Külföldi autókhoz nem nyúlunk – a Balbo karosszériaüzem története

2019.02.17. 15:17

Alig maradt tanú, aki emlékezhetne az autóipar hőskorára: a nagy gyártók sokszor csak járóképes alvázakat készítettek, a luxusautókat pedig erre szakosodott manufaktúrák öltöztették fel lenyűgöző karosszériákkal. A leghíresebb formatervezők hazájában, Olaszországban is sok ilyen működött, köztük a gyűjtők körében mára fogalommá vált Balbo.

Alfonso Balbo 1914-ben nyitotta meg karosszériaüzemét Torinóban, és jól is jött neki a szomszédság, a Fiat már a kezdetektől a legnagyobb megrendelői közé tartozott. Sőt, a cég döntően a Fiatnak köszönhette, hogy a második világháború után is fenn tudott maradni egy ideig. A Balbo személyautókat és kishaszonjárműveket is épített Fiat-alapokon, és a másik neves szomszédtól, a Lanciától is több megrendelést kapott már a húszas évektől.

Balbo-karosszériás Lancia Lambda reklámja a modell megjelenésének évéből, 1922-bőlForrás: Carrozzeria Balbo

Egy Kappa volt az első Balbo-féle Lancia, aztán több nagyobb Dikappa és V8-as Trikappa is vendégeskedett a cégnél. A márka másik két híres típusa, a Lambda – amely az első sorozatgyártású önhordó karosszériás személyautóként írt történelmet – és a Dilambda is a rendszeres kiválasztottak közé tartozott.

Négy keréken gördülő elegancia

Itáliában a két háború között sokkal több autógyár működött, mint később, a Balbo mesteremberei olyan márkákon is dolgoztak, mint a Diatto, a Chiribiri, az Ansaldo, a Bianchi, a SCAT vagy az Isotta-Fraschini. Kevés nyitott – torpedo és phaeton – és teljesen zárt felépítményt komponáltak, specialitásaik félig zárt kocsiszekrények – a landauk és a landaulettek, a Coupe de Ville-ek és a Dorsay Limousine-ok – voltak.

Az összes korai Balbo-munka elveszett, ez az 1925-ös Diatto Tipo 30 Torpedo Super Lusso is csak képen maradt fennForrás: Carrozzeria Balbo

A minőségről, pompáról, meg persze az árról az is árulkodik, hogy a modellnév mellett legtöbbször ott szerepelt a Lusso vagy a Superlusso (luxus vagy szuperluxus) elnevezés is. Ezek kis sorozatokban készültek, de vállaltak egyéni kívánságok szerinti gyártást is. És ne feledkezzünk meg a harmadik nagy olasz gyártóról sem: az Alfa Romeo RL, 6C 1500 és 6C 1750 típusokra is készültek Balbo-ruhák.

A kétajtós, nyitott Balbo Apriliákból ez az 1939-es évjáratú az egyetlen megmaradt példányForrás: Retro Mobil

1926-ban Balbo váratlanul elhunyt, közeli munkatársa, Carlo Follis vitte tovább a céget. Sikerült úgy felfuttatni az üzletet, hogy napi egy karosszéria készült, teljes egészében kézi munkával. Két Lancia-modell, az Aprilia és az Artena alapjaira fabrikáltak többféle szedán- és kabriófelépítményt, plusz érkeztek a Fiattól 1500 6C és 508C járóképes alvázak – ezekre berlina, kupé és spider kasztnikat konstruáltak.

Michelotti és Scaglione mesés formatervei

A háború alatt, 1943-ban a földig bombázták a Corso Parigi 78. szám alatti üzemet, de Follis már 1946-ban új telephelyet nyitott a Via Gorizián, így folytatódhatott a munka. Legtöbbet változatlanul a Fiatnak szállítottak, három tömegmodellre, a Nuova 1100-asra, az 1400-asra, valamint az 1500 D és E kiadásaira faragtak szedán-, kupé- és kabrioletruhákat. Utóbbiak némelyikét maga Giovanni Michelotti tervezte.

Gyakorlatilag a külsős formamesterek vitték sikerre a Fiat 1400-at, elképesztő számú fantáziadús változatot építettek. Ez egy 1951-es, Balbo-féle limuzinForrás: Fiat

Közben megépítettek három pazar Lancia Aureliát, a B50-esből egy 2+2 kupét, egy nyitottat és egy B53 kupét. Mindháromnál egy másik neves dizájner, Franco Scaglione segédkezett. 1952-ben a Fiat-technikán alapuló Siatának készítettek 208CS Roadstereket (11 darabot), de mindez együttvéve sem volt elég a megélhetéshez, a cég a megrendelések csökkenésével hanyatlani kezdett.

Álomszép Lancia Aurelia B53, Scaglione-féle vonalakkal. Egyetlen példány készült belőle, 1952-benForrás: Lancia

Utolsó próbálkozásként Follis még megtervezett egy kéthengeres, kétütemű, 15 lóerős, 398 cm3-s miniautót, a Balbo B400-at, de csak a prototípus készült el. Ezzel a fellendülés éveiben oly népszerű törpék (Isetta és társaik) piacára léptek volna be, ám a terv meghiúsult, és a Balbo a korábbi cikkeinkben bemutatott karosszériaépítő manufaktúrák sorsára jutott: 1954-ben bezárt.

Igazi legenda: Siata 208CS, kétliteres, V8-as Fiat-motorral. Az összesen 18 darabból 11-et a Balbo építettForrás: Wikimedia Commons/Mr.Choppers

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

 Még több veterán olvasnivaló a Retro Mobil februári számában: