Az 1930-as évektől az aerodinamikus formatervezés a tömegközlekedésben is megjelent. Hat ritka és igazán különleges busztípust mutatunk be, amelyek a maguk korában igazi űrhajónak számítottak, de ma is szívesen váltanánk jegyet ilyen nosztalgiajáratokra.
Expresszjáratokkal kirándulna a nép
Már csak gazdasági megfontolásokból is kívánatos, hogy egy-egy, géppel mozgatott test minél „simábban" szelje a levegőt, hiszen így kevesebbet fogyaszt és nagyobb sebességre képes. Az 1930-as évek buszvállalatai és utazási irodái ennél tovább mentek, és nemcsak praktikus, de elegáns, sőt kifejezetten látványos kocsikat rendeltek az erre szakosodott cégektől, általában csak kis sorozatokban.
Ezek a luxuskivitelű, krómmal és alu-elemekkel gazdagon kidekorált, jellemzően többtónusú fényezésű buszok az utasokat is vonzották. Általában távolsági vonalakon vagy turistajáratokként üzemeltették őket, időnként fél- vagy egész emeletes kivitelben, olykor ágyakkal is. Formákban Európa vitte a prímet, Amerika kissé lemaradt: a Mercedesnél az LO3100-as, az LO3500-as és az LO3750-es luxus- és konferenciabuszok viseltek ilyen felépítményeket, vagy néhány Büssing.
Német nyelvterületen a sajtó és az utasok Stromlinie-nek (áramvonal), Autobahnnak (autópálya) és Strassenzeppnek (utcai Zeppelin) is becézték őket, a gyártók közül bizonyosan az esseni Ludewig fivérek építették a legszebbeket, főleg Opel Blitz alapokra. Még az 1936-os olimpiára is kaptak megbízást, oda versenyzőket szállító spéci, napfénytetős midibusz-sorozatot gyártottak.
Repülőgép-technika és mozgó üvegház
A mozgalom a második világháború után is folytatódott, ebből a korszakból meg kell említeni az egyik legnagyobb olasz buszgyártó, a Viberti egyik prototípusát, a teljesen műanyag felépítményes Golden Dolphint (Arany delfin). Az olaszok 400 lóerős Fiat-féle gázturbinával képzelték el a jövő buszát – ez a technika amúgy akkoriban az autógyártók fantáziáját is megmozgatta, be is mutattuk korábban az első ilyen típust, a Rover JET1-et, de idővel kiderültek a közúti turbinahasználat súlyos hátrányai.
Térjünk vissza a dugattyús motoros, különleges felépítményű buszokhoz! Aki az 1950-es években Párizsban járt, összefuthatott egy valódi emeletes csodabogárral is, a Citroën U55 teherautó alapjaira épített városnézővel. Ebből a gördülő üvegházból egész flottányi járta a fények városát, utasterében nyaranta gyakran a Gauloises cigaretták füstje és hőség terjengett – ezen a nyitható oldalsó ablakok és a felső szint levehető kupolája volt hivatott segíteni.
Az Amerikai Egyesült Államokban mindent nagyban csinálnak, így arrafelé hozzávetőlegesen 150 vállalat készített busztesteket, de csak néhány alkotott igazán izgalmasakat. A Flxible (így e betű nélkül), a Pacific Car & Foundry és a Pickwick Motor Coach Works hatalmas, mutatós, kétszintes buszairól vált ismertté. Sokan még a háború után is úgy gondolták, ilyen vagy még extravagánsabb formájú buszok szállítják majd az utazóközönséget, de aztán a valóság másképpen alakult.
Még több olvasnivaló a Retro Mobil áprilisi számában:
