Kalandornak látszik, de a város az igazi terepe – Honda Jazz Crosstar teszt (2020)

Európában ez a negyedik generációja a Jazznek, ami a kisautó-piacon egyedülálló módon kizárólag hibridként és e-CVT váltóval kapható. További érdekesség, hogy most először létezik belőle terepes optikájú, de persze fronthajtású Crosstar változat. Ilyet teszteltünk, hogy kiderüljön, arányban állnak-e a literek és a forintok.

Egyre nehezebb idők várnak az EU-ban a hagyományos kisautókra, hiszen a széndioxid-kvóták miatti emissziócsökkentő fejlesztések megdrágítják őket, miközben a vásárlók egyre nagyobb része SUV-szerűségekre ácsingózik. Úgy tűnik,

a Honda most „kettő az egyben" választ eszelt ki erre a kihívásra,

a Jazz ugyanis kizárólag hibridként kapható 82-89 g/km-es CO2-kibocsátással, a sima 1,3-as és 1,5-ös változatokat más piacokra tartogatják. Felvették közben a kínálatba az aktív élet (vagy a divat) szerelmeseinek címezve a Crosstar változatot, amely kizárólag csúcsfelszereltséggel rendelhető.

Semmi forradalmi, csak SUV-os kiegészítők

A hasmagasságon emeltek másfél centit, és ennek hangsúlyt adva körbeműanyagozták a karosszériát, emellett más lett a hűtőmaszk, nincs félig lefalazva, mint az alapmodelleknél. Alapáron jár hozzá a tetősín, ráadásul a kárpitozása vízálló, de a tesztautónkban visszás módon plüss szőnyeg volt a lábtérben. Aki tényleg koszos sportot űz, valószínűleg gumitálcára fog szavazni, sőt, talán még külön üléshuzatot is felrak, mert azt könnyebb takarítani, és mindenképp jól jön akkor is, amikor a gyerek kiönti az itókáját. Különben is ki mondta, hogy szülőnek lenni nem aktív életmód?

Kívülről talán az ezredfordulón megjelent második generáció óta most változott legmarkánsabban a Jazz, főleg, ami az elejét illeti. Semmi tragikus, de nézőpont kérdése, hogy a lámpáiban világító nappali menetfénnyel cuki arcot látunk bele, vagy egy idős, szemüveges ember protézis nélküli száját.

A japán mangakultúrát ismerve alighanem előbbit szerették volna elérni,

de talán a többi kivitelnél jobban sikerült, mint a Crosstarnál. Az autó az összes többi szögből nézve igazi megbújik a tömegben modell, egy másik emblémával bármelyik távol-keleti gyártó a nevére vehetné.

Oldalán nincsen jellegzetes formai játék, ma már a kétszínű fényezésre sem kapjuk fel a fejünk, míg a hátulján a lámpa az eddigi állóból fekvő lett, és ezzel minden érdekességet fel is soroltunk. Vajon ez probléma? Kizárt, mert elődeinek a vásárlóköre is külön értékelte, hogy nem akar az utca balerinája lenni, inkább csak belesimul az összképbe, itt más a lényeg: a praktikum. Picivel nyúlik túl négy méteren a lökhárítója, így városban is könnyű vele közlekedni, de a Jazzekre jellemző dobozformának hála bent sokkal nagyobb tér fogad bennünket, mint elsőre bárki hinné.

Belül jóval több, mint egy sima kisautó

A hátsó ajtók majdnem kilencven fokban nyílnak, úgyhogy könnyen be lehet rakni a gyerekeket, és az első ülések háttámlájában telefontartót is kapnak. Gyakorlott hondásoknak nem újdonság, hogy

egy laza mozdulattal moziszékként fel lehet felhajtani a hátsó ülőlapot,

ha egy méretes szobanövényt vinnénk haza az áruházból, a másik oldalon meg ugyanúgy egy mozdulattal szinte síkba dönteni, ha a növényhez egy lapraszerelt asztalkát is vettünk. Az alapvetően 298 literes csomagtér padlója alatt van egy pici rejtett rekesz is, és ha mindkét ülést eldöntjük, tetőig számolva 1199 literbe pakolhatunk kedvünk szerint.

Elöl is képviselteti magát a praktikum, ráadásul Yoo no bi filozófia szerint építkeztek a japánok, ami szerint a dolgok egyszerű funkcionalitását esztétikával vegyítik. Azaz nem csak szép, de használható is marad minden. Az egyik legszembetűnőbb a szövettel borított műszerfal, ami már a BMW i3-nál is sokat dobott a minőségérzeten, de hogy felhasználóbarát is legyen, kétfelé nyílik a kesztyűtartója és a pohártartót az oldalsó légrostélyok elé rakták, így a klíma egyben az italokat is hűti. Kisebb palackok férnek még a könyöklő elé és az ajtózsebekbe is, így azokból semmiképp nem lesz hiány.

Minden új modellben van valami, amiben a sajtóanyag szerint világelső,

itt a megvastagított támlájú első ülésekbe rakott légzsák ez, ami főleg oldalütközésnél lát el életmentő feladatot. Még nem szerepelt az Euro NCAP töréstesztjén, de nyilván az ötcsillagos minősítést célozta meg a gyártó, sőt, továbbfejlesztették a vezetéssegítő asszisztenseit, a gyalogos és bringásfelismerő például már éjjel is működik, a Jazz útját keresztezni készülő autókat is észleli. Kapott sávtartás-figyelőt is, de ez inkább átok, mint áldás: sokszor indokolatlanul húz bele a kormányba, érdemes mielőbb kikapcsolni.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!