Az autópályák egykori kékvérű ura - Jaguar XJ12 Vanden Plas (1982) teszt

2019.06.02. 17:25

Kétségtelen, ez a sorozat a legrosszabb hírű XJ. Viszonylag olcsón hozzá lehet jutni, elegáns és szélvészgyors, de szervizigényessége miatt sokan ódzkodnak tőle. Kipróbáltuk a Vanden Plas csúcsmodellt, amely már akkor a tizenkét henger luxusát kínálta egy limuzinban, amikor ilyesmire a német és más gyártók még gondolni sem mertek.

Az XJ története hosszú és szövevényes: a márkát alapító Sir William Lyons utolsó munkája volt; az 1968-as Párizsi Autószalonon a Jaguartól merőben szokatlan, lapos, széles és nyúlánk újdonságot láthatott a közönség. Amilyen friss volt a forma, olyan elavult a technika alatta, a legendás soros hathengeres XK motor például akkora már korosnak számított.

Igazi ritkaság: hármas sorozatú XJ12 Vanden Plasból csak 2563 készült összesen, 1982-ben mindössze 76 darab. Galériához kattintson a képre!Forrás: Retro Mobil

Gyönyörű kupé is készült a második szériából

Független hátsó futóműve a Mark X-ből jött, a segédkeretre szerelt szintén független első rendszer pedig a Mark II-ből. Motorból eleinte kettő volt, mindkettő DOHC hathengeres, porlasztóval: a 2,8-as (142 lóerő) és az E-Type-ban is dolgozó 4,2-es, kiviteltől függően 245-265 lóerővel. A választék később kiegészült egy 3,4-essel is. A nyomatékot háromfokozatú Borg-Warner automataváltó továbbította a hátsó kerekekre.

A két 45 literes tankot ügyesen eldugták, az üzemanyag-szivattyúk elektromosakForrás: Retro Mobil

Alapfelszerelés volt a szervókormány és a bőrbelső, a légkondi pedig feláras. A Jaguar birtokolta Daimler szállította a Sovereign luxuskivitelt, és ha lúd, legyen kövér alapon 1972-ben megérkezett a flottavezér XJ12 (Daimlerként: Double Six) 5,3 literes tizenkét hengeressel. E motor műszaki alapjai az XJ13 jelű, Le Mans-i versenygéptől származtak. Akkoriban az XJ volt a világ egyetlen sorozatgyártású V12-es négyajtósa.

Telt ház a motortérben. A hét főcsapágyas, könnyűfém blokkos V12-es hengerszöge 60 fokForrás: Retro Mobil

Minden adott volt hát a sikerhez: nagy teljesítmény, remek fékek, brit luxus, a dolog mégsem jött be. A hatalmas motort alig tudták beszuszakolni az orrba, rossz volt a hűtés, ezért két hűtővel szerelték, és a híresen megbízhatatlan, Lucas gyártmányú elektromos alkatrészekkel is sok volt a gond. A második generációnál (1973-1979) a rövidebb tengelytávot megszüntették, illetve csak a kétajtós kupénak tartották fenn.

Pininfarina és May segít, de sok gond megmarad

A 12 hengeresekre Bosch licensz, de Lucas gyártmányú befecskendezést szereltek, ami 290 lóerőre emelte a teljesítményt, és megjelent a General Motors híres (és megbízható) automataváltója, a THM-400 is. A minőség folyamatos romlásáért a márka tulajdonosváltása is okolható, a Jaguar akkoriban került át a British Leylandhez.

Lakkozott diófa-berakások, Connolly bőr és puha szőnyegForrás: Retro Mobil

A harmadik sorozat (1979-1992) ráncfelvarrását nem akárkire, hanem a Pininfarinára bízták, ennek fő ismérvei a testesebb lökhárítók, a süllyesztett kilincsek, az első elefántfülek elhagyása, a csak függőlegesen rácsozott hűtőmaszk, illetve a módosított lámpák és tetővonal. A motorsorból kivették a 2,8-ast, Michael May pedig - egy svájci ex autóversenyző, aki a Porschénak és Ferrarinak is tervezett – 1981-ben spéci égésterű, Fireballnak nevezett hengerfejeket rajzolt a V12-esnek.

Töltést, olajnyomást, tankszintet és vízhőfokot olvashat le a vezető, a fordulatszámmérő 6500-nál fordul pirosbaForrás: Retro Mobil

Ettől 295 lóerőre nőtt a teljesítménye, és csökkent a fogyasztása. Ezek a kocsik a H.E. (High Effiency: magas hatásfok) feliratot viseltek. A műszaki problémákon azonban a mérnököknek mindvégig nem sikerült úrrá lenniük, még az utolsó sorozatban sem. Ez nemegyszer okozott fejfájást a tulajdonosoknak, és még így, veteránkorban is sokakban ódzkodást vált ki a csúcs XJ-től.

Maradt még egy hely a tréleren

Tesztautónk a legurasabb Vanden Plas-kivitel, olyan a Jaguarnál, mint a Cadillacnél a Fleetwood vagy a Chryslernél a LeBaron. A nevét kölcsönző belga-angol karosszériaépítő üzem az angol luxusmodellek régi beszállítója volt, ők építették az Austin A110 Sheerline-t, az A120 Princess-t és a Daimler D420 limuzinokat is.

A hármason nagyobbak lettek az üvegfelületek, vékonyabbak az ajtókeretek és eltűntek az első elefántfülek isForrás: Retro Mobil

Minden földi jó, ami a többiben extra volt, itt alapból járt: elektromos tolótető, légkondi, villanyos ablakok és tükörállítás, fedélzeti számítógép, vezetőoldali derékmasszírozó. A tesztautó ráadásul kontinentális kiadás, baloldali kormánnyal és metrikus sebességmérővel. Beszerzésének körülményei rendhagyóak, történt ugyanis, hogy jelenlegi tulajdonosa egy másik autóért küldte ki a trélert Hollandiába, egy használtautó-kereskedésbe.

A nagy, zárható kesztyűtartó egyben sminkasztalka is, tükörrelForrás: Retro Mobil

A fuvaros már onnan hívta fel, hogy kétállásos pótkocsival van kint, egy autó hazahozatala is ugyanannyiba kerül, mint kettőé, nem választana-e egy másikat is. Gyorsan lefotózott néhány esélyest, és elküldte a képeket, így állapota és ára alapján, egy próbakör, majd némi alkudozás után a Jaguart is felpakolták. S hogy milyen volt az új szerzemény? Hiánytalan és működőképes, meglepő módon nem folyik belőle semmi.

Igazi arisztokrata, és lehengerlően tud vágtatni

Szép a belseje is, a mai napig semmihez sem kellett hozzányúlni. Csillognak a krómok, de a kasztnin azért akad felületi rozsda. Beülve valódi fa- és bőrborítású gentlemen's clubba csöppenünk,annyi kapcsolóval és kijelzővel, mint egy űrsiklóban. Ekkora luxushajóban természetes az elöl-hátul pazar helykínálat, a komfortra még a legkényesebb arisztokratának sem lehet panasza. Bravúros a hangszigetelés, azt hogy beindult a gép, csak a fordulatszámmérőről tudjuk meg.

A kartámasz két oldalán ketten fejedelmi kényelemben utazhatnakForrás: Retro Mobil

Alacsony fordulaton olyan csendes, mint egy villanyautó. Gázadásra azért felbőg, és félelmetes gyorsulást produkál, 8 másodperc alatt van százon. A teljesítményt kihasználva az amúgy 14-15 l/100 km-es fogyasztás könnyen felszökhet 20 fölé. Az XJ-vel 180 és 200 között tartósan és viszonylagos csendben autózhatunk. Lapos, széles és hosszú, kiváló a stabilitása és az egyenesfutása is, az elöl-hátul független, csavarrugós futómű közepes keménységű.

A Pininfarina a fényszórókon és indexeken is módosított, a lökhárító rugalmas műanyagForrás: Retro Mobil

Jó partner az úthibák egyengetésében, és ebbe a hatalmas kerekek is besegítenek. A kormányt két ujjal lehet forgatni, kicsi a holtjátéka. Szinte már közhely, de az 1964-től számos General Motors-gyártmány alatt is dolgozó THM-400-as váltó itt is kifogástalanul teszi a dolgát, észrevétlenül kapcsolgat, motorféke azonban nincs. A rásegítős, elöl hűtött, hátul tömör tárcsafékek mai autókon is jónak számítanának. Összességében lenyűgöző jelenség, bár ezt sokszor máshogy látják a szerelők.

A zöld lámpácskás szerkezet a fedélzeti számítógép, a bal gomb a tankválasztó (a kettő közül melyikből fogyjon a benzin)Forrás: Retro Mobil
Műszaki adatok - Jaguar XJ12 Vanden Plas (1982)

Motor: V12-es, OHC-vezérlésű benzinmotor elöl hosszában beépítve, hengerenként két szelep. Hengerűrtartalom: 5343 cm3. Teljesítmény: 295 LE, 5500/perc fordulaton. Nyomaték: 432 Nm, 3000/perc fordulaton.

Erőátvitel: háromfokozatú, automataváltó, hátsókerék-hajtás.

Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros, hátul többlengőkaros független rendszer oldalanként két-két lengéscsillapítóval és tekercsrugóval. Kétkörös fékrendszer, elöl-hátul tárcsafékek, szervórásegítéssel. Fogasléces kormánymű, szervórásegítéssel.

Felépítmény: négyajtós, ötüléses, önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4959 x 1770 x 1377 mm. Tengelytáv: 2860 mm. Üzemanyagtank: 2x45 l. Csomagtér: 480 l. Saját tömeg: 1936 kg.

Végsebesség: 225 km/h. Gyorsulás 0-100 km/h: 7,9 s.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Még több veterános olvasnivalót talál a Retro Mobil júniusi számában: