Az Opel 1965-ben újra bebizonyította, hogy nem csak unalmas formájú autókat tud gyártani. Fél évszázad után is elkápráztat a karcsú és bukólámpás Corvette európai kisöccse, nem csoda, hogy gyűjtői kedvenc. Egy kifogástalan példánnyal kipróbáltuk, mennyire valós az emblematikus státusz.

Az önálló formatervezői részleg, a Styling Studio ötlete a General Motorstól, vagyis az Opel amerikai tulajdonosától jött. Első vezérének Clare MacKichant, a Chevrolet főstilisztáját nevezték ki. A szervezeten belül volt egy külön osztály, az Advanced Design, ami tanulmányautókkal foglalkozott, ennek vezetője Erhardt Schnell formatervező lett, csapata első megbízása pedig a GT volt. Ezzel fel is soroltuk a GT atyjait, pontosabban még egy fontos ember, Chuck Jordan, a Cadillac fődizajnere is részt vett a megrajzolásában. Az Experimental GT nevű prototípus félig-meddig titokban készült el.

Gyártása öt éve alatt 103 463 darab készült belőle, a fontosa amerikai piacon a Buick-hálózat forgalmazta, de Opel márkanéven. Galériához kattintson a képre!Forrás: Retro Mobil

Érdekes módon a vezetőség megemésztette az első döbbenetet – a vagány sportkocsi nagyon messze ment az Opel filozófiájától –, sőt, végül annyira belelkesedett, hogy bemutatta az 1965-ös Frankfurti Autószalonon, ám sorozatgyártási szándék nélkül, stílustanulmányként. A népakarat viszont mást diktált, hangosan követelték az utcai kiadást. Ezért villámgyorsan nekiláttak a teszteléseknek – közúton, laborokban és szélcsatornában is – így 1968-ra előállt a sorozatmodell.

Negatív dőlésű, úgynevezett Kamm-hátsó csökkenti a visszahúzó légörvényeket. A csomagtérbe a kabinból lehet benyúlni, külső fedél nincsForrás: Retro Mobil

Valamennyit igazítottak a külcsínén, a szögletes rejtett lámpák helyett oválisakat kapott, és a műszerfalat is átalakították, így még jobban hajazott a Corvette C3-ra. Hogy miért hasonlít ennyire egymásra a két autó? Mert Detroitban Bill Mitchell vezetésével párhuzamosan folyt a C3 tervezése, MacKichan abban is részt vett, az amerikai csapat több stíluselemet is „kölcsönvett". Sőt, állítólag olyan undokok voltak Detroitban, hogy a GT debütálását fél évre visszafogták, ezzel a Corvette jelenhetett meg elsőként, és csak utána következhetett a sorban a jóval kisebb európai rokon.

Cola light: V8 helyett négy hengerrel

Valójában a karcsú és nagyon mutatós köntös alatt semmi technikai újdonság sem lapult, a Kadett B hajtásláncát használták 1.1 literes (67 lóerős) OHV motorját és négyfokozatú kézi váltóját használták. A kocsi jellegéhez nem igazán illő blokk helyett sokan az alternatívaként kínált, több más Opel típust is mozgató 1.9-est választották, amely CIH-vezérlésű (Camshaft in Head), vagyis a vezérműtengely a hengerfejben lakik, és átmenetet képez a felül- és alulvezéreltség között. Ez a nagyobbik négyhengeres kompressziótól és karburátortól függően 90, 102 vagy 106 lóerőt teljesített.

Az 1,9-es négyhengerest hátratolták a tengelyek mögé, ezért orr-középmotoros kialakításúForrás: Retro Mobil

Ugyanakkor az Egyesült Államoknak – ahová a GT-termelés egyharmada ment - készítettek egy „zöldebb" kiadást is, a csökkentett sűrítésű és 83 lóerős 1,9-es változatként. Oda is küldtek amúgy kézi váltós példányokat, a GM THM-180 háromgangos automatája az Atlanti-óceán mindkét partján opciós volt. Érdekes, hogy még a kényelmes amerikaiak is szívesebben választották a manuális kapcsolást. Mellső futóműve meglehetősen szokatlan kialakítású volt, keresztlengőkaros laprugóval, hátul pedig csavarrugós merevtengelyen nyugodott. Elöl tárcsa, hátul dobfék lassította, rásegítéssel.

A pult befelé dől, mint az amerikai rokonnál, az amerikai piacosoknál az ülésfűtés alapáras voltForrás: Retro Mobil

Nagyjából tízezer példányban készült egy szerényebb felszereltségű, olcsóbb, krómnélküli változat is, a GT/J (Junior). Az Opel nem volt felszerelve kissorozatú autók készítéséhez ezért a karosszériák és a beltér legyártását kiszervezte a francia Chausson buszgyárnak és a vasúti- és metrókocsikat készítő Brissoneau & Lotz vállalatnak, Németországban csak a végszerelés folyt. Az óceán mindkét partján kedvelték, hiszen az európai vevők megkapták a Corvette-illúziót (persze V8-as motor nélkül), az amerikaiak pedig az európai könnyedséget, de gyártása 1973-ban leállt.

Mélyen fekszik az út felett, a kipufogó középső dobja majdnem leér az aszfaltig. Innen látszik jól, miért hasonlították kólásüveghezForrás: Retro Mobil

A csinos ruha alatt csámcsogott a rozsda

A hetvenes évek első felében a hasonló, vagy jobb képességű japán sportkupék több szöget is bevertek a koporsójába, ráadásul bezárt a Brissonneau & Lotz üzem, és a vezetőség nem akarta tönkretenni a szép, harmonikus formáit az új amerikai közlekedésbiztonsági törvényekhez illő nagy biztonsági lökhárítókkal. Kabrió és targa változata nem készült szériában. 2007-ben feltámasztották a nevet, és építettek hozzá egy kétliteres, 260 lóerős roadstert, de az gyorsan eltűnt a kínálatból.

Kézzel, a fülkéből lehet kifordítani a fényszórókat, a GT kapott elsőként halogén izzókatForrás: Retro Mobil

Tesztautónk amerikai kivitel (ott GT Special néven futott), vizuálisan több részletben eltér európai testvérétől: kijjebb álnak a lökhárítók, hátul helyzetjelzők vannak az oldalán, az alsó lámpák sárgák. Belül rengeteg részletében különbözik, csak a legfontosabbak: mérföldben mér, automata biztonsági övet kapott, oldalsó ütközésvédelem került az ajtókba, szénszűrővel tisztítja a benzingőzt. 1972-ben az USA-változatokat még jobban lebutították, úgyhogy ez a változat már csak 78 lóerőt produkál, és első tulajdonosa az automataváltót is megrendelte hozzá.

Ez a tér számít csomagtartónak, a pótkerék és emelő a leghátsó rekeszben utazikForrás: Retro Mobil

Szegedi gazdája, Tamás egy hazai használtautó-kereskedés hirdetésében találkozott vele. Már a fotókon látottak is lenyűgözték, de amikor beleült, villámcsapásként érte a szerelem, alig akart kiszállni. Működőképes volt az Opel, első blikkre jónak tűnt, de a szétszedése után érkezett a rémálom: a csillogó csomagolás alatt sok mindene el volt rozsdásodva. Alig tudták szétszerelni, sok csavar beleszakadt. A kasztni egy merő katasztrófa volt, ráadásul valamikor csúnyán meg is sérült, amit jó amerikai recept szerint gittel javítottak ki, a hátsó alváznyúlványon üvegszálat is találtak.

Lenyűgöző hangulat, sajnos automata béklyóval

Tetézte a bajt, hogy a lámpamozgató mechanika nem működött, a kábelkötegeken égésnyomok látszottak. A futóműről nagy küzdelemmel eltávolították a korróziót, cserélni mindössze a szilenteket kellett, a többi alkatrészt javították. Egész jó állapotban volt viszont a hajtáslán, csak a tömítéseket cserélték, rozsdátlanították és újrafestették. A fékekkel nagy szerencséjük volt, mert amerikai gazdája – valószínűleg, hogy átmenjen a műszakin – mindent kicserélt rajta. A műszerfal repedezett volt, át kellet húzni, új szőnyegeket kapott a padló, és az egérrágta mennyezetkárpit is ment a kukába.

