához képest szuper állapotban van a gép, valódi „túlélő”. Mindene megvan, motorja nem füstöl, és jól húz, semmi sem lóg, lötyög, kotyog vagy zörög. Hihetőnek tűnik, hogy csak egyszer fordult át a km-számláló, most 1702-t mutat. Nagyon kevés javítanivaló akadt, a fékeket kellett felújítani, és a vízcsövek mellett a vízpumpa is cserére szorult, az autót első tulaja egyszer már átfényeztette, most pedig eladó.

Amikor egy kompakt autóhoz 44 lóerő járt

Belépőmodell, a szerény 1,1-es motorral, annak is a kisebb, 8,0:1 kompressziójú változatával (az erősebbik 48 lovas volt), és kereklámpás „L” kivitelben. A picivel jobban felszerelt „Super” téglalap-fényszórókkal világított.

Négy utasnak bőven van hely, az ülések kényelmesek,

de nincs oldaltartásuk, és olyan a rugózásuk, hogy kanyarban billegnek rajtuk az utasok. A motor alapjáraton csendes, menet közben kicsit darálós, bár akkor sem kellemetlenül zajos.

Csak a legszükségesebbek: sebességmérő, benzinszint- és vízhőfokmutató, töltés, olajnyomás, országúti fény és indexvisszajelző Forrás: Retro Mobil

44 lóerő visz bennünket, de a könnyű önhordó kasztnival egészen tűrhetően gyorsul, és rugalmassága is elfogadható. A rövidlöketű, csupa vasszerkezetű motor szívesen forog, a nyomatéka viszont alul kevés. Könnyen jár és pontos a váltó, szinte lehetetlen eltéveszteni a fokozatokat, szakértők szerint ez a brit Fordok egyik legjobbja. A hagyományos építésű futóműre sem lehet panasz, kellemes a hangolása és jó az úttartása.

Hatalmas a csomagtartó, 425 literes, de a pótkerék és a 40 literes tank is helyet vesz el belőle Forrás: Retro Mobil

Természetesen nincs szervó, de így sem izzasztó a kormánytekergetés, még álló helyzetben sem – kevés holtjátékkal, pontosan dolgozik. A gáz- és kuplungpedál könnyű,

de a fék meglepően magasan fog, és nagyon kell nyomni,

hogy a négy dob (az 1300-asokban már tárcsák voltak elöl) megállítsa az egyébként jóval egy tonna alatti kocsit. Bár spártai autó az Escort, adottságait megismerve nem nehéz megérteni, miért válhatott belőle az erős, spéci motorokkal kiváló raliautó.

Műszaki adatok: Ford Escort 1100L MkI

Motor: soros négyhengeres, OHV-vezérlésű benzines, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 1089 cm3. Furat x löket: 80,98 x 53,29 mm. Kompresszió: 8,0:1. Teljesítmény: 44 LE, 6000/perc fordulaton. Nyomaték: 70,5 Nm, 3000/perc fordulaton.

Erőátvitel: négyfokozatú kézi váltó, hátsókerék-hajtás.

Felfüggesztés: elől kettős keresztlengőkaros tekercsrugókkal, hátul merev tengely, laprugókkal. Hidraulikus, kétkörös fékrendszer elöl-hátul dobokkal, szervorásegítés nélkül.

Felépítmény: kétajtós önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 3978 x 1572 x 1402 mm. Saját tömeg: 805 kg.

Gyorsulás (0-100 km/h): 19,7 s. Végsebesség: 131 km/h.

Még több veteránteszt a Retro Mobil decemberi számában: