Az elvtársak Nyugat-Európában is árulták a Zaporozsecet, meglehetősen kevés sikerrel. Viszont ennek köszönhetően szép katalógusok születtek a léghűtéses kisautóról.
A Zaporozsjei kombájn gyár 1956-ban a szovjet autóipari minisztertől kapta a feladatot, hogy indítsa el egy olcsó tömegautó gyártását.
Az autóipari minisztérium 1956-ban az egy évvel korábban bemutatott Fiat 600-ast állította követendő fejlesztési példaként.
Az eredetileg Moszkvics néven indult projekt 1958-ban a gyárról a Zaporozsec, illetve ZAZ (Zaporozsjei Autóüzem) nevet kapta.
Az első kéthengeres, 650-es (17 LE) motort hamar eldobták, és 1960-tól V4-es, 746 köbcentis léghűtéses 26 LE-sel gyártották az autókat, ezzel a leírás szerint 80 km/h volt a végsebesség.
A 965A variáns már a későbbi 966-os 887 köbcentis, 30 lóerős gépével futott, és azzal párhuzamosan egészen 1969-ig gyártásban is maradt.
A Zaporozseceket több nyugat-európai piacra, főleg a skandináv államokba exportálták.
Igen elterjedt, de hamis városi legenda, miszerint a Zaporozsec motorja eredetileg szovjet harckocsikban alkalmazott indítómotor lett volna.
A Zaporozsec név jelentése: zaporozsjei lakos. A Belgiumba exportált változatának Jalta, az Ausztriába szállított változatnak Eliette volt a neve. Az utolsó Zaporozsec, a ZAZ-968M 1994-ben gördült ki az ukrajnai gyárból.
Még több veterános olvasnivaló a Retro Mobil augusztusi számában:
