A 34 éves, sepsiszentgyörgyi születésű Fogarasi-Benkő László pályája a budapesti MOME-n indult, majd a BMW-nél és a Daimlernél folytatódott. 2013 és 2019 között a Volkswagen wolfsburgi formatervező részlegén dolgozott, ahol a legfontosabb munkája az ID. concept megtervezése volt. Ebből a tanulmányautóból jött létre a 2020-ban érkezett, szériagyártású ID.3,
amelynek jelentőségét a Volkswagen a két legsikeresebb modelljéhez, a Bogárhoz és az Golfhoz hasonlítja.
A világ legnagyobb autógyártó konszernjének névadó márkája ugyanis az ID.3-assal lép be az elektromos érába, ez a típus adja az alapját egy új modellsorozatnak, amely hamarosan sok tagot számlál majd, és amely lassan átveszi a belső égésű motorral szereltek helyét.
Azért is kulcsfontosságú az ID.3 sikere a Volkswagen számára, mert a típus új műszaki alapjaira (MEB platform) az Audi, a Seat, és a Skoda is komplett modellcsaládokat fog hamarosan építeni. Nagy számban értékesített elektromos autók nélkül már az Európai Unió jelenlegi CO2-kibocsátási előírásait is nehéz teljesíteni, de a pár éven belül érkező euro 7-es normát viszont lehetetlen lesz. Bár a szériagyártású ID.3 bemutatója sokat késett különböző szoftverproblémák miatt (amelyek az első példányokat, így a tesztautónkat sem kímélték),
2020 őszére már így is az ID.3 lett Európa legnagyobb darabszámban eladott elektromos autója,
havi 10 ezres értékesítési volumennel, és a kereslet azóta is dinamikusan nő iránta.
2015 végén Fogarasi-Benkő László hatalmas lehetőséget kapott:
ekkor adták ki a feladatot a Volkswagen belső dizájnrészlegén, hogy tervezzék meg a jövő elektromos hajtású, városi kisautóját. Nem véletlen az időzítés, ugyanis a 2015 őszén kirobbant dízelbotrány nemcsak anyagilag, de erkölcsileg is komoly veszteségeket okozott a cégnek, és a nehéz helyzetből úgy vélték, hogy csak egy módon lehet kilábalni: ha ultramodern elektromos autók gyártására helyezik át a hangsúlyt a jövőben.
„Barátságos dizájnra kellett törekedni, elvárás volt, hogy már a forma is utaljon arra, hogy ez az autó elektromos, például úgy, hogy ne legyen hagyományos hűtőrácsa. Persze a lényeg az volt, hogy új formanyelvet alkossunk, mint ami megszokott a márkától, viszont logikus, letisztult legyen a végeredmény.
Fontos volt az is, ha ránéz az ember, azonnal kiderüljön számára, hogy egy Volkswagent lát, ami elektromos és sportos, de nem agresszív. Egyszerűnek hangzik, de valójában nem az"
– mondta László, amikor az első szériás ID.3 tesztautót elvittük hozzá.
Idővel megkapták a műszaki dokumentációt, amelyből kiderült, hogy a projekt egy, a Golf belső méreteit és praktikumát kínáló villanyautóról szól. Tudták, hogy a Volkswagen életében korszakos jelentőségű modellről van szó, mert lényegében ezzel kezdődik az elektromobilitás a vállalatnál.
Ez extra nyomást jelentett a tervezés során.
Szokás szerint a házi tervezők egymással versengve kezdtek neki a munkának, volt, aki papírra, volt, aki számítógépen dolgozott a skiccfázis során, csak arra kellett ügyelniük, hogy az ötleteket jól lehessen kommunikálni a vezetőség felé. Először az elképzeléseket, ötleteket kellett bemutatni vázlatok formájában, aztán jött egy újabb szűrő, a 3D-s modellezési fázis.
"Az elején nagyon szabadon lehetett gondolkodni, és a formatervezők szabad kezet kaptak, rengeteg érdekes elképzelés es ötlet született, aztán 2016 elején, az utolsó prezentáción, ahol már csak hat megmaradt terv versenyzett, és a komplett igazgatótanács és Matthias Müller, akkori VW-vezér is jelen volt,
engem és Száz Ákost választottak ki a feladatra. Onnantól kezdve már csak mi, közösen dolgoztunk a tanulmányautó külső formatervén."
Ez nem szokatlan az autós formatervezés világában, de van, amikor a két kiválasztott nehezen tud együttműködni. Szerencsére náluk ilyenről nem volt szó, korábban is jóban voltak, ismerték és megértették egymást, amire szükség is volt ahhoz, hogy a két tervből egyet gyúrjanak. „Az egyterűs, monovolume jelleg mindkettőnk projektjében a kezdetektől benne volt, így viszonylag könnyen kialakult a kettőből egy végleges forma. A monovolume azt jelenti, hogy a szélvédő és a motorháztető egy íven fut, amitől egy tömeget alkot az autó teste, és elrugaszkodik a klasszikus, többdobozos megoldástól. Ez