A világ legrégebbi autógyártója, az 1886 óta létező Mercedes nem siette el az első elektromos autója bemutatását. Persze már korábban is voltak villanymotoros Smartok és kis szériában készített B-osztályok, SLS AMG-k, de
az EQC az első nagy sorozatban készülő elektromos autójuk, amit hamarosan még sok fog követni.
Bár megtehették volna, hogy tiszta lappal kezdik a tervezést, inkább
vették a jól bevált GLC szabadidő-autót, és azt villamosították.
Kivették a motort, a váltót, az üzemanyagtankot, a padlóba beleépítettek egy nagy lítiumion-akkumulátort, előre és hátra egy-egy villanymotort a hozzájuk tartozó vezérlő elektronikával, és végül az egész gépészetre egyedi karosszériát tettek, és részben a műszerfalat is lecserélték.
A GLC-rokonságnak vannak előnyei és hátrányai is. Gyártani könnyebb és olcsóbb az EQC-t, mert a GLC-vel egy soron készül,
egy tipikus Mercedes-vásárló pedig bizonyára értékeli, hogy nem egy kerekeken gördülő ufót vezet,
hanem egy hagyományos formájú SUV-ot. Igaz, a „hűtőmaszk" teljes szélességén, és a hátsó lámpák között végigfutó LED csík azért elárulja, hogy drága és modern kocsiról van szó, de összességében így sem elég karakteres a megjelenése, igaz, megosztónak sem lehet nevezni.
Egyértelműen a GLC-rokonság hátránya, hogy nem tudták kiaknázni az elektromos hajtás csekély és jól variálható helyigényéből fakadó előnyöket. Bár nincs kardántengely, a kardánalagút ott éktelenkedik a hátsó lábtérben, a hosszú orrban nem alakítottak ki olyan másodlagos csomagtartót, mint ami például a Jaguar I-Pace-ben és az Audi E-tronban is van.