A legolcsóbb családbarát villanyautó – Smart Forfour EQ teszt

Ha minden a tervek szerint halad, 2020-ban kivezeti benzines modelljeit a Smart, és csak elektromos autókat kínál. Ennek apropóján kipróbáltuk a másfél milliós állami támogatással kapható EQ modellt, amely városi szaladgálós autónak megfelel. Különösen négyülésesként, hiszen így az óvoda-munkahely-otthon háromszögben is szolgálhatja a családot. De milyen a hatótávja?

Egy Smart mindig is a városi lét elviselhető könnyűségéről szólt. Első generációja 2,5 méteres hosszával ügyesen egyesítette a mopedautók miniatűr méretét a teljes értékű személyautók dinamikájával. A Mercedes és a Swatch szerelemgyerekének hála az ingázó elővároslakók 1998 óta roboghatnak át az útjukba eső autópályákon, majd a belvárosi dzsungelen és nagy eséllyel parkolhatnak ott, ahol szeretnének. Akár keresztben is (ahol a szabályok engedik).

A nagyvárosi törpeautósok pedig hosszabb utakra is vállalkozhatnak, sztrádán ugyanis 135 km/h-nál jött csak el a leszabályozás, bár nyilván nem utazóautónak tervezték. Nem véletlen hát, hogy

a szubminiből két évtized alatt három generáció, és számos szokatlan mutáció született.

Utóbbiak közös nevezője, hogy mókafaktoruk és használati értékük fordítottan arányos, gondoljunk csak a komplett felsőrészt nélkülöző Crossblade, továbbá a parányi utas- és csomagterű, de vérpezsdítő Roadster verziókra.

Hihetetlenül fordulékony, minden más Smartnál jobban rugózik és fürge a ForFour EQ. Ideális sulibusz, a 3,5 méteres hossza persze parkoláskor kevésbé előnyös, mint a 80 centivel rövidebb ForTwo-é Fotó: Polyák Attila - Origo

Persze a mérleg másik serpenyőjében ott vannak illetve a Mitsubishi Colt, majd a Renault Twingo III. alapjain osztozó négyajtós, négyüléses ForFour „óriások" is, amivel már a családosok is tudnak mit kezdeni. Mindazonáltal az úttörő márka a 2000-es évek közepétől azt is megérezte, hogy úgymond amperszag lesz a jövő kipufogófüstje, s azóta folyamatosan gerjeszti a feszültséget – jó értelemben. Mi pedig tapasztalatból mondhatjuk, hogy villanymotorral egy szappantartó is izgalmassá tehető.

Először oszd meg, aztán uralkodj!

Az első villanyos szárnypróbálgatások 2007-ben kezdődtek Londonban, az ősmodell átalakításával. Két évvel később már az Egyesült Államok, Kanada és Európa néhány nagyvárosában a GreenGo és a MOL Limo jellegű autómegosztó rendszerek flottáját adták az immár a második generációból faragott elektromos Smartok.

2013-ban frissített technikával jött a következő sorozat,

amely magánszemélyek számára is elérhető volt kibérelhető akkumulátorral, s hipp-hopp, el is érkeztünk a mába.

Vannak játékos részletek, ugyanakkor az ergonómia és (miniautó-mércével) a helykínálat egyaránt megfelelő. A felhasznált anyagok smartosan olcsók, mégsem rossz a minőségi összhatás, széria az automata klíma Fotó: Polyák Attila - Origo

2017 őszén bemutatták a harmadik generációs Smart elektromos változatát, amely a 96 cellából álló és 17,6 kWh-s akkuval, illetve 82 lóerős teljesítményű, 160 newtonméter nyomatékú, háromfázisú szinkronmotorral

elsősorban a mindennapi használhatóságban lépett előre az elődeihez képest.

Akkorát, hogy le is hagyta a hagyományos technikával hajtott Smartokat. Mert a hatótávot kivéve mindent tud, amit azok, csak éppen töredék fenntartási költségből és zéró emisszióval.

Spórolás a részleteken: letekerhető helyett kibillenthető ablak került a hátsó ajtókba. Szinte minden mai miniautóban, köztük a testvérmodell Renault Twingóban is ilyet használnak Fotó: Polyák Attila - Origo

Ez utóbbiak ma már komoly szempontok egy autóvásárlásnál, sokan be is áldoznának egy kicsit a kényelemből, beleértve a töltések maceráját is. Ám a Smart ForFour EQ komfortban nemhogy szerényebb, hanem több a hamarosan kifutó, négymillió forinttól induló benzines verzióknál (dízel már rég nincs): az elektromos fűtés másodpercek alatt bemelegíti a négyszemélyes, kisautósan passzentos utasteret, sőt, az első ülések mellett a kormánykerék is fűthető.

Nem rakéta, de azért elég fürge

A padlólemezbe szerkesztett akkupakk ráadásul tőkesúlyként javítja a karosszériadőlést, extra tömege pedig a rugózási komfortra is jótékonyan hat. A menettulajdonságok mellett a menetteljesítmények is elismerést érdemelnek: 130 km/h a végsebesség és 12,7 a másodperc a 0-100 km/h gyorsulás,

ez a gyakorlatban teljesen élhető járművet eredményez.

Amúgy a vezető két fokozat közül választhat, vagy dinamikusan, vagy spórolósan mehet.

A különálló műszer fordulatszám- helyett teljesítménymérő, a fogyasztásadatokat és sok minden mást a központi kijelzőről olvashatunk le Fotó: Polyák Attila - Origo

Az Eco mód a takarékosság érdekében visszafog a teljesítményből, de még bőven eleget hagy arra, hogy a ForFour EQ tartsa a tempót a nagyvárosi forgalommal. Ilyenkor a visszatöltés is fokozottabb, meredek lejtőn is lassul a jármű, álló helyzetre fékezni azonban a Leaftől eltérően pedállal kell. Normál üzemben komolyabb autókat is le lehet gyorsulni, ez a beállítás a gyakorlatban azonban olyankor előnyös igazán, amikor hosszan ereszkedünk alá.

Szintetikus kormányzása és fékje némileg csorbítja az élményt, de még így is jó móka városban cikázni vele, fordulékonysága pedig kiváló Fotó: Polyák Attila - Origo

A fővárosi Budakeszi úton például az agglomeráció felől befelé mozogva 4-5 plusz kilométer is összegurulható, fordítva persze kb. ugyanennyi le is fogy - szóval türelmes fel-le kocsikázással nem lehet megtankolni. Cserében bármilyen elterjedt 11/22 kW-os

nyilvános töltőre csatlakozva meglepően gyors a folyamat.

Az erősebb, 22 kW-ossal nagyjából fél óra alatt 80 %-ra pumpálható a Smart (a biztonságos 10%-ról indulva), míg a 11 kW-ossal egy mozizás alatt 100 % is elérhető.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!