Gördülő páncélszekrény a földutakon

Nem akar beolvadni a tömegbe, de felvágni sem. A német prémiumtól irtózik, a Lexus kicsit sótlan, tucatautó pedig szóba se jön. Az ilyen vásárló válogatós, és végül nemegyszer a svéd márka kínálatánál köt ki. Ha jól körülnéz, találhat ott néhány érdekes off-road fizimiskájú modellt is, úgy hívják őket, Cross Country. Ezúttal a középkategóriás V60 terepkombit fogtuk tesztre, és négyhengeres dízelmotorral bizonyíthatja be, van-e létjogosultsága a népszerű SUV-ok alternatívájaként.

Sokszor már azelőtt, hogy valakit megpillantanánk, ítéletet mondunk róla az autója alapján. A BMW-s nyilván nyomulós, a Merci-tulaj felvág, a hondás pedig egy kamikaze - biztosan ismeri ön is az összes sztereotípiát, amelyek szinte kivétel nélkül negatívak. A Volvo talán az egyetlen márka, amiről az általánosan elfogadott kép nem ennyire szomorú.

Mert aki Volvóban ül, visszafogott, előzékeny, családbarát, talán

az egyetlen némiképp pejoratív jelző, ami eszünkbe juthat, hogy unalmas.

Vonatkoztassunk el attól, hogy jogosak-e ezek a régi beskatulyázások, inkább vessünk egy pillantást a svédek terepkombijára: a Cross Country eleven cáfolatnak tűnik, hiszen aki ezt vezeti, aligha fog sótlan, kispolgári figurának tűnni.

A SUV-divat előtt indult a Cross Country

A Volvo a kilencvenes évek második felében kezdte az akkor már valóban unalmas, de legendásan kényelmes kombijait terepesíteni. Az első szériás V70 XC, majd a második és harmadik XC70 műanyag elemekkel körbepakolt, emelt hasmagasságú kombi volt, amivel ki lehetett merészkedni az erdei csapásokra is, de nem nézett ki terepjárónak. Azóta viszont fordult egyet a világ és mindenki terepjárónak kinéző autót szeretne, amivel esze ágában sincs elhagyni az aszfaltot.

Ezért mára a Cross Country sorozat sokat finomodott, bár én még mindig sokkal inkább egy ilyennel hajtanék fel a tajgára, mint bármelyik tucat SUV-val. Ma a svéd kombik közt amúgy a V90 a zászlóshajó (abból is készül CC), de a kisebb testvér, a tesztünkben szereplő V60 sem mondható kicsinek, sőt.

Az Audi A4-essel és a C-Mercivel játszik egy ligában,

de mindkettőnél hosszabb és szélesebb is, a Volvo formavilága pedig alighanem sokak szívéhez közel áll.

Nem mindig volt ez így a V60-nál, sőt, egy időben ő volt a kissé rút kistestvér, de most végre kinőtte a pattanásokat és mindenben felzárkózótt a bátyjához. Elegáns, hosszan elnyújtott a forma, mentes minden optikai csalástól és túlbonyolított ívtől. A skandináv isten, Thor kalapácsát formázó nappali LED-ek is egyediek és könnyen felismerhetővé teszik az autót, de a hátsó lámpa is úgy újult meg, hogy az ember belelátja az ezredfordulós V70 fényeit is.

Svéd finomságok boltja

Aki ült hátul az előző generációs V60-ban, tudja, hogy ott egy dolgot nem lehetett: rendesen elférni. Most a külső méretekkel összhangban

a belsőt is úgy növelték meg, hogy sereghajtóból éllovas lett,

a Volvo szerint a kategória legtágasabb hátsó fertálya ez. Nem esik nehezemre elhinni, a belső simán megközelíti a legendásan szellős Superb méreteit, egy megtermett, 190 centi körüli férfi is kényelmesen ki tud nyújtózni nemcsak elöl, de hátul is. A csomagtér 529 liter, ami elég nagyvonalú.

Ahogy a külső, úgy a belső is az új Volvo-kaptafa alapján készül, szerintem nincs ember, aki a műszerfal vagy a középkonzol alapján megmondja, melyikben is ül. Persze ha közvetlenül a V60 után száll át a V90 Cross Countryba, nyilván érezni fog némi plusz szélességet, de ezek a centik egy pillanatra sem hiányoztak a kisebbik modellben ücsörögve.

A beltér ízléses fával és bőrrel van burkolva, bár ha már egyszer Volvo, akkor egyértelműen a világos belsőt preferálnám - ez az összeállítás biztosan komorabb, mint amit az Ikea lakberendezői maguknak konfigurálnának.

Fotelben már évtizedek óta a Volvo az etalon,

ez itt sincs másképp: nagyon kéne egy ilyen otthonra, kerekeken a számítógép elé. A kinézet és a kényelem viszont kevés, nem árt, ha az ergonómia is stimmel, márpedig ezen a területen komoly kihívásokkal küzd a V60.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!