Megvettük, amit tilos lenne: egy levetett Toyota Prius taxit

Több mint félmillió használtautó-tranzakció történik egy évben, közvetetten tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy több millió embert (feleséget, nagyszülőket, gyerekeket is) érint a döntés: milyen autót vegyünk? Én megléptem azt, amit szerintem épeszű ember sosem tenne, és vásároltam egy sárga taxit. A Prius rengeteget futott ugyan, de nem lehetett szó nélkül elmenni az ára mellett.

Átmenetinek szánt Suzuki Lianám elkelt, és jó helyre került, viszont a hétüléses Opel Combo Life mellé újra szükségem volt egy használható városi autóra. Sok minden szóba jött, de arra én sem számítottam, hogy egy szombat reggel olyan hirdetés tűnik fel a Facebookon, amit nem tudok elengedni, pedig millió érv szólna ellene. Egy sárga Prius taxi 2010-ből, amire a tisztességes iparos már a fehér rendszámot is rárakatta. Gyors ellenőrzés következett a JSZP-n (Jármű Szolgáltatási Platformon), ahol még az is látszott, hogy fólia van rajta, nem pedig fényezés.

Rögtön kiderült az is, hogy a Toyota 2015-ben Hollandiából hozták be 150 ezer kilométerrel, és azóta egyetlen tulaja volt, szóval egyre jobban érdekel a dolog, úgyhogy szombat ide, reggel oda, nyúltam is a telefonomért. Alig több mint egy óra múlva már Solymáron voltam a tulajdonosnál, és ott állt az autó is.

Élőben azért annyira nem szép, mint a képeken, elöl-hátul eláll a lökhárító,

csúnyán bemattult a fényszóró és ami ennél is nagyobb baj: kiderül, hogy bár az autó nagyrésze fóliázott, hátul van két elem, ami nemrég egy koccanáskor sérült és valamiért fólia helyett lefújták sárgára.

A többi elemen gyári a fényezés, a nyúlványok épek, beázásnak nincs nyoma. Belül azért látszik a kor és a közel 400 ezer kilométer, de vészesnek egyáltalán nem mondanám. Ki van ülve vezetőülés, oldaltartása sem igazán van már, a kormány pedig a szokásos módon kifényesedett, de minden működik, a klíma hideg, a kapcsolók szépen járnak. A hátsó traktust pedig, nem értem, milyen csoda folytán, de mintha nem érintette volna a fővárosi taxilét, szép és friss itt minden, nem foltosak az ülések, nem karcosak a műanyagok.

Nincs sok extra, de felújították a hibrid akkut

Ez egy alapverzió, így nincs benne üvegtető, sőt, még érintős kijelző sem (pedig az még az előd 2-es Prius-ban is alap volt). Kicsit sajnálom, mert egy tolatóradar és egy Bluetooth telefonkihangosító jól jött volna.

Vezetni sosem volt óriási élmény a Priust, ezt pedig végképp nem az.

Érezni a megtett budapesti kilométerek súlyos terhét, a hátsó féktárcsa kicsit zajos, de amennyire nézem, talán a 2 hónap állás miatt van rajta némi felületi rozsda. A futóművön biztos, hogy lehetne mit felújítgatni, de nagyon nagy baja nincs, ütések, rendellenes hangok nem jelentkeznek.

Meglepő, hogy a váltókar nem kopott, a kormány viszont fényes, ahogy 400 ezer kilométer körül várná az ember Forrás: Origo

A hibrid rendszer szépen teszi a dolgát, a fogyasztás pedig 4,2 liter, ami azt jelenti, hogy még így közel a félmillióhoz is gyári paramétereknek megfelelően működik. Aki még nem vezetett Priust, azt ne ijessze meg az ajótnyitás után bármikor előforduló szisszenések, zúgások, halk kattogások hangja: ez normális hibrid jelenség, ami indulás előtt és után is jelentkezni fog a motortér felől. Jöjjön a mélyinterjú a tulajdonossal, aki az elmúlt 5 évben több időt töltött ebben a dobozban, mint a saját házában, és elmondása szerint ő hozta be a kocsit kintről.

Hátul semmi baja sincs, pedig sok utast láthatott, még a műanyagok sem karcosak Forrás: Origo

Az eltelt öt év alatt egyetlen nagyobb kiadása volt, tavaly a nagy akksit kellett felújítani. 10 ezer kilométerrel ezelőtt az összesen 28 cellából 22 lett cserélve, a többit jónak mérték.

Ez jó hír, hiszen 300 ezer körüli összeg volt a javítás, és a számla is megvan róla.

Új még a kis akksi, ami szintén 50 ezres tétel, ez is remek. Nagyszerviz 100 ezerrel ezelőtt volt, tehát az aktuális lesz, a gumik viszont jók és van hozzá rendes nyári és téli szett is. Az olajfogyasztás minimális, két olajcsere között fél liter, ezt persze ellenőrizni nem tudom, el kell hinnem a rokonszenves eladónak.

Három típushiba, amire érdemes ügyelni

Megveszem! - jött az ördögi gondolat, pedig az alkupozíciómat rontotta két érdeklődő, aki abban fél órában telefonált, amíg én az autót nézegettem. Végül megállapodtunk, 1,2 millió forint az ára plusz a tudat, hogy nekem erre még költenem kell, de azonnal. Hogy miért mertem megvenni? Mert a Prius köztudottan az egyik legstrapabíróbb és legtakarékosabb autó. Sok kis szakosodott szerviz állt rá és nagy mennyiségű tapasztalat is felhalmozódott a rengeteg taxi miatt. Ráadásul a legtöbb sárga fóliás példányt tisztességesen karbantartják, hiszen ha lerobban a munkaeszköz, fuvarok sincsenek.

A harmadik generációs Priusnál nagyjából három dologra kell figyelni: az akksira (ez ugye elméletileg itt már nem tartogathat nagy meglepetést), az olaj- illetve vízfogyasztásra és az EGR-szelepre. A szerelő szerint kétféle Prius 3-as van, amelyik már volt hengerfejes, és amelyik csak lesz.

Ez megelőzhető a vízpumpa cseréjével és egy utólagos hőmérő beépítéssel.

Gyárilag ugyanis nincs vízhőfok-visszajelző és amikor csipogna, addigra már általában késő. Ilyenkor fogyni kezd a hűtővíz, rángat az autó és fehéres füst száll fel a kipufogóból.

Ha beüt a krach, a hengerfejprobléma nagyjából 250 ezer forint körül orvosolható, ez még mindig nem kifizethetetlen összeg, elég, ha csak a dízeleknél oly rettegett kettőstömegű lendkerekek, turbók vagy porlasztócsúcsok áraira gondolunk, amikből itt ugye egyáltalán nincs. Az EGR-szelepet érdemes még takaríttatni, ha ez nem történik meg, az autó rángathat, extrém esetben meg is állhat. Átíratás után mindenesetre első utam egy hibrid szervizbe vezetett, ahol átnézték az autót és egy rövid konzultáció után világossá vált: egy sor dolgot meg kellett csináltatnom.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!