A legújabb Mercedes SUV kis alapterületen kínál egyterűs variálhatóságot, hét ülést, és meglepően jó terepjáró-képességet. Ráadásul több mint 300 lóerős AMG sportverzió is létezik belőle, ami tovább szélesíti képességei spektrumát.
A Mercedes bébi G-osztályként szeret hivatkozni az új GLB-re, ami a hasonlóan szögletes forma ellenére is enyhe csúsztatás, hiszen az új kompakt szabadidő-autónak nincs kerek fényszórója, külső zsanéros ajtaja, felezője, merev tengelye, három zárható differenciálműve és emelhető futóműve sem. Mindössze egy terepcsomag kapható hozzá, amely szoftveres úton javítja a terepjáró-képességet, igaz, ebben a városi SUV kategóriában lassan már az is ritkaság, ha egyáltalán kapható összkerék-meghajtással egy típus.
A GLB esetében ezzel azért nincs gond, bár az alapverziók fronthajtásúak, a nagyobb motorokhoz széria a menetprogramtól függően változó nyomatékelosztású 4MATIC, amely meglepően jó terepképességgel ruházza fel az autót, de erről majd a keretesben olvashatnak.
Miért kellett a Mercedesnek egy újabb SUV?
Jogosnak tűnhet a kérdés, amikor már így is hét volt a kínálatban a kis GLA-tól a hatalmas GLS-ig. Nos azért, mert manapság minden harmadik eladott új Mercedes egy SUV, és minden negyedik a kompakt modellcsaládból kerül ki, ezért ha a két halmaz metszetébe az öregedő GLA-n mellé egy másik modell is bekerül, akkor az szinte biztosan sikeres lesz a piacon.
Ráadásul most nem egy új piaci rést fedeztek fel, hanem egy olyan, praktikumra kihegyezett szabadidő-autót alkottak, amilyenjük korábban még nem volt. Állítólag akkor dőlt el, hogy lesz GLB, amikor a stuttgarti igazgatótanács leszavazta a hosszított B-osztály tervét, mert nem találták elég vonzónak. Hétszemélyes családi autót viszont mindenképp akartak a kompakt modellcsaládon belül, ezért végül nem egyterűként, hanem szabadidő-autóként alkották meg.
Közel akkora, mint a GLC
A 4,63 méter hosszú GLB jó példa arra, hogy hogyan lehet egy rugalmasan alakítható kompakt platform lehetőségeit maximálisan kihasználni. Bár az újdonság az új A-osztály padlólemezére épül, méretben sokkal inkább a C-osztályra épülő GLC-hez áll közel, a hossza mindössze 2, a tengelytávja pedig 4 centivel marad el tőle.
De mivel a GLB nem hosszában, hanem keresztben hordja az orrát, a hasonló alapterület ellenére tágasabb lehetett belül, olyannyira, hogy - a GLC-vel ellentétben - hétszemélyesként is meg lehet rendelni. Nálunk a nagycsaládosoknak bőven megéri majd a kb. félmillió forintos felárat a csomagtartó padlójába behajtogatható két pótülés, mert így a GLB is jogosulttá válik a 2,5 millió forintos állami támogatásra.
Elöl és a második üléssorban azonban fejedelmi a helykínálat a GLB-ben, a láb- és fejtér a kompakt SUV kategória élvonalába tartozik, a 40:20:40 arányban osztott hátsó háttámlák dőlésszöge állítható. Az ötüléses kivitel 570 literes csomagtartója még a GLC-ét is veri, sőt, előrehúzott középső üléssorral már 750 literesre növelhető – persze a hátsó lábtér kárára. Két üléssel 1805 litereres a raktér, viszont ha hét ülésre van szükség, csak 130 liter marad.
Prémiumgyártóhoz méltó alapossággal alakította ki a Mercedes a harmadik üléssort, amely a 14 centis sínen előrecsúszó és előrebillenő középső üléssoron át közelíthető meg. Leghátra is jár a pohártartó, USB-csatlakozós, belül gumírozott rekesz, kihúzható fejtámla, hagyományos ISOFIX és Top-Tether rögzítési lehetőség, így akár négy gyerekülés is biztonságosan rögzíthető. A hátsó ablaklégzsákok idáig is elérnek, igaz, egy hátulról történő ráfutás esetén a gyűrődési zóna minimális.
Leginkább gyerekek vagy kistermetű felnőttek számára (a Mercedes szerint 1,68 méteres magasságig) kényelmes a harmadik üléssor. Átlagos termetű felnőttként elsősorban a lábtér szűkössége zavaró – ezen a középső üléssor előretolása segíthet – valamint az, hogy a földön kell ülni felhúzott lábakkal, a comb nem kap elég alátámasztást. Rövid utakra azért simán kibírható, egy Skoda Kodiaq sem sokkal kényelmesebb leghátul. Ha le van hajtva a harmadik üléssor, 70 litert vesz el az 570 literes csomagtérből.
Belül mint az A-osztály, csak sokkal több a hely
Közel derékszögben nyílnak az ajtók, az üléspozíció magas, így a ki- és beszállás hátfájósoknak is kényelmes. Remek a kilátás a nagy ablakfelületeken keresztül, és mivel a szélvédő meredek szögben áll, az A-oszlopok rövidebbek a szokásosnál, ezért kevesebbet takarnak ki. A jó helykihasználás a dobozszerű karosszéria mellett annak is köszönhető, hogy az A-osztályból átvett (de pár terepjárós részlettel feldobott), minimalista műszerfal alig türemkedik be az utastérbe.
A szélesvásznú dupla kijelző (alapból 2x7, felárért 2x10,25 colos méretben) és a „Hey, Mercedes" megszólítás után szóban is utasítható (magyarul nem) MBUX infotainment rendszer széria, felárért head up display-t, és az S-osztályból ismert összes vezetéstámogató rendszert meg lehet venni. Utóbbiak többnyire megbízhatóan működnek, de amikor a sávtartó a fékkel rántott vissza az elválasztó vonalról, az elsőre ijesztő volt, a ráfutásgátló pedig egy kanyarban azt hitte, hogy neki akarok menni a szalagkorlátnak, és befékezett.
Hiába akkora kívülről a GLB, mint a GLC, azért a technikán kívül (nincs hagyományos automata váltó, légrugó, stb) belseje is elárulja, hogy alacsonyabb ligában játszik. Ugyan a kerek légbeömlők, a jó felbontású kijelzők és a fémes tapintású klímagombok nagyon mutatósak, de ezek sem terelik el arról a figyelmet, hogy az alsóbb régiókban sok az olcsó, kemény műanyag, és az irányjelző, valamint a váltó előválasztó karja is törékenyek tűnik. Az sem tett jót a minőségi benyomásnak, hogy az ajtók a tesztautókon nehezen csukódtak, néha csak második-harmadik próbálkozásra. Viszont az összeszerelésbe amúgy nem lehet belekötni, zörgést, nyikorgást terepen sem tapasztaltunk.
A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra, ha kíváncsi, milyen vezetni a GLB-t!