Töltést, olajnyomást, vízhőfokot, tankszintet és időt is mutat a gazdag műszeregység, a rádió GT-specifikus Delco gyártmányForrás: Retro Mobil

Hosszú ideig tartott a rendbetétel, de a végeredmény magáért beszél, gyönyörködhetünk a restaurátor apa-fiú páros Attila munkájában. Ha eleget legeltettük a szemünket őkarcsúságán, be (vagy inkább le) lehet huppanni a viszonylag kicsi, de kényelmes és jó tartású kagylóülésekbe. Esztétikus, kiválóan műszerezett pulttal nézhetünk farkasszemet, tényleg olyan, mintha egy 2/3 méretű Corvette-ben ülnénk. A motor hangja mély és morgós, de nagyobb tempónál sem növekszik kellemetlen szintre az orrából jövő zaj.

Hátul 230 mm-es átmérőjű dobfékek dolgoznak, a gáztöltésű lengéscsillapító feláras opció voltForrás: Retro Mobil

Bár való igaz, a lármát szívesen elviseltük volna a sportos élményért, amit sajnos ez a kivitel csak mérsékelten tud nyújtani. Igaz, hogy pehelykönnyű a kocsi, de 78 paripa tolja, az automataváltó meg elkeni a gyorsulást. Itt is sajna ismételni kell a kijelentést: automata nem való klasszikus sportkocsiba. Amúgy a THM-180 – a Turbo Hydramatic család kis hengerűrtartalmú motorokhoz kifejlesztett tagja – jól tette a dolgát, alig észrevehetően pakolgatott, zavaró lyukak nélkül. Csakhogy nem engedte rendesen kihúzatni a gépet, legfeljebb 5500/perces fordulatot tett lehetővé.

OT-s, de nem csak hétvégén veszik elő

Ilyen „megcsonkított" formában legfeljebb átlagautós, 15 másodperces sprintet tud teljesíteni 100 km/h-ra, száguldás helyett a kényelmes gurulás illik hozzá. Kormányszerkezete fogasléces, azonnal reagál a legkisebb mozdulatra is, és ahhoz képest, hogy nincsen szervó, könnyű forgatni. Futóműve feszes, de nem kellemetlenül rázós, pattogós, csak a nagyobb úthibáknál ráz bántóan. Jól kordában tartja a GT-t, egyenesben el lehet engedni a kormányt és még gyorsabb kanyarvételkor sem dől a kasztni. A túlkormányzottság az egyik hozzánőtt jellemzője, könnyen kidobja a farát.

„Felébresztett” lámpákkal érdeket az arcváltás cápából békába. Jellegzetes a motorháztető púpja isForrás: Retro Mobil

Lapos orra és a helyszűke miatt csak kisméretű fékerőszabályzó és -rásegítő fért el a GT-ben, elég keményen kell nyomni a pedált, de hatékonyan meg tud állni. Idővel ezt is meg lehet szokni, és a fék finom adagolását is. Ezt a példányt direkt „munkaképesre" újították fel, Tamás naponta ezzel jár be munkába, emellett pedig a szabadidejében is gyakran elviszi örömautózni. Eközben olyan megkapó az állapota és az eredetisége, hogy könnyedén megszerezte az oldtimer minősítést, a fotózáskor pedig több járókelő jött oda hozzánk nézelődni meg fényképezni – még egy rendőrjárőr is.

Műszaki adatok - Opel GT 1.9 (1973)

Motor: vízhűtéses, négyütemű CIH-vezérlésű soros négyhengeres benzines. 1897 cm3, 78 LE/4800. Furat x löket: 93 x 69,8 mm. Kompresszió: 7,6 : 1. Max. nyomaték: 128 Nm/2800.

Erőátvitel: háromfokozatú automataváltó, hátsókerék-hajtás.

Futómű: elöl független kettős keresztlengőkaros keresztlaprugóval, hidraulikus lengéscsillapítóval. Hátul merevtengely csavarrugókkal, gáztöltésű lengéscsillapítókkal és kanyarstabilizátorral.

Fékrendszer: kétkörös, elöl tárcsa - hátul dob, fékerőszabályzóval és rásegítővel.
Felépítés, méretek: Önhordó kétajtós acélkarosszéria. Hossz x szél. x mag.: 4113 x 1580 x 1225 mm. Tömeg: 982 kg.

Még több olvasnivaló a Retro Mobil októberi számában: