Négy ütem járt az alpesi felderítőknek - Condor A250 veteránteszt

2020.07.05. 22:59

Kevesen ismerik a Condort márkát: svájci, és jó 80 éven át főleg a hadsereget látta el biciklikkel és motorokkal. Az A250 igazi ritkaság, különösen Magyarországon és mindössze 6435 kilométeres futásteljesítménnyel. Elvittük egy körre a veterán harcost, amely egészen más célszerszám volt, mint a civil gépek, vagy éppen a Varsói Szerződés tagállamaiban a seregek kétütemű motorkerékpárjai.

A bankok, csokoládék és patinás óramanufaktúrák országa hadseregének egészen a 80-as évek elejéig a helyi Condor (Keselyű) márka szállította a kétkerekűeket. Egy francia vállalkozó, Edouard Scheffer alapította a vállalatot Jules nevű fivérével együtt, 1893-ban. A fémmegmunkáló üzem a századforduló táján kezdett előbb kerékpárokat, majd Otto Fricker főmérnök jóvoltából segédmotoros bicikliket is gyártani.

Csak 573 darab A250-est gyártottak. A hadsereg keveset használta őket, és a 80-as évek elején mindet le is selejtezte, így ma sok a jó állapotú. Galériához kattintson a képre!Forrás: Retro Mobil

Átvett blokkok után saját egyhengeres

Masszív, jól megkonstruált gépeikre hamarosan a posta és a hadsereg is felfigyelt, így a közben „Condor-Werke AG."-ra keresztelt cég a két szervezet fő beszállítója lett. A paletta 98 köbcentitől az egyliteres gépekig terjedt, döntő többségük katonai kivitel volt, de készültek civil változatok, sőt versenygépek is. Általában más márkák blokkjait használták (MAG, Zedel, Villiers, Moser vagy M&V gyártmányokat), csak a második világháború után álltak át a saját fejlesztésekre.

A tartály 14 literes, az újrafestés után is megmaradt az egykori lajstromszámForrás: Retro Mobil

Ilyen volt az A580-as és az A750-es is, motorjukat Raymond Schaller főkonstruktőr a BMW és a Zündapp boxereinek részletes tanulmányozása után alkotta meg. Az ötvenes évek végétől a hadsereg könnyebb, fordulékonyabb, fürgébb gépet rendelt, kisebb hengerűrtartalommal, de lehetőleg változatlan teljesítménnyel. Schallernek erre nem volt azonnali megoldása, ezért a Maserati 246 köbcentis egyhengereseit szerelte Condor vázakba. Ebből aztán 30 darabos előszéria is készült.

Az A250-es volt az utolsó saját motoros Condor. Utódja már Ducati hajtóművel készültForrás: Retro Mobil

A motorokat két évig tesztelték, de végül nem váltak be, így főkonstruktőrük nekilátott egy másik egyhengeres megtervezésének, amihez a BMW R25-ös egyhengerese adta a mintát. Ez a nyugodt járású, strapabíró OHV-vezérlésű 250-es már sokkal használhatóbbnak bizonyult, egyből 50 példányt gyártottak belőle. Gyorsan kijöttek a nyűgök is, a túlmelegedés és a vezérműtengely hibái, ezeket csak az 1960-ban megjelent harmadik sorozaton sikerült teljesen kijavítani.

Mindkét oldalon van puskatartó, ide a fegyver tusa kerülForrás: Retro Mobil

Kisebb műhelynyi szerszám lapult a táskákban

Az A250-es célszerűen megszerkesztett masina volt kardánhajtással, hegyi áttételezésű négyfokozatú váltóval és masszív dupla bölcsővázzal, melyhez a blokk és a kipufogó gumi szilenteken csatlakozott. Ezzel szinte teljesen eltűnt az egyhengeresekre jellemző vibráció. 1969-ben jött egy újabb szemléletváltás, a hadügy úgy döntött, mégiscsak jobb lenne egy nagyobb és erősebb gépezet. Shallert ez ismét készületlenül érte, de már nem kezdett újabb fejlesztésekbe, 350-es Ducati motorokat használt, így született meg az A350.

C250 néven civil változat is készült belőle polgári színekben, de nagyon drága volt, csak kevesen vettékForrás: Retro Mobil

A hadsereg minden példányt lelkiismeretesen gondozott, pontosan vezették a szervizkönyveket, sőt a motorok minden útjáról menetnapló készült. Aztán az A350 szolgálatba állítása után az A250-eseket leselejtezték, és a hatalmas alkatrészkészlettel együtt eladták. A mi Condorunk három évvel ezelőtt került Magyarországra, mai tulajdonosához. Két évig állt, csak aztán indult el a restaurálás.

