Ár-hatótáv arányban a villanyautók bajnoka - Kia e-Niro (64 kWh) teszt

2020.02.27. 21:29

Tízmillió forint alatti áron korrektül felszerelt, tisztességes helykínálatú kompakt crossover? Nem hangzik az évszázad üzletének, ha a belső égésű motoros tömegmodelleket nézzük. Mindjárt más viszont a helyzet a villanyautók ligájában, ott ugyanis az e-Niro kiemelkedően jó ajánlat. Ezúttal a 64 kWs-s csúcsmodellt teszteljük, amely szenzációs 455 kilométeres hatótávot és vehemens gyorsulást ígér, de az árcéduláján is más összeg szerepel.

Még nincs tíz éve, hogy a Nissan Leaf első generációja megjelent és az újkori elektromos autózás egyik úttörője lett. Ám az azóta eltelt időben rengeteg minden történt. Üstökösként robbant be a köztudatba a Tesla, az egyre szigorúbb károsanyag-kibocsátási előírások miatt pedig 2020-ban már tényleg ott tartunk, hogy tucatszám válogathatunk az elektromos autók között, vagy legalább már érkezőben van szinte minden gyártónak ilyen modellje.

Először hibridként mutatkozott be 2016-ban, majd jött a plug-in, végül pedig az elektromos változat – hasonló volt a forgatókönyv a Hyundai Ioniq nevű rokonnál is, csak az nem crossover. Galériához kattintson a képre!Forrás: Origo

Csakhogy azok eltérő szempontok szerint közelítik meg ezt a témát. A Mercedes, Audi, BMW, Jaguar (és a Tesla is) elsősorban a belsőégésű autókban már megszokott teljesítményt, luxust és prémium funkciókat tartják előtérben, ezzel az egyébként sem alacsony árszintjükhöz képest még vaskosabb összegeket tűznek a termékre. Ez egyfelől nem meglepő, nyilván senki sem bízott abban, hogy például a Mercedes egy filléres villanyautóval tarolja le a piacot.

Ez még a 2019-es verzió műszerfala, az idei évre megnövelt, 10,25 colos középső kijelzőt és kicsit más dizájnt kapott. 300 ezer forint a hőszivattyús fűtés felára (Platinum felszereltségnél széria)Forrás: Origo

Ugyanakkor a villanyautók elterjedésnek egyik fontos feltétele a megfizethetőség, ez főleg igaz a kiemelten árérzékeny piacokra, mint amilyen a magyar is. Bár az igazán olcsó elektromos autók dömpingjére még biztosan várni kell néhány évet, már most is van olyan gyártó és olyan típus, amely ésszerű döntésnek bizonyulhat. A Hyundai-Kia konszern is ezen az úton jár, a korábban már általunk tesztelt Kona Electric után most az e-Niro járt nálunk.

Ökoautó ugyan, de nem csodabogár

A Niro eddig hibrid és plug-in hibrid változatban volt kapható, tavaly pedig megjelent a teljesen elektromos kivitel, mely végül hazánkba is eljutott, igaz, kicsit csavartak az itthoni bevezetésen. Bár a bemutató tavaly volt, közölték, hogy az ott látható autókat nem is lehet majd megvenni, helyette a 2020-as modellévű, már frissített példányok érkeznek elsőként a magyar vevőkhöz. A tesztautók még 2019-es kivitelűek, ám kitérek majd arra is, miben változott a ráncfelvarrott az idei kiadás.

Első ránézésre akár benzinmotornak tűnhet, ám a narancssárga nagyfeszültségű kábelek árulkodnakForrás: Origo

A Niro formáját már megszokhattuk, a hibrid és plug-in kivitelek nem ismeretlenek a hazai utcaképből. Míg a testvérnek tekintett Hyundai Kona tipikusan SUV jellegű és mozgalmasabb formájú, a Niro sokkal inkább a crossover iskolát követi, azaz egy hagyományos, ötajtós kialakítást kapunk, enyhén emelt futóművel. Ráadásul a Hyundai modelljéhez képest ez az autó egy kategóriával nagyobb, 4,37 méteres hosszával és 2,7 méteres tengelytávjával a kompakt osztályba sorolható.

Pótkerék helyett sok rekesz rejtőzik a felnyitható padló alatt. A csomagtér rolójának és a töltőkábeleknek is jut itt helyForrás: Origo

Nem különösebben látványos, inkább konzervatívabb külseje előny lehet azok számára, akik nem szeretik a feltűnést. Persze néhány részletből kiderül, hogy a teljesen elektromos látjuk magunk előtt. Ilyen a befalazott hűtőmaszk, mivel a lökhárító alsó részén lévő nyílás bőven elegendő a szükséges levegőmennyiséghez. Természetesen kipufogóvég sem kandikál ki a hátsó lökhárító alól.

Magas padlószinttel is jó a helykínálat

A facelift során kissé változtak a lökhárítók, ide kerültek a nyílformát kapott menetfények is, az elektromosnál oldalanként egy, míg a hibrid változatoknál kettőt láthatunk. Ugyancsak árulkodó jel a kék színű díszítés a lökhárítókban, illetve hátul egy apró felirat is beazonosítja a hajtás típusát. Hátul a tesztautóhoz képest a lámpák belső mintázata más a 2020-as modellen, ezen felül viszont a külsőhöz nem is nyúltak.

Az elektromos változaton csak egy, bumeráng alakú menetfény van (a hibrid kettőt kap). Erről és a befalazott hűtőmaszkról lehet megismerni, meg persze a zöld rendszámrólForrás: Origo

Tesztautónk szinte feketébe hajló, valójában sötétkék színe jól kiemeli a krómozott kilincseket és ablakkeretet, illetve az ezüst tetősínt is. Említést érdemelnek még az aerodinamikus kialakítás ellenére is szép mintázatú, 17 colos alufelnik. Belül a Kia többi modelljénél megszokott, konzervatív, de kulturált beltér fogad minket. Érdekes módon nem a fekete, hanem a középszürke szín dominál, ami kevésbé komor és a térérzetünket is növeli – bár a helykínálat önmagában sem rossz.

Bőséges a lábtér hátul is, de a fejtér korlátozott és az akkumulátor miatt magas padlónak köszönhetően kissé felhúzott lábakkal kell utazni. Középen is lapos a padló, rövidtávon öten is utazhatunkForrás: Origo

Elöl és hátul egyaránt jól el lehet férni, a lábtérrel nem lesz gond, a fejteret azonban kissé korlátozza a napfénytető. Az üléspozíció viszonylag alacsony, bár az akku miatt megemelt padlón nem lehet igazán mélyre engedi az első üléseket. A megemelt padló a hátsó sorban kissé felhúzott térdeket eredményez, de a háttámla kellemesen szögben van. Az itt helyet foglalók kényelmét pohártartós könyöklő, hátravezetett klíma, 230 voltos csatlakozó (USB viszont nincs) és ülésfűtés is növeli.

Forgókapcsolóval választunk előre- és hátrament közt

Nem túl hosszú a két első ülés ülőlapja és a háttámlával ellentétben kissé kevés oldaltartást ad, amit a teljesen elektromos állítás (a vezetőoldalon memóriával), valamint a többfokozatú fűtés-szellőztetés igyekszik kompenzálni. A két ülés közötti területet itt is áttervezték az elektromos változat számára, viszont itt a végeredmény ügyesebb lett a Konáéhoz képest.

Az irányváltó csupán egy tekerőgomb, igényel némi megszokást, de nagyon kényelmes. Jól kézre esnek az ide helyezett kapcsolókForrás: Origo

A menetirány-választó (nem váltókar!) itt nyomógombok helyett egy tekerővel működik, ami minimális helyet foglal, az így felszabaduló területet tárolók kialakítására fordították. Elöl, lent van egy jókora, fentről és oldalról egyaránt jól hozzáférhető gumírozott felületű tálca, ide akár egy tablet is elfér. Fölötte helyezték el a két USB (egyik csak töltő) és a 12 voltos csatlakozásokat, mögöttük pedig ott a mobiltelefon polc, jelen esetben beépített vezeték nélküli töltővel.

A Kona Electrichez hasonlóan kétszintes a középkonzol, de itt sokkal jobban hozzáférhető az alsó tárolóForrás: Origo

A sort a két ülés közötti, elhúzható rolóval ellátott újabb rekesz folytatja. Ebben egy gombnyomással aktiválhatjuk a pohártartókat és a praktikusság jegyében egy kábelátvezető nyílást is csináltak a lenti nagy tárolóhoz. Mindezek után még ott a könyöklő, aminek fedele alatt egy újabb USB és egy rekesz rejtőzik, tehát kijelenthető, hogy a kisebb-nagyobb kacatok, kütyük elhelyezésével nem lesznek gondjaink.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!

Előző
  • 1
  • 2
Következő