A Captur egy olyan kategóriába érkezett, ahol vérre menő küzdelem folyik a vásárlók kegyeiért. Mint sokan tudják, a SUV-ok és crossoverek uralják az eladások túlnyomó részét. Közülük a fontos szegmens a kisméretűeké,
hiszen ezek még megfizethetők az átlagemberek számára, de már alkalmasak lehetnek családi, elsődleges autóként is
– sokszor a klasszikus kompaktok helyett. Többségük az adott gyártó által kínált B-szegmenses típus alapjain nyugszik, így van ez a Renault esetében is, a mérnökök a Cliót vették kiindulási pontnak a testesebb Captur megalkotásakor.
Persze a közös, moduláris padlólemezt megnyújtották, hogy tágasabb, kényelmesebb autó legyen a végeredmény. A Captur az elődjéhez képest is jelentősen megnőtt, a hossza 11, míg a tengelytávja 3 centivel lett hosszabb, ami egyértelmű változásokat hozott magával mind külső, mind belső tekintetében. Műszakilag fontos újítás, hogy megjelent belőle egy plug-in hibrid változat, ugyanakkor raktárkészletről dízelként is kapható, teszteltük is korábban a 115 lóerős dCi-motorral. Mostani példányunkat az 1,33 literes, négyhengeres turbós benzinmotor hajtotta, a kínálat favoritjaként.
Ez a Mercedesszel közösen fejlesztett erőforrás sok típusban megtalálható a két gyártó kínálatában.
Én elsőként a Nissan Qashqaiban találkoztam vele, de az X-Trail is megkapta (sajnos a Juke egyelőre nem, pedig ráférne az erősítés). A Renault esetében a Clio és a Megane kínálatában is választhatjuk, de a Dacia sem maradt ki a jóból, mert a Dusterbe is beépítik. Ugyanez a motor ellenpólusként a kompakt Mercedeseket is mozgatja, köztük a kecskeméti CLA-kat. Számtalan teljesítményfokozattal gyártják, a Captur esetében 130 és 155 lóerővel kérhetjük, a tesztautóban az utóbbi dolgozott.
Erényeinek egy része a teljesítményétől független, ugyanis a motor csendes, finom járású, városi vagy azon kívüli használat esetén is gyorsan megkedvelhető. Főleg más gyártók, például a PSA-konszern háromhengereseivel összehasonlítva meggyőző a kiegyensúlyozottsága és futáskultúrája. 155 lóerejének természetesen nem okoz gondot a kis SUV mozgatása, már csak azért sem, mert üresen alig 1200 kilójával a Captur nem egy nehéz jószág. A csúcskivitelből kizárólag automatát kaphatunk, ez jelen esetben hétfokozatú EDC (duplakuplungos) szerkezetet jelent, fronthajtással kombinálva.
Maga a váltó a duplakuplungos egységek jól ismert erényeit és hátrányait hordozza. Azaz menet közben gyorsan és finoman kapcsolgat, viszont az R-N-D állások közötti átváltás meglehetősen lassú, ez parkoláskor, manőverezéskor okoz kellemetlenebb pillanatokat. Kicsit szokni kell az elindulást is, egész pontosan a gázpedál kezelését,
mert hajlamos hirtelen összezárni a kuplungot és akkor nem várt lendülettel fogunk meglódulni.
Némi gyakorlás után ez a jelenség szinte teljesen megszüntethető, a start-stop rendszerrel is jól együtt lehet élni.
Normál üzemmódban elsődlegesen a takarékos, csendes használatot preferálja, így minél hamarabb felkapcsolgat és csendben suhanhatunk, nyomatékból. Emelkedőn nem mindig, illetve kissé későn kapcsol vissza, lejtőn viszont okosan visszavált az erősebb (bár még így sem túl erős) motorfék érdekében. Ilyenkor be tudunk avatkozni a kormány mögötti fülekkel, amikre ezt leszámítva igazából semmi szükség nincs, pedig teljesen manuális módban is használhatjuk, ha szeretnénk. Megálláskor nyomógombbal aktivizálható a parkolófokozat, de az e-rögzítőfék is mindig aktiválja magát.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!