Meghalt az Auris, visszatért a Corolla, az ötajtós és a kombi is újra a régi névre hallgat. De ennél sokkal jobb hírekkel is szolgálhatunk az új, rögtön háromféle karosszériával érkező Toyotával kapcsolatban: nemcsak remekül néz ki és jó vezetni, hanem ebben jelenik meg a vadonatúj, 180 lóerős hibrid hajtás is.
Toyoda Akio, a Toyota vezérigazgatója 2014-ben jelentette be, hogy a cége nem kíván többet unalmas autókat gyártani. Akkor legyintettünk erre, de az azóta bemutatott modellek, mint például a C-HR, a Supra, a negyedik generációs Prius vagy az új RAV4 – de említhetnék a merész formájú mai Lexusokat is – bizonyítják, hogy tényleg komolyan gondolta az amúgy hobbi-autóversenyző nagyvezér a japán gyártó filozófiájának megújítását.
A klasszikus, ötajtós Corolla 13 éve nincs velünk, hiszen 2006-ban az új modellt Auris névre keresztelte a Toyota, amivel a bevállalósnak szánt formára szerették volna felhívni a figyelmet. Utólag persze már egyáltalán nem tűnik izgalmasnak az első Auris vonalvezetése, mint ahogy a 2012-ben érkezett utódáé sem, amit annak idején persze szintén merésznek szántak.
A hibrid hajtás úttörője
Hogy ez a két szürke eminenciás mégis helyt állt az európai piacon olyan komoly ellenfelek ellen, mint a Golf, az Astra, a Focus, nemcsak a bizalmat ébresztő Toyota márkanévnek köszönhető, hanem annak is, hogy ezek voltak az első alsó-középkategóriás típusok Európában, amelyeket full hibrid hajtással meg lehetett venni.
A második Aurisban a Priusból átvett hibrid technológiát kombiként is elérhetővé tették, ami a dízelbotrány után igencsak megtolta a típus eladásait - a pesti taxisok máig áldják ezért a Toyota vezetők nevét. Viszont a flottamenedzserek és a vidéki nyugdíjasok kedvencét, a mindig Corolla néven árusított, Törökországban gyártott négyajtóst nem kínálták hibridként, de most ezen is változtatott a Toyota.
Újra Corollának hívják az ötajtóst és a kombit is, visszanyúlt tehát a Toyota ahhoz a névhez, ami 1966, az első generáció bemutatása óta a világ legnépszerűbb típusának számít több mint 47 millió eladott példánnyal (a 8 évvel később érkezett Golfot több mint 10 millióval veri).
A Corollát még Lukács László is beleszőtte a Tankcsapda Magzat a méhben c. lemezének egyik dalszövegébe, ami nem csoda, hiszen a világ egyik legismertebb autójáról van szó, ami mindenhol ugyanazt jelenti bő fél évszázad óta: unalmat és megbízhatóságot.
Eddig talán csak három Corollát lehetett izgalmasnak nevezni: a 80-as évek sportos hátsókerék-meghajtású kupéját, a Corolla GT-t (AE86, a képen), valamint a békalámpás WRC versenyautót (amely emlékezetes módon, a cél előtt pár száz méterrel fosztotta meg Carlos Sainz-ot a harmadik világbajnoki címétől az 1998-as Brit-ralin), valamint a 2000-es évek Corollájának kompresszoros, limitált példányszámú TS változatát.
Corolla még nem nézett ki ilyen jól
Az új Corollát már a Toyota új globális építőkészletéből (TNGA) rakták össze, vagyis műszakilag az új Priusszal és a C-HR-rel rokon. A TNGA adta szabadságot kihasználva a karosszéria arányait rendbe lehetett szedni, az új Corolla alacsonyabb és szélesebb is lett az Aurisnál, és a hossza, valamint a tengelytávja is nőtt 4 centit. Egy centivel mélyebben van a tömegközéppont, a karosszéria torziós merevségét pedig elképesztő mértékben, 60 százalékkal növelték, ami megfelelő alapot adott az elöl MacPherson, hátul többlengőkaros (a gyengébb változatokon is) futóműnek.
Az ötajtós Corolla formája telitalálat: a sportos arányok, a szélesen terpesztő kerekek (a hátsó nyomtáv 3 centit nőtt), a széles kerékjáratok és a karakteres lámpák merész, de mégis könnyen befogadható dizájnt eredményeznek. Igaz, hogy hátulról a kettővel ezelőtti Mazda3-asra hasonlít, de ez legyen a legnagyobb baja, mert nemcsak a képeken, hanem élőben is jól mutat. A legdrágább felszereltséghez fekete tető is tartozik, amely nem győzött meg a bemutatón, de volt, akinek tetszett. Akinek nem jön be, kérje feketében az egész autót, vagy szerényebb felszereltséggel.
Kombi és négyajtós is van, akár hibridként is
Az Európában fejlesztett, és csak Európában kapható dögös kombi, a Touring Sport 28 centivel hosszabb a ferdehátúnál. Az 598 literes (ötajtós: 361 l) csomagtartójának a különlegessége a kétoldalt kialakított LED lámpasor, a láblendítéssel aktiválható elektromos csomagtérajtó és a megfordítható, alul vízhatlan borítású, több magasságban rögzíthető alsó tálca.
Harmadik karosszériaváltozatként rögtön bemutatták a török gyártású (a többi Angliában készül), 471 literes csomagterű szedánt is, amely Európában más orrot kap, mint a két testvére, ugyanis konzervatívabb, idősebb vevőkörnek készül. Az elegánsabb négyajtós motorválasztéka is eltérő: a kispénzűek vagy a szívó benzines hívők választhatják a jó öreg 1,6-os benzinest 132 lóerővel, akár fokozatmentes automata váltóval is.
A kombi és a szedán 2,7 méteres tengelytávja 6 centivel nagyobb, mint az ötajtósé, amit teljes egészében a hátsó lábtér javítására fordítottak. Ezekben tényleg kényelmesen elfér egymás mögött két 185 centis utas, míg a ferdehátúban ezt csak a kb. 175 centiig lehet elmondani, vagyis utóbbi bizony szűkebb a hátsó ülésén, mint a kategória átlaga.
Dízelmotor már egyáltalán nincs
Az ötajtós és a kombi alapmotorja az Aurisból ismert, 1,2-es, 116 lóerős, négyhengeres, turbós benzines, ami 9,3 másodperces gyorsulásával simán faképnél hagyja az 1,8-as hibridet. A hozzá alapáron járó, intelligensnek hívott hatfokozatú kézi váltó különlegessége, hogy váltáskor a fordulatszámot a következő fokozathoz igazítja, visszakapcsoláskor például gázfröccsöt ad, ahogy az autóversenyzők szoktak a fékezés közben a sarkukkal, miközben a lábfejükkel a féket is nyomják.
A Priusból és a C-HR-ből ismert kisebbik, 122 lóerős 1,8-as hibrid hajtást a vetélytársak 1,5-1,6 literes dízeleinek takarékos alternatívájaként kínálja a Toyota. Ez az egyetlen motor, ami mindhárom karosszériával társítható.
A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra!