A 80-as évektől kezdve a Peugeot kisautóit 205-ösnek, 206-osnak, 207-esnek és 208-asnak hívták, most tehát a 209-es következett volna, ehelyett kaptunk egy újabb 208-ast, ami csak a nevét és motorjait örökölte az elődjétől. Vagy
rájött a Peugeot, hogy ha így halad, akkor lassan kifogy a számokból,
vagy egyszerűen belátták, hogy a folytonosság nem feltétlenül rossz dolog, ha autók névadásáról van szó.
Már csak azért sem, mert a legendás 205-ös óta a márka kisautói nem igazán voltak versenyképesek (még az emlékezetes 206-os is inkább volt szép, mint jó), leszámítva az előző 208-ast, ami túlszárnyalta az elvárásokat. Ez volt az első kisautója az oroszlános márkának, ami kisebb és könnyebb volt az elődjénél, már benne volt az i-Cockpit nevű Peugeot-specialitás (a kis kormányos műszerfal), a formatervezők pedig ügyesen csempésztek egy csipetnyi 205-öst a vonalaiba úgy, hogy közben modern és újító is tudott lenni.
A legújabb 208-as a testvérmodell Opel Corsához hasonlóan a PSA konszern vadonatúj CMP platformjára épül, amely könnyebb, kisebb alsó légellenállású és merevebb a régi PF1-nél, de a legfőbb előnye, hogy elektromos hajtás fogadására is képes. Így a Corsa mellett az új 208-as lett az első kisautó, amit
benzines, dízel és villanyos kivitelben is meg lehet vásárolni,
igaz, utóbbi állami támogatással is két és félszer annyiba kerül, mint a 3,99 milliós, 75 lóerős alapmodell.
Tesztautónkban szintén ez az 1,2 literes PureTech szívómotor dolgozott, de a felszereltsége eggyel jobb (Active) volt, megfejelve még néhány extrával. Mivel a Peugeot hazai importőre szerint
ez a változat számíthat a legnagyobb népszerűségre Magyarországon,
célszerűnek tűnt, hogy ezt kérjük el tesztre, és ne a 130 lóerős, turbós, minden jóval felszerelt, 7,4 milliós GT-t.
Hogy a tesztautó nem csúcskivitel, azonnal látszik rajta, ugyanis hiányoznak róla a menő, fekete sárvédő-szélesítések, a 17 colos könnyűfém felnik és a full LED fényszórók, melyekben 3-3 világító oroszlánkarom tenné karakteresebbé a 208-as megjelenését. Persze ezek nélkül sem néz ki rosszul a kis francia, a vámpírfognak becézett függőleges LED nappali fények ezen is megtalálhatóak, a kerekek 15 helyett már 16 colosak, van tetőszpojler, krómdíszítésű hűtőmaszk és hátsó lámpákat összekötő fekete csík is.
Maga a karosszéria
hosszabb, szélesebb és alacsonyabb,
mint az elődé, a szélvédőt hátrébb tolták, így hosszabb lett a motorháztető, viszont rövidebb az utastér, de erről majd később. A géptetőn lévő domborítás valószínűleg a jó gyalogosvédelem miatt kellett, az EuroNCAP tesztjén be is bizonyította a kocsi, hogy ezen a területen is kielégítő védelmet nyújt, bár az 5 csillag nem jött össze.
A belső dizájn legalább olyan jól sikerült, mint a külső, simán el tudom képzelni, hogy valaki ezek miatt fogja a 208-ast választani a konkurensek helyett. Kellemesen puha tapintású, habosított műanyag borítja a műszerfal felső részét, a konkáv felületű, alsó részen szintén puha szélszál-utánzatú betétet találunk. Folytatódik az ajtókon a két szélső ív, amitől
olyan érzésünk lesz, mintha körülölelne minket a Peugeot,
amire a viszonylagos szűkösség is ráerősít.
Elöl még csak-csak el lehet férni, de
a hátsó helykínálat a miniautókét idézi:
egy átlagos méretű felnőtt mögött csak egy gyerek fér el kényelmesen, és az ajtónyílás is túl kicsi. Fejtérből sincs sok, már csak ezért sem ajánlott ezt a keveset még a 190 ezer forintos panoráma üvegtetővel csökkenteni. Legalább a csomagtartó nagyobb lett egy kicsit, 285 helyett most 311 literes, ami veri a Fiestáét, igaz, a Clióétól elmarad.
Ebből a közepesen felszerelt 208-asból hiányzott a villantós, 3D-s digitális műszerfal, az elektromos kézifék és a nagyobb, 10 colos érintőképernyő, de még így is látványosabb volt a beltér, mint a méregdrága Audi A1-et leszámítva bármelyik mai kisautóban. Még a kétküllős, apró és szögletes kormánykerék is olyan, mintha Darth Vader TIE vadászgépéről mintázták volna.
Azért olyan kicsi a volán, mert a műszereket nem rajta keresztül, hanem fölötte kell nézni: a fordulatszámmérő az óramutató járásával ellentétesen jár, hogy az alsó tartománya jobban látható legyen. Ha látni akarjuk az analóg órákat, akkor
arra van szükség, hogy a kormányt jó alacsonyra állítsuk,
ami nem minden testalkattal teremt ideális vezetői helyzetet. Igaz, nekem a 178 centimmel nem jelentett gondot.
Sajnos a klímát továbbra is a 7 colos érintőképernyőről kell állítani.
Ez nemcsak macerás, de azért is kellemetlen, mert például hőfők-állítás közben nem látjuk az okostelefonról átvitt navigáció térképét. Erre megoldás lehet, ha magáról a telefon képernyőjéről navigálunk, amihez segítség, hogy a középkonzol polcát úgy alakították ki, hogy külön tartó nélkül is jó szögben láthatjuk a mobil kijelzőjét.
Maga a menürendszer nem túl logikusan felépített, nehezebben kezelhető, mint a legtöbb konkurensben, a reagálási sebessége is lehetne jobb. Még a segédvonalakat kirajzoló tolatókamera képére is 2-3 másodpercet kell várni a hátramenet kapcsolása után. A „360 fokos" kamerarendszer a tolatás megkezdése előtt csak fél madártávlati képet ad (mozgás közben memóriából pótolja a hiányzó részt), és a rendszámhoz rejtett kamera lencséje is hamar koszolódik.
A cikk folytatódik a második oldalon. Kattintson, ha kíváncsi, milyen vezetni a 208-ast!