A látványos sebességmérő (Alpha Le Locle) svájci gyártmány, ez a motor csak 6435 kilométert futottForrás: Retro Mobil

Remek kondiban volt, de akadt vele tennivaló: a kopott fényezés helyett jött az új, és az oxidálódott alumínium-alkatrészeket is rendbe tették, a kipufogót pedig újrakrómozták. Újrakárpitozták a viseltes ülést, az oldaltáskák a gyári alapján készültek. A motorban az összes tömítést kicserélték; és mivel a tank rozsdás volt, belső bevonatot kapott. Ma is megvan a háromnyelvű (német, francia, olasz) gépkönyv, a kipufogó-tisztító kefe, és a két szerszámcsomag is, izzókészlettel és defektjavítóval.

Minden tartozéka megvan, a zöld táskában a gépkönyv, a sárga dobozban a gumijavítóForrás: Retro Mobil

Érződik, hogy terepre és alpesi utakra szánták

Még láncos lakatot is adott hozzá a gyár, amin rajta van az alvázszám. Csak a '69-es es Honda CB 750-nel vált először szériatartozékká a motorkerékpár önindító, így a Condort is klasszikus berúgókarral lehet életre kelteni. Alapjáraton csendesen, simán, de méretéhez képest meglepően mély, öblös hangon dohog. A nyereg kényelmes, de az alacsony és jóformán egyenes kormány miatt kissé előre kell dőlni. Cirkáláshoz alkalmasabb lenne egy magasabb, de terepre vitathatatlanul ez a jobb.

Zseniális megoldás a kihúzható rugós keret, madzagolás nélkül is fogja a csomagotForrás: Retro Mobil

Indulás előtt fejbe kell vésni, hogy a „pedálkiosztás" fordított: a fék a bal-, a váltókar a jobb oldalon van. A négy fokozatot hegymászásra és terepre méretezték, a negyedik áttétele is csak 1,71:1. Hajszálpontosan működik a szerkezet, de csak ha kivárással kapcsolgatunk: hosszú úton, könnyen jár, de hajszát a motor és a váltó sem szereti. A rövid negyedik miatt a végsebesség mindössze 100 km/h, az utazótempó pedig 80. Elöl-hátul puha a rugózás, ez terepen is kényelmes, akár két személlyel is.

Mindössze 1335 mm-es tengelytávja, 4,5 m-es fordulóköre és nagy hasmagassága jó terepezővé tesziForrás: Retro Mobil

Egyenesben országúton stabilan, nyugodtan gurul, nem szitál, de ha mégis, akkor el lehet kísérletezni a kormányszorítóval. Öreg harcosunk országúti gumikon fut, így a kanyarban sem bizonytalankodik, fékeit pedig az Alpok lejtőire tervezték, erősek, pontosan adagolhatóak és a hosszadalmas terheléstől sem ijednek meg. A Condor elsősorban harci jármű (speciális célgép), tehát nem a vezetési élmény a legfőbb erénye; veteránként fő értékét leginkább ritkasága és kifogástalan állapota adja.

Műszaki adatok - Condor A250 (1968)

Motor: OHV-vezérlésű léghűtéses egyhengeres négyütemű. Hengerűrtartalom: 249 cm3. Furat x löket: 68,0 x 68,0 mm. Teljesítmény: 15 LE, 5500/perc fordulaton. Nyomaték: 18,5 Nm, 5000/perc fordulaton. Kompresszió: 8,4:1.

Erőátvitel: négyfokozatú, lábkapcsolású sebességváltó, hátsókerék-hajtás kardánnal. Egytárcsás szárazkuplung.

Felépítés: acél bölcsőváz. Felfüggesztés: elöl teleszkópvilla, hátul lengővilla, tekercsrugókkal, hidraulikus lengéscsillapítással. Elöl-hátul mechanikus működtetésű dobfék.

Hossz x szélesség x magasság: 2040 x 690 x 1050 mm. Tengelytáv: 1335 mm. Ülésmagasság: 800 mm. Tank: 14 l. Saját tömeg: 165 kg.

Végsebesség: 100 km/h.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Még több olvasnivaló a Retro Mobil júliusi számában: