Mostanság a városokban járva sok helyen látni poros, láthatóan régóta álló autókat. A nemrég még napi használatban lévő kocsik a járványhelyzet és a kijárási korlátozás miatt napokon vagy akár heteken át mozdulatlanul vesztegelnek az utcán vagy garázsban, ami azért baj, mert az emberekhez hasonlóan
megsínylik a tartós mozgáshiányt.
Ahhoz, hogy az autó azonnal rendelkezésünkre álljon, amikor az élet majd visszatér a rendes kerékvágásba, érdemes ilyenkor is gondját viselni. De a bármikor bevethető saját autó a járvány idején is hatalmas kincs, ugyanis sokkal kisebb fertőzésveszéllyel juthatunk el vele A-ból B-be, mint tömegközlekedéssel vagy közösségi autóval.
Egy-kéthetente akkor is járassuk meg az autót, ha amúgy nem akartunk menni vele sehová, mert így óvhatjuk meg legkönnyebben az állapotát. Ezzel
megelőzhetjük a féktárcsák, fékek dugattyúinak rozsdásodását, a futóműalkatrészek, csapágyak beállását, a gumik kockára préselődését, az akkumulátor lemerülését,
és az sem árt, ha kering a motorban az olaj és a hűtőfolyadék. A mozgástól, lötykölődéstől az esetlegesen a karosszériában maradt csapadék is távozhat az erre kialakított lyukakon keresztül.
Ne csak pár kilométert menjünk, hanem legalább fél órát az akkumulátor töltése és a kipufogóban lecsapódott kondenzvíz elpárolgása miatt, ami csak üzemmeleg csövekben fog megvalósulni. Ha nem párologtatjuk el a korróziót okozó folyadékot, akkor a kipufogódob egy idő után belülről fog átrozsdásodni.
Menet közben kapcsoljuk be a klímát,
hogy a rendszer tömítései kapjanak kenést, és később ne eresszenek. Érdemes a műszerfali kapcsolókat, az ablakokat és a zárakat is kipróbálni, a lényeg, hogy mozogjanak, kapjanak egy kis kenést, és ne szoruljanak be.
Lehetőleg kiengedett kézifékkel, sebességbe rakott váltóval tároljuk az autót, sík felületen. A legtöbb autó sajnos nem garázsban pihen, ezért ki van téve az időjárás viszontagságainak. Aki kénytelen közterületen parkolni, igyekezzen olyan helyet választani, ahol a talajból érkező pára nem tehet kárt az autóban, vagyis
részesítsük előnyben az aszfaltozott, betonozott helyeket a füves, földesek helyett.
Ha csak utóbbiak állnak rendelkezésre, érdemes egy PVC szőnyeget leteríteni az autó alá, ha tartós pihentetésben gondolkodunk.
Bár meleg, napos időben sokat számít az a pár fok, amit árnyékban állva nyerünk, rendszeresen
fa alatt parkolni mégsem az igazi:
az ágakról lehulló gyanta, termés vagy a fent tanyázó madarak ürüléke elcsúfítja, rosszabb esetben kimarja a fényezést, viharban pedig ágas eshetnek az autónkra.
Ma már nem annyira elterjedt a ponyvával történő letakarás, de ez is megoldás lehet a külső behatások ellen.
Ha ezt választjuk, ügyeljünk arra, hogy
a ponyva anyaga képes legyen szellőzni,
máskülönben a beragadó pára miatt többet árthatunk az autónak, mintha le sem takarnánk. A szél által mozgatott ponyva az alá került finom porszemcsékkel olyan hatást is képes előidézni, mintha csiszolópapírral dörzsölnénk a fényezést. Éppen ezért puha anyagú ponyvát válasszunk.
Takarókkal érdemes az üléseket, műszerfalat letakarni, a szélvédő mögé pedig fényvisszaverőt tenni, ami véd a káros UV-sugárzás és a hő ellen.
A gumitömítéseket szilikonnal vagy glicerines ronggyal töröljük át, hogy tartósan rugalmasak maradjanak.
Habár a magára hagyott autóban néhány nap alatt elpusztul a koronavírus, egyéb baktériumok és gombák számára tökéletes szaporodási környezetet teremt a fülledt, nedves, piszkos környezet. Ezért mielőtt leállítanánk autónkat, tisztítsuk és szárítsuk meg a belső felületeket.
Szabaduljunk meg a rongyoktól, vizes palackoktól, használt zsebkendőktől, ételmaradékoktól, és porszívózzuk ki az utasteret. Az utastérbe tett, tálba öntött
szódabikarbónával meg lehet kötni az autóba bekerülő nedvességet.
Akinek van garázsa, megteheti, hogy résnyire leengedi az ablakokat a szellőzés végett, de ekkor időről időre ellenőrizni kell, hogy nem költöztek-e be hívatlan vendégek (rovarok, kisebb emlősök) a tudtunk nélkül.
Leállítás előtt érdemes gőzborotvával megtisztítani a kasztnit, különös tekintettel a kerékdobokra, ahol a hátsó részeken megragad a szennyeződés, és később korróziót okoz. A modern gépi mosók már alig karcolnak, és vannak egyéb előnyeik is: megszárítják a karosszériát, felárért pedig két fontos szolgáltatást is nyújtanak, a forró viaszos kezelést és az alvázmosást.
Utóbbi azért fontos, mert eltávolítja a télen az autóra rakódott sót.
A polírozás eltünteti a fényezésbe begyógyult kormot és port, de konzerváláshoz egy sima vakszolás is elég. Utóbbi önmagában is ad némi ragyogást, és ami a legfontosabb, védőréteget képez a lakkon. Apró szemcseszerkezete beépül a fényezés apró karcaiba, és hónapokon át képes taszítani a port, koszt és latyakot, ráadásul a fakulást okozó UV-sugarak ellen is véd.
Tavaszra könnyen ki tudnak virágozni a kőfelverődések és más sérülések. Ezeket házilag és autókozmetikában is ki lehet javíttatni, a nagyobb, de
felületi rozsdára pedig megoldás a folyadékos passziválás:
ilyenkor a foszforsavval reakcióba lép a vas-oxid, azaz a rozsda, és kemény vas-foszfát jön létre a lemezeken, utána pedig jöhet egy kis festék rá. Műszaki vizsgán nem tolerálják a rozsdát, és bár a mostani járványügyi vészhelyzetben lejárt műszakival is szabad közlekedni, nem érdemes sokáig halogatni a javítást.
A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra!