1969-ben megszületett a népszerű 204-es nagyobb testvére, és szinte azonnal óriási siker lett. Egy minden ízében eredeti, sosem restaurált példányt próbáltunk ki, méghozzá az első sorozatból. Igazán különlegessé teszi, vadonatújan érkezett hazánkba, irigyelhették is gazdáját a szocialista autókkal járó szomszédok.

Összesen 849 103 darab készült a lépcsőshátúból, messze ez volt a legnépszerűbb karosszériaváltozat. Galériához kattintson a képre!Forrás: Retro Mobil

Ahhoz, hogy a költségeket féken tartsák, a Peugeot konyhájában meglévő alapanyagokból főztek: a valamivel kisebb, a bemutatásakor modern 204-estől érkezett a fronthajtáson kívül a padlólemez, a négyfokozatú váltó és több utastéri komponens is. A keresztben forgó motor a rokon 1130 köbcentisének felfúrásával született, így lett 1288 köbcentis, és ugyanúgy összeépítették a váltóházzal és differenciálművel, mint korábban. A Pininfarina stúdió is „újrahasznosított" formákkal dolgozott, ugyanis az egy évvel korábban bemutatott 504-es ábrázatát rajzolta át a 304-eshez.

Mint minden korabeli francia (és olasz) autó, ez is könnyen rozsdásodottForrás: Retro Mobil

Még kabrió és áruszállító is készült belőle

Az új négyajtóst 1969 szeptemberében mutatták be a Párizsi Autószalonon, és már a bemutató után sorban álltak érte. Már csak azért is, mert egyszerű, elegáns megjelenésével és néhány műszaki részletével felsőbb kategóriás benyomás keltett. Otthon a Renault 12 és a Simca 1300/1500, később pedig a bokszermotoros Citroën GS volt a 304-es legnagyobb piaci konkurense. 1970-ben új karosszériaváltozatok érkeztek: a kupé és a kabrió dupla karburátorral és nagyobb szelepekkel 75 lóerősre izmosított, de változatlanul 1,3-as motorral (ezt később a négyajtós is megkapta).

A második sorozaton már eltüntették a pultról ezt a fautánzatú borítást, és a kormányoszlopról a padlóra került a váltókarForrás: Retro Mobil

Ekkor érkezett a kombi is (további spórolásként a 204 Breakkel megegyező farkialakítással), amiből 1976-ban megjelent az áruszállító (Fourgonette) változat is. Ugyancsak 1976-ban érkezett a parányi 1,3-as dízel, amit 1979-ben 1,5-ös gázolajos váltott fel, és időközben a benzinesnek új kiadása készült 1290 köbcentivel és több nyomatékkal. Amerikában is megpróbálkoztak vele, kevés sikerrel. Oda dupla körlámpás, csökkentett kompressziójú, 59 lóerős változatok mentek. Az alsó-középkategóriás 304-est csak három évig gyártották az eredeti formájában, sor került az első ráncfelvarrásra.

Egyetlen Solex porlasztó eteti a 65 lóerős kivitelt, az átlagfogyasztás 10 l/100 kmForrás: Retro Mobil

Ekkor a mutatós, két részből álló hátsó lámpák helyére szimpla téglaformájúak érkeztek, a meglehetősen puritán műszerpult helyett a kupé és kabrió három körműszerből álló elegánsabb együttesét szerelték minden modellbe, és a kormányváltótól is megszabadultak. 1979-ben futtatták ki a szedánt, a kupét és a kabriót is, de a haszonváltozatok még egy évig készültek. Már 1977-ben piacra dobták a korszerűbb utódot, a 305-öst, így két évig még együtt futott a két modell. A gyártási darabszám meghaladta az egymilliót, de rozsdásodási hajlama miatt kevés érte meg a veteránkort.

Szokatlan az ajtó- és üléskárpitok „metálszínű” műanyag és szövet kombinációjaForrás: Retro Mobil

Nyugati különlegesség a sok Merkúr-autó között

Tesztautónkat sohasem restaurálták, szépen megőrzött példány a ráncfelvarrás előtti időkből. Első magyar tulajdonosa Párizsból hozta újonnan - ezt azért tehette meg, mert a felesége légiutas-kísérőként dolgozott. A pénzügyminisztériumi behozatali engedély és a vámhivatal papírja ma is megvan. Lábon jöttek vele haza, majd első gazdája egészen haláláig használta, garázsban tartotta és lelkiismeretesen gondozta – irigyelt kincs volt egy ilyen nyugati autó a Moszkvicsok, Wartburgok és Skodák tengerében. Örököse már jóval kevesebbet ment vele, de néha elvitte egy-egy kiállításra.

Hátul megemelték kissé a tetőt a második sorozatnál, így több lett a fejtérForrás: Retro Mobil

Mai tulaja is egy ilyen eseményen látta meg először, jó 10 évvel ezelőtt, de a 304-es sok éven át nem volt eladó, majd végül idén februárban az üzlet mégiscsak megköttetett. Ekkorra a gép már jó ideje felbakolva állt, és az állásban lassan kezdett tönkremenni. Motorja üzemképes volt, annyira, hogy beérte folyadékcserével és egy kis porlasztó-beállítással. A fékek szorultak, a hátsó munkahengereket és a fékcsöveket is cserélni kellett. A váltó a rudazat beállításán kívül más munkát nem igényelt. Valamikor javították a négy sárvédőt, mert eltért a színük, így a teljes autót újrafényezték.

Nem könnyű megpakolni a magas peremű, de öblös csomagteretForrás: Retro Mobil

Igazi francia: sportosság helyett a kényelem a fontos

Meglepően nagy az utastere a kívülről kicsinek tűnő kocsinak, de inkább praktikus, mintsem elegáns. Az ülések hosszú utazásokhoz is elég nagyok és kényelmesek, négy felnőtt bőven elfér. Komfortos vezetéshez jól beállítható az üléspozíció, a kormány is megfelelő szögben áll. A kis négyhengeres kifejezetten csendes az orrban; nehezen melegszik, és hidegen a terhelést sem szereti. Régimódi sajátossága a kormányváltó, de könnyű megszokni: jól érezni a rugó ellenállását, mégsem nehéz tologatni, pontosan betalál a fokozatokba – és nem mellesleg jól kézre áll a kar.

Szokatlan, hogy jobb oldalon van az indexkar, de jól kézre állForrás: Retro Mobil

Az összes fokozat rövid, ugyanakkor a motort felesleges pörgetni (és nem is szereti) különösebben, 40 km/h körül már nyugodtan jöhet a negyedik. Aránylag gyenge a gyorsulása, de 15-16 másodperc alatt azért megvan a 100 km/h. 100-110-zel gurul a legszívesebben, de 80-as tempó felett már hangos. A vibráció kevés, de ilyenkor zavar a legjobban, hogy rövid a negyedik sebességfokozat. Mint a legtöbb korabeli autónál, ennél is jól belátható a szögletes karosszéria, hiszen nagyok az ablakfelületek, vékonyak a tetőtartó oszlopok, és még fejtámlákat sem építettek be.

A szokatlan fényszórókat a híres olasz filmdíva után „Sophia Loren szemeinek” neveztékForrás: Retro Mobil

Pontosan, kevés holtjátékkal terelgethető a kocsi a fogasléces kormánnyal. Szervo persze nincsen, de így sem különösebben nehéz forgatni a vézna karimájú volánt. A maga korában modern, elöl-hátul független futómű szorgalmasan nyeli az úthibákat, kifejezetten kényelmes hangolású, viszont kanyarokban a stabilizátor ellenére is billeg. Sok más akkori Peugeot limuzinhoz hasonlóan ebbe is beépítettek tolótetőt, ami nagyban javítja a szellőzést, és igazán hangulatos extra is, csak nagyobb tempónál meglehetősen hangos – ezen lehetett segíteni a kívülre felszerelt plexi légterelővel.

Alapfelszerelés volt a tolótető, félig, vagy egészen nyithatóForrás: Retro Mobil
Műszaki adatok - Peugeot 304 (1972)

Motor: SOHC-vezérlésű soros négyhengeres benzinmotor elöl keresztben beépítve. Hengerűrtartalom: 1288 cm3. Furat x löket: 76,0 x 71,0 mm. Kompresszióviszony: 8,8:1. Teljesítmény: 65 LE, 5750/perc fordulaton. Nyomaték: 91 Nm, 3750/perc fordulaton.

Erőátvitel: négyfokozatú kormányváltó, elsőkerék-hajtás.

Felfüggesztés: elöl MacPherson, kanyarstabilizátorral, hátul hosszanti lengőkaros, független. Elöl tárcsa, hátul dobfékek, kétkörös fékrendszer szervóval.

Felépítmény: négyajtós, ötüléses önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4140 x 1570 x 1410 mm. Tengelytáv: 2590 mm. Csomagtartó: 445 l. Tank: 42 l. Saját tömeg: 950 kg.

Végsebesség: 150 km/h.

Még több olvasnivaló a Retro Mobil decemberi számában: