Csodabogár hódított az óriásautók között - Volkswagen Karmann-Ghia teszt

2020.01.19. 12:57

Sportosan elegáns karosszériáját az olasz Ghia stúdió tervezte és a német Karmann manufaktúra gyártotta, de a ruha valójában a Bogár megfizethető tömegtechnikáját rejtette, 30-54 lóerővel. Ez nem akadályozta meg a Typ 14-et abban, hogy a V8-as cirkálóiról ismert Amerikában igen sikeresen szerepeljen, és ma világszerte népszerű veterán. Egy 1970-es évjáratú hazai példányt vezettünk.

Egyszerű a recept: végy egy már befutott platformot bevált mechanikával, építsd körbe tetszetős formákkal, add megfizethető áron, és a siker szinte garantált. Ezt a Volkswagen vezetősége is tudta, ezért, amikor az 50-es évek közepén a Bogár és a Transporter eladásai elkezdtek csökkenni, megkeresték a Karmann stúdiót, hogy építsen nekik sportos kupét Bogár alapokon.

Több mint 364 000 kupé készült összesen. Elöl 104 literes a csomagtér, egy fektetett bőrönddel kész is a pakolás. Galériához kattintson a képre!Forrás: Retro Mobil

Nordhoff meglátta, és aznap zöld jelzést adott

Olyan autót vizionáltak, ami ha nem is lesz tömegtermék, de ismét a márkára tereli a figyelmet. Wilhelm Karmann felkereste régi barátját, Luigi Segre-t, a Ghia műterem vezetőjét. Az olaszok egy titokban, Párizsból beszerzett Bogár átformálásával kezdték a munkát, nagy nevek, Mario Boano, Sergio Coggiola és Giovanni Savonuzzi segítségével. A forma alapjai azonban korábbra vezethetők vissza, szakértők szerint ugyanis hasonlít a Virgil Exner művére, a (Ghia) Chrysler D'Elegance-ra.

Egy- és kéttónusú fényezéssel is kínálták, és a motorfedélre rögzíthető csomagtartórácsot is lehetett hozzá kapniForrás: Retro Mobil

Szerintük lényegében annak 5/8-os kicsinyítése, más orral, de Exner tagadta az összefüggést. Öt hónap után már kerékre is állt a prototípus, ami tetszett a wolfsburgiaknak: amint meglátta a cégvezér Heinrich Nordhoff, végigfutotta a kalkulációkat, és rábólintott a tervre. Így 1955-ben el is indult a hivatalosan Typ 14-esként anyakönyvezett kupé gyártása Osnabrückben, a Karmann karosszériaüzemben, zömében kézi munkával.

Alul és felül is párnázott a pult, az ilyen sportos kormány és az egyszerű kétküllős is szériának számítottForrás: Retro Mobil

Sík idomok nincsenek is rajta, a rengeteg ívet angolkerékkel domborították, egyetlen házi és 16 VW- felügyelő ellenőrzése mellett. Utána lefújták cink-foszfátos korrózióvédelemmel és három réteg festékkel. Bogár-féle boxereket szereltek a farba, először mindössze 30 lóerős 1,2 literest, később nőtt a lökettérfogat és a teljesítmény is, a sorozatgyártásban egészen 1,6 literig és 54 lóerőig. Mindegyikhez négyfokozatú kézi váltó járt, majd 1968-tól a háromsebességes félautomata is megjelent.

Megkapja a Bogár-fejlesztéseket, egy kivétellel

1957-ben jött a csodaszép kabrió (ez végül a termelés szűk egyötödét adta), de közben a kupét is folyamatosan frissítették: a hátsó oldalablakok nyithatóvá váltak, nagyobbak lettek az első díszrácsok és a hátsó lámpák. 1960-ban bevezették a kormány-lengéscsillapítót, az amerikai kiviteleken pedig a vákuumrásegítős kuplungot. Hét évvel később a fékrendszert is átalakították kétkörössé és elöl tárcsássá, a villamosságot pedig 12 voltosra.

Az egyszerű és könnyen karbantartható boxermotor mindenestől 113 kg-ot nyom, Solex porlasztó etetiForrás: Retro Mobil

1972-től nagyobb és szögletesebb lökhárítókat szereltek fel (az amerikai kiadásokra pedig testesebb energialenyelő kivitelűeket), míga hátsó szükségüléseket kivették, így extra csomagtér alakult ki. A Bogár és a Karmann-Ghia fejlesztései párhuzamosan folytak, de az 1302-es első McPherson felfüggesztése kivétel volt, mert nem fért a laposabb testvér alá - így a sportváltozatok felfüggesztése mindvégig torziós rugós maradt.

Formájával is gyűjti a lélektani lóerőket a mindössze 2,4 méteres tengelytávú autócska. A „titkárnők Porschéjának" becézték: feleannyiba került, mint a stuttgarti sportkocsiForrás: Retro Mobil

Bár a német sajtótól kapott néhány tüskét, köztük olyanokat is, hogy ő a „gyors autók paródiája", mégis messze felülmúlta az elvárásokat, 1956-ban 10 000-et, 1958-ban (a kabrióval együtt) 18 000-et, a hatvanas évek végére pedig már évi 33 000 darabot adtak el belőle. Amerikában a Bogár már megágyazott a sikernek, így a sportkocsinak álcázott stílusos rokont is kedvezően fogadták: az 440 ezer legyártott példány 61 százaléka a nyolchengeres cirkálók hazájába került.

Felbukkan egy régi álom az áruház parkolójában

Akármekkora is volt a felhajtás, húszévnyi gyártás után mégiscsak eljött a nyugdíjazás ideje, 1974-ben a Golf I-gyel közös alapokra épülő, orrmotoros és fronthajtású Scirocco váltotta le. Annál is maradt olasz a formaterv (ezúttal Giorgio Giugiaro műve) és a Karmann-féle karosszériamunka, miként az USA-export is, még ha nem is az elődéhez fogható arányban. Gyári kabrió viszont már csak a Golfból készült. De térjünk vissza a farmotoros „csodabogárhoz"!

Kicsik, de kényelmesek az ülések, 1969-től viselnek különálló fejtámlákat. Előtte egyben voltak az üléstámlákkalForrás: Retro Mobil

Tesztautónk is amerikai kivitelű, mérföld/órában mutatja a sebességet és pirosak a hátsó indexbúrái. Jelenlegi gazdájának gyerekkori matchboxai közül a Karmann volt a kedvence, aztán sok-sok évvel később egy itthoni bevásárlóközpont parkolójában meglátott és körbe is fotózott egyet – éppen ezt a példányt! Akkoriban fejezték be a restaurálását, de nem volt eladó, ezért hozott magának egy másikat Hamburgból, viharvert állapotban.

Nehéz hátra bekecmeregni, két, legfeljebb tízéves gyerek fér el. Az alagút nem a kardáné, hanem a központi váztartó csőéForrás: Retro Mobil

Szétszedte, nagy lendülettel elkezdte a rendberakását, majd úgy döntött, inkább vesz egy jobb állapotút. Láss csodát, éppen régi szerelmét találta meg. Naná, hogy megvette, mert bár éppen 1,3-as motor volt benne, szerencsére kosárban odaadták a hozzá illő 1,5-öst is. Ezt aztán egy Bogár-specialistával fel is újíttatta, de a többi részhez - egyetlen fékjavításon kívül - nem kellett nyúlni.

Szép és a hangja is jó, de nem éppen sportos

Akármennyire is sportos megjelenésű, mégiscsak a Bogár laposabb származékában ülünk, ne várjunk hát tőle aszfaltszaggató produkciót. 53 lóerős gép döng mögöttünk jellegzetes boxer hangon, sőt meg is tolja a 870 kilós autót, csak komótosan. Másodikban és harmadikban szépen hosszan ki lehet húzatni, és még negyedikben is marad ereje a gyorsuláshoz. A váltókar rövidebb a gyárinál, de ez olyan tuning, ami már megvolt a hatvanas-hetvenes években is.

Létezett mutatósabb műszeregyüttes is, abban az óra ugyanakkora volt, mint a sebességmérő, középen a tankszintjelzővelForrás: Retro Mobil

Lerövidült a váltóút, könnyű és pontos a kapcsolás, olyan érzést kelt, mintha sokkal izmosabb járgányban ülnénk. Nincs szervo – még az USA-exportautókba sem tettek semmilyen rásegítőt –, így kissé nehéz forgatni a fogasléces kormányt, gyorsabb kanyarokban pedig erősen kell fogni, mert a Ghia meglepő módon alulkormányzott. Egyenesben is sokszor korrigálni kell a volánnal, a VW-t 100 km/h-ig gyorsítottuk fel, nagyjából eddig vállalható a stabilitás és a motorzaj is.

Szűkebb légbeömlői és kisebb, keresztrúd nélküli lökhárítói voltak a korai sorozatoknak. 1970 után téglalap indexeket kapottForrás: Retro Mobil

Futóműve az átlagosnál picivel feszesebb, amin enyhít az ülések puhasága. Hangolásából az következne, hogy ívmenetben is stabil, de inkább labilisnak mondható, érezhetően dől. Az elöl tárcsás fékrendszerhez erős vádli kell, viszont képes jól megállítani a kocsit. Hajszolás helyett érdemes kímélő stílusban hajtani, szem előtt tartva értékét is – itthon ötmillió forint alatt nemigen kínálnak épkézláb Karmannt eladásra, de OT-rendszámmal nyolcmilliónál is drágábban hirdetik.

Műszaki adatok - VW Karmann-Ghia Typ 14 (1970)
Motor: négyhengeres, kényszerléghűtéses OHV-vezérlésű boxer benzinmotor, hátul hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 1493 cm3. Furat x löket: 83,0 x 69,0 mm. Kompresszió: 8,5:1.
Teljesítmény: 53 LE, 4200/perc fordulaton. Nyomaték: 100 Nm, 2000/perc fordulaton.

Erőátvitel: négyfokozatú kézi váltó, hátsókerék-hajtás.

Felfüggesztés: elöl-hátul torziós rugós, hidraulikus lengéscsillapítókkal. Elöl tárcsa-, hátul dobfékek, kétkörös fékrendszer.

Felépítmény: kétajtós, négyüléses padlókeretes acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4140 x 1634 x 1330 mm. Tengelytáv: 2400 mm. Csomagtartó: 104 l. Saját tömeg: 870 kg.

Végsebesség: 132 km/h.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Még több olvasnivaló a Retro Mobil januári számában: