Az elektromos autóké a jövő, de a jelen sokkal inkább a plug-in hibrideké, a konnektorról tölthető, de belsőégésű motorral is rendelkező autóké. Nemcsak mi gondoljuk ezt így, de a Mercedes is ezen az állásponton van. Németországban jártunk, ahol a márka legfrissebb, alternatív hajtásláncú modelljeivel ismerkedtünk meg közelebbről. A plug-in hibrid technológia mellett volt egy kakukktojás is, amelynek a kipufogójából legfeljebb víz távozott.
Az idei Frankfurti Autószalon egyértelműen az elektromos autókról szólt. Senki sem akart kimaradni, mindenki felült a hullámra, még azok is, akiknél sem komolyan vehető modellek, sem jól látható vízió nincs. Láthatóan komolyan veszi a villamosítást a három német prémiumgyártó, de eltérő piaci stratégiát követnek. A Mercedes kicsit későn ébredt, a BMW-nek jóval előbb volt már teljesen elektromos autója (az i3), de idénre úgy tűnik, berúgták a villanymotort és a teljesen elektromos EQC után most letették elénk a piac talán legkomolyabb konnektoros (plug-in, PHEV) hibrid palettáját is.
EQ. Nem érzelmi, hanem elektromos intelligencia, erre utal a Daimler-csoport legújabb márkaneve, amelyet a Mercedesek mellett a Smartnál is megtalálunk. Bár a mostani bemutató csak a csillagos márkáról szólt, érdemes megemlíteni, hogy a Smart az első autómárka, amely már nem kínál egyik modelljéhez sem belsőégésű motort. Komoly fegyvertény, még ha csak két apró típusról (Fortwo, Forfour) is van szó.
A Mercedes viszonylag könnyen átlátható módon három nagy egységre bontja az elektromos hajtást (is) kínáló autóit:
- Az EQ Boost modellek a lágy (mild) hibridek, 48 voltos fedélzeti rendszerrel, megnövelt teljesítményű önindító-generátorral. Ez a villanymotor csak besegít a gyorsításba, önállóan nem hajt, a kis kapacitású akkumulátort nem lehet tölteni külső forrásból.
- Az EQ-modellek képviselik a teljesen elektromos hajtást, ezek előfutára a már itthon is kapható EQC.
- A kettő között pedig az EQ Power áll, a tölthető akkumulátorral és hagyományos belsőégésű motorral egyaránt rendelkező konnektoros hibridek. A-tól S-osztályig összesen 8 különböző modell kapott már ilyen hajtásláncot és a lista folyamatosan bővül. Mi a három fontosabb EQ Power modellt tudtuk érdemben kipróbálni Frankfurtban, az autókiállítással egy időben.
GLC F-Cell: a világ első üzemanyagcellás, konnektorról tölthető hibridje
Az igazán flottul szervezett, egynapos eseményen az összes jelenleg elérhető plug-in hibrid Mercit ki lehetett próbálni, de elhoztak egy különlegességet is: a GLC F-Cell-t. Erre csaptunk le elsőként, mert ez még a többinél is izgalmasabbnak tűnt: egy átlagos autó nagyon nem átlagos hajtáslánccal. A Mercedes az egyetlen gyártó, ami hidrogénhajtást kombinál konnektorról tölthető akkumulátorral, a komplex hajtásláncot egy GLC-testbe műtötték bele.
A 13,5 kWh-s akkuval 50 km körüli a hatótáv, ezen felül az üzemanyagcellás rendszerrel lehet még vagy 400 kilométert menni. Németországban jelenleg 64 darab hidrogénkút van, nálunk egyelőre egy sincs, a legközelebbiért Ausztriáig kell menni, ami azért kár, mert igazán ígéretes a technológia.
Egyébként egy igazán kellemes, hangtalanul közlekedő autó az F-Cell, ami még csak nem is kirívóan nehéz, alig két tonnás, az azonos alapokra épült elektromos EQC-nél közel fél tonnával könnyebb.
Csak Németországban van jelentősége, hogy 160 km/óránál nem tudtunk gyorsabban menni vele, ott elfogyott és a gyorsulása korábban sem volt összemérhető egy teljesen elektromos autóéval, vagy akár a többi kipróbált konnektoroséval.
Azért nagy dobás az F-Cell, mert választ ad az egyik legégetőbb kérdésre: hogyan lehet komoly környezetterhelés nélkül és gyorsan nagyobb távolságokat legyűrni. A kipufogójából mindössze vízpárát lehelő Mercit megvásárolni nem, de lízingelni lehet, 800 eurós havi díjért, egyelőre csak Németországban.
GLE 350 de 4Matic: az egyetlen dízel plug-in hibrid SUV
Jelenleg ez az egyetlen olyan dízel hajtáslánc a világon, ami egyszép nagy, 30 kWh feletti kapacitású, konnektorról tölthető akkumulátort is tartalmaz. A hasonló rendszerrel szerelt E-osztályban kisebb az akksi és hiányzik az összkerékhajtás. Még Volvónak volt egyébként az előző V60-asból hasonló, de a gyártását már beszüntették, az új V60-ból meg nem terveznek ilyet, mert a dízel szó kevésbé cseng jól az elmúlt pár évben.
A kétliteres, 194 lóerős dízellel, a kilencfokozatú automata váltó házába integrált 136 lóerős villanymotorral szerelt autó 320 kombinált lóereje és 700 Nm-e kompromisszumoktól mentes autózásélményt ad, a százas sprint például 6,8 másodperc alatt megvan a 2,6 tonnás tömeg ellenére, a végsebességet elektronika korlátozza 210 km/órára.
A 31,2 kWh-s akku a legnagyobb, ami plug-in Mercedesben van, a 100 km elektromos hatótáv a legtöbbünk napi ingázását simán kiszolgálná, ennél a BMW X5 konnektoros hibridje 13-al kevesebbet tud. Viszont a nagy akku miatt a csomagtartó összement 140 literrel a normál GLE-hez képest (így is maradt 490), és a GLE tömege is nagy, 2,6 tonna.
A belső tér a mostani Merci-szokásoknak megfelelően kifejezetten igényes és egyszerű, a duplatabletes megoldás pedig úgy elegáns, hogy közben azért kicsit leesik a szomszéd álla, mikor rátapasztja az orrát az üvegre. Persze a GLE mackós mozgásán egyértelműen érezhető a hibrid rendszer túlsúlya, de ezzel meg lehet tanulni együtt élni. Az egyórás tesztút alatt máris a szívemhez nőtt: vezetési élmény is van, okos is, elektromos is.
A cikk nem ért véget. Kattintson tovább, ha kíváncsi, milyen a zöld rendszámos, hibrid A-osztályt vezetni!