Csipetnyi divat és „bezzeg régen” érzés – Mini Clubman Cooper S teszt

2018.12.26. 09:55

Ez a 192 lóerős, retró divatkombi olyan rejtvény, melyet itthon csak kevesen akarnak megfejteni. Pedig tagadhatatlan hibái ellenére izgalmas és stílusos kocsi, tehát ízig-vérig Mini.

Szerintem az idő múlása nem kedvez a Mini márkának. A nosztalgikus dizájn, ami 2001-ben látványosan új és fiatalos volt, most már unalomig ismert, ráadásul az a kevés változás, melyet 17 év alatt megért, gyakran nem vált előnyére. Mondjuk úgy, hogy a tartósan ragyogó színész-csillagok házassága sem feltétlen tart örökké. Bizony a jóra is rá lehet unni, a Mini pedig nem változott, nem lett az elmúlt 17 évben másként jó.

Egy előnye biztosan van a változatlanságnak: aki egyszer már látott autót, azonnal tudja, hogy ez Mini. A retróhullámból Európában rajta kívül csak a Fiat 500-család marad hírvivőnek. Galériához kattintson a képre!Forrás: Bolla György

Harmadik generáció, felvarrt ráncokkal

Tény, itthon soha nem tudott különösebb tényezővé lenni az újautó piacon, annak ellenére sem, hogy az anyacég BMW a legnagyobb nevek között van a magyar vevők szemében. De használtként azért érkezett Miniből is, nem hiányzik a budapesti utcaképből sem a klasszikus háromajtós, sem a nemrég frissített Countryman SUV. Tehát látjuk őket eleget, a Mini generációit (ez most a harmadik) mégis nagyon meg kell néznem, hogy megkülönböztessem.

Jellegzetes, kicsit shooting brake-jellegű fazon, immár hagyományosan nyíló oldalajtókkal. Rengeteg a személyre szabási lehetőség (eltérő színű karosszériaelemek stb.)Forrás: Bolla György

Mondhatnánk ezt konzervatívnak, de hát az a BMW, a 3-as vagy az 5-ös generációit mégis kiválóan el lehet különíteni. Az aktuális Clubman annyiban más, hogy hosszúkás, lapos alakjával a Minin belül teljesen egyedi, hat ajtajával pedig felismerhetően elüt elődjétől. Minden méretében nagyobb a három- vagy ötajtós ferdehátúaknál, de a szélességről-magasságról ezt nehéz megmondani, annyira hasonló benyomást kelt.

Csodálozzó arc. A Cooper S gépháztetején utoljára 2006-ban volt valódi szerepe a légbeömlőnek (a motor tetején trónoló töltőlevegő-hűtőhoz vezetett), azóta csak egy ledugózott díszForrás: Bolla György

Persze ezt már leírtam 2015-ben, amikor a hazai bemutatón először találkoztam a típussal, ráadásul akkor is éppen egy Cooper S-t vezettem, mint amilyen a most megkapott tesztautó. De mi változott? Nos, a motor most már tudja a szeptember óta kötelező Euro-6d TEMP normát, emiatt picit módosult a nyomaték-karaktere. Nehezebb is lett a frissített Clubman, így egy tizeddel lassabb gyorsulást és 0,4 literrel magasabb fogyasztást vall be a gyár.

Literek, forintok és kilók: van mértéktartás?

Állítólag többletétvágy az automata Clubmanre nem igaz, hivatalosan most is el tud járni 5,8 literes átlaggal. Én ennél nem kevéssel, kereken 3 literrel mértem többet. Persze azért egy minden hájjal megkent, ráadásul 193 turbós lóerővel száguldani hívó vagabundtól, városi-elővárosi talajon egyáltalán nem rossz érték a 8,8 liter / 100 km. Sőt, ilyen kocsinál mindennek örülök, ami 10 alatt van, szóval nem a fogyasztás, hanem a gyári ígéret húzós.

Stílusos a műszerfal, de az előző generáció is az volt, csak közben használható is. Változtak az elvárások, itt az ideje a Mininek is változniForrás: Bolla György

Amit szintén túlzónak érzek, az a tömege. Alapfelszereltséggel és 68 kilós sofőrrel 1465 kilót mondanak, én viszont nehezebb vagyok, a tesztautó pedig bőségesen felszerelt, tehát minden bizonnyal bőven 1,5 tonna fölé kúsztunk. Jóval könnyebbé kéne tenni, hogy valóban éhezőművésszé váljon, de a spórolásra aligha lenne vevői igény. A tesztautó adatlapján például 14 304 600 forint szerepelt, mint vételár. A megemésztéséhez hagynék egy kis időt.

Nagyjából akkora hellyel lehet számolni, mint egy ferdehátú kompakt autóban, például Opel AstrábanForrás: Bolla György

A Clubman abból a szempontból is szokatlan, hogy kombiként igyekszik megtalálni vevőit. Ez manapság nem különösebben népszerű karosszéria-forma, de úgy lehettek vele, hogy akik nem hajlandók crossoverbe ülni, azok éppen a dizájnra érzékeny különcök, tehát a Mini célközönsége. Én egyébként pont ilyen vagyok, ha csak a Clubman és a Countryman közül lehetne választanom (az áruk helyett), akkor gondolkodás nélkül erre a kocsira mutatnék.

Olyan hátra kilátni, mint egy furgonból

Sajnos dizájnnak együtt járt egy-két vitatható megoldás. Főleg a kétszárnyú csomagtérajtóra gondolok, egy téli hét alatt ugyanis a létező összes módon bebizonyította, miért rosszabb megoldás ez, mint a felfelé nyíló fedél. A középen illeszkedő ajtószárnyak szinte teljesen használhatatlanná teszik a belső tükröt: középen nagy fekete csíkot nézünk, és két kicsi ablaktörlő próbálja tisztán tartani a kevés üvegfelületet, mérsékelt sikerrel.

Egy sónedves utakkal és laposan érkező napfénnyel megáldott téli napon ez minden, amit hátrafelé látni lehetForrás: Bolla György

Természetesen nem csak az ablak lesz koszos, de a csomagtérajtó kilincse is, és becsukni csak kívülről megfogva lehet. Pedig ez sosem lesz kőműves-kombi, sok tulajt zavarhat majd a kéz bepiszkolódása. Maga a csomagtér cserébe teljesen vállalható, bár csak 360 literes, de azt könnyen lehet használni, ügyes kocsi a Clubman. A hátsó ülés 40-20-40 arányban dönthető, de nem ez az igazán meglepő benne, hanem hogy tök jó ülni rajta.

A középső hely láthatóan inkább pótülés, de a két szélen kényelmes a hátsó sorForrás: Bolla György

Hely, szellőzőrostély és két USB töltő is van hátul, tehát ide tényleg utasokat szánt a Mini, a hatalmas tetőablakkal pedig a viszonylag alacsony tető ellenére sincs klausztrofób érzésünk. Amikor a három gyerekemnek ott kellett helyet foglalnia, az övek becsatolása egy kicsit problémás volt a viszonylag keskeny tér miatt, de négy embernek teljesen vállalható kompakt kombi a Clubman.

Cikkünk még nem ért véget, kérjük lapozzon!

Előző
  • 1
  • 2
Következő