Egy benzines óriás nem fogyaszthatna ennyit – Toyota Camry 2.5 Hybrid teszt

Toyota Camry Hybrid

A Toyota Camry 15 év után visszatért Európába, az új generáció műszakilag alig különbözik a Lexus ES-től, de sokkal olcsóbb nála. Ráadásul erős és fejlett öntöltő hibrid hajtással, 2,5 literes benzinmotorral is takarékosabb, mint a dízelek.

Ma már kevesen emlékeznek a régi Camry-kre, pedig a Toyota nagy szedánját 2004-ig Európában is forgalmazták, csak a hatodik és a hetedik nemzedék nem jutott el hozzánk. Az ezredforduló után ugyanis Európában már szinte csak dízelmotorral vették a Passat-méretű szedánokat, olyan viszont a Camry-nek nem volt, ezért megszüntették a forgalmazását. Ellenben létezett a hatodik generációtól kezdve hibrid változata, amit

a taxisok és az élelmes magánvásárlók előszeretettel hoztak be használtan Amerikából

a bizonytalan szervizháttér ellenére is, hiszen nagy, megbízható, takarékos és automata váltós volt, továbbá a hibridség miatt a regisztrációs adó sem volt tétel.

Mindenesetre a globális Camry-eladásokat nem verte a földhöz, hogy az öreg kontinensen 15 évig nem lehetett hivatalos forrásból megvásárolni a kocsit, mivel akkor is a világ legnépszerűbb középkategóriás autójának számított, mint ahogy ma is az. 1982, az első generáció megjelenése óta már közel

20 millió fogyott belőle a világon, manapság évente 700 ezer talál gazdára belőle.

Ennek fele az Egyesült Államokban, ahol több mint húsz éve a legnagyobb darabszámban fogyó személyautó, csak SUV-ok és pickupok előzik meg a toplistán.

A nyolcadik generációval tért vissza

A Camry cikkünkben szereplő nyolcadik generációja igazi világautó, hét különböző gyárban készül a bolygón, és több mint 100 országban lehet megvásárolni.

Alighanem a 2015-ös dízelbotránynak is szerepe van abban, hogy visszatért Európába,

hiszen nálunk is egyre nagyobb lett az igény a benzinmotoros kocsikra a magasabb kategóriákban is, pláne, ha takarékos és környezetkímélő hibridről van szó (más motorral nálunk nem kapható a típus). A másik ok, amiért visszahozták az az, hogy a jó öreg Avensis a sokadik ráncfelvarrás után végleg eltűnt a kínálatból, és így lehetett a legegyszerűbben pótolni, még ha méretben van is különbség köztük (az utód 18,5 centivel hosszabb).

Ez a Camry az összes új Toyotához hasonlóan már

a moduláris TNGA padlólemezre épül,

aminek a japán gyártó szerint az az előnye, hogy mélyebbre lehet tenni a motort és az üléseket is, ami alacsonyabb súlypontot eredményez. További pozitívum, hogy a karosszéria nagy arányban tartalmaz nagyszilárdságú acélokat, amiből ugye kevesebb is elég. Ez a tömegen mutatkozik meg, a Toyota zászlóshajója a nagy méretei, a komplex hibrid hajtása és a sok extrája ellenére is csak 1,6 tonnát nyom, vagyis a hasonló méretű hibrid 5-ös BMW-nél kb. két mázsával könnyebb.

A Toyota és a Lexus hibrideknek sokáig nagy hibája volt a kis csomagtartó, mert ott helyezték el bennük a nagyfeszültségű akkumulátort. Nos, a TNGA ezt a hibát is kiküszöbölte, a nikkel-metál-hidrid akkut már a hátsó ülés alá szerelik be, ráadásul az igényes, kettős keresztlengőkaros hátsó futómű is helytakarékos, ezért még a taxisoknak is elegendő,

524 literes lett a csomagtartó

(elektromos ülésállítással 500). Érdekes, hogy az azonos technikára épülő, és közel 10 centivel hosszabb Lexus ES 300h-ban csak 454 literes, talán a sportosabb sziluett miatt.

Hogy néz ki?

Le sem tagadhatná a Camry, hogy a formájával az amerikai ízlésnek próbál megfelelni, bár el kell ismerni, hogy európai szemmel nézve sokat finomodott a kinézete az elődökhöz képest, hozzájuk mérve akár sportosnak is mondható. Csupán az első lökhárító trapéz alakú, óriási légbeömlője igényel megszokást,

a karosszéria többi része könnyen befogadható és tetszetős, ha forradalminak vagy bátornak nem is lehet nevezni.

Ennél a kocsinál nem a részletek, hanem a méretek és az arányok a fontosak: egy hosszú, széles és lapos tepsiről van szó, nagy, 2,83 méteres tengelytávval, és ennek megfelelő helykínálattal.

Tényleg elfér benne akár öt felnőtt is, egy átlagos méretű sofőr úgy ülhet be a magára beállított vezetőülés mögé, hogy arasznyi hely marad a térde és az üléstámla között, a könyöktámaszok pedig szélesebbek, mint néhány kompakt buszlimuzinban a középső ülések.

Ennél több helyet csak a Skoda Superb kínál a felső-középkategóriában,

de már ez is fölöslegesen sok. Igazából nem is a tágasságával lepett meg a Camry (hiszen mindig az volt), hanem azzal, hogy milyen mélyre lehet engedni benne a minimális oldaltartású vezetőülést, és, hogy ennek ellenére is milyen jó a kilátás belőle a vékony A-oszlopoknak és az alacsony övvonalnak köszönhetően.

Azért még nem egy Lexus

Hely tehát van bőven, de ettől még nem érezzük magunkat feltétlenül luxuskörnyezetben, mert az anyagokon az érződik, hogy a Camry-t főképp amerikai Uber-taxinak vagy könnyen takarítható belsejű családi kocsinak szánták.

Sok a karcolódó, kemény műanyag, az illesztések nem túl szorosak,

a bőr minősége messze van a prémiumtól, a varrások csak egysorosak, a fabetétről ordít, hogy fröccsöntött műanyag. A 8 colos multimédia rendszer kijelzője olyan kicsi és rossz felbontású, hogy kis túlzással akár a 2004-es, utolsó európai Camry-ből is származhatna.

Minőségérzetben van tehát a legnagyobb különbség a testvérmodell Lexus ES-hez képest, amely tényleg prémium minőségű beltérrel kényezteti az utasait – igaz, másfélszer drágábban. Szerencsére az összeszerelés a szintén japán gyártású Camry-ben is példás, nem zörög semmi, és az az érzésünk, hogy ez 10-15 év múlva is így lesz.

A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra, ha kíváncsi, milyen vezetni a Camry-t!