Szinte lehetetlen olyan autót készíteni, ami egyformán jó autópályán, városban és a legkeményebb, legzordabb terepen is. A hosszú évtizedek után teljesen újragondolt Defenderrel erre tett kísérletet a Land Rover, mi pedig 240 lóerős dízelként kipróbáltuk az autót, amit SUV-nak hívni teljes tévedés.
Lehet tudni a Land Roverről, hogy konyítanak valamennyit a terepjárókészítéshez, hiszen már 1948 óta űzik. A Defender ősét, a Series I-et a mezőgazdaság igényeire fejlesztették (és a hadseregnél is bevált), majd gyorsan népszerű lett egyes körökben, akik olyan helyekre szerettek volna eljutni, ahova nem vezet út. Aztán – ahogy az igények változtak – megtanultak luxusjárműveket is készíteni, 1970-ben bemutatták a Range Rovert, ami azóta is a pompaterepjárás ikonja, az autó, amivel a tulajdonosok az összes felmérés szerint elvétve mennek terepre, pedig ott is remekül helytáll.
Érdekes módon csak 1990-ben jelent meg a Defender név, ekkor keresztelték át az 1983-ban bemutatott 90-es és 110-es modellt (eddig a hivatalos nevük is ez volt). Ez már az eredeti terepjáró 4. generációja volt, és 2016-ig tulajdonképpen nagyon nagy változtatások nélkül gyártásban is maradt. Traktorszerű, férfias, nehéz gép volt, ami átment bármin, illetve komplett vallás alakult köré. Imádói úgy tekintenek rá, mint a frigyládára, míg az ellentábor állandó viccet csinál a megbízhatatlanságából. Valóban elgondolkodtató, hogy Afrikában miért jár mindenki Toyota Hiluxokkal és Land Cruiserekkel.
Modern és nosztalgikus, na meg hatalmas
Eddig evidenciának tűnt, hogy egy autó vagy kiváló terepen, strapabíró és igénytelen, vagy pedig kényelmes, erős és a mindennapokban is használható. A Land Rover szeretheti a kihívásokat, mert igazán komoly feladatot vállaltak be a vadonatúj Defenderrel. Nem akartak lejjebb adni a terepképességekből, sőt, de olyan autót akartak, ami aszfalton is megállja a helyét. A Toyota Land Cruiser és a Mercedes G-osztály is erre hajt, de előbbi prémiumnak még véletlenül sem mondható, utóbbi pedig akármennyire is ultraluxus belülről, a kényelem terén még mindig vannak pótolnivalói.
A Defender formája nyomokban emlékeztet az elődre, az örökséget nem tudja és nem is akarja letagadni, de nagyjából ennyiben ki is merülnek a közös tulajdonságok. Ez itt egy gyilkos bálna, amit a gyerekek előtt szeretünk inkább kardszárnyú delfinnek hívni. Letaglózóan drabális, áll-leejtősen súlyos jelenség és magasabb, mint Michael Jordan (na jó, pont olyan magas: 198 centi), amihez öt méter feletti hossz társul. Most egy kis szünet, és nézzük meg, mit alakítanak a Defenderek a 2021-es James Bond filmben. Állítólag gyári autókat használtak, átalakítások nélkül:
Tehát akkor ott tartottunk, hogy nagyobb, mint amilyennek kinéz, de még annál is, amit az olvasó elképzel. A tömege 2,4 tonna, de csak azért, mert ahol csak lehetséges, alumíniumból készült. Ám emellé nem társul kellemetlen road presence, felesleges erőszak és agresszivitás vagy irigységet generáló nagyképűség. A Defendert nem lehet utálni még talpig feketében sem, az utca embere (és a kirándulók) is inkább érdeklődéssel fordulnak felé. Van rajta mit nézni, tele van ötletes részletekkel és izgalmas megoldásokkal.
Viszlát, zongoralakk és hasított bőr!
Látványos például (a fekete karosszériánál sajnos nehezen észrevehető) színre fújt négyzet a C-oszlop környékén, a sárvédőbe illesztett légbeömlő, a rácsos motorháztető, a kétrészes retro hátsó lámpa, a tető jól ismert oldalsó panorámaablaka és még sorolhatnám. Jellemző a hegyomlás-szerű méreteire, hogy ezek a ballonos gumik 20-as felnikre mentek fel, és még így is inkább picinek tűnnek. Az első és a hátsó túlnyúlás rövid, ez főleg hátul látványos és bár kissé szokatlan látvány, de ez kell ahhoz, hogy meglegyenek a megfelelő terepszögek (elöl 38, hátul 40 fok).
A belsőt tér... nos, ilyet nem igazán tapasztaltam még, a szövegszerkesztő felett is könnyek szöknek a szemembe. Nagyjából 7 másodperc alatt éreztem magam otthon benne, pedig nincs az egész bőrbe, fába és alumíniumba öntve, sőt. Túlnyomórészt műanyagból van, mégis minden puha, meleg hatású, skandinávabb egy XC90-es Volvo beltérnél is. A kormány nagy és elég ipari a sok műanyaggal, de még ezt is tudtam szeretni. Nem kell többnek látszani, másokat túllicitálni, a Defender belseje a bizonyíték arra, hogy erőlködés, zongoralakk és hasított bőr nélkül is lehet otthonosat összerakni.
A kabin természetesen hatalmas, öt személy is elfér terpeszkedve, kompromisszumot senkinek sem kell bevállalni. Ezt a hosszú (110-es) változatot egyébként akár hét üléssel is meg lehet rendelni, de újra kínálnak rövid (90-es) Defendert is, a szűkebb belsőért cserébe jobb fordulékonysággal és rámpaszöggel. Tesztautónknál némi csalódást okozott a csomagtér, ami 857 literével kicsinek persze nem mondható, de a külméretekhez képest elmarad attól, amire számítottam. Nyilván lehet terjeszkedni a 300 kiló teherbírású tető felé (különösen érdekes lehet kiránduláshoz a tetősátor).
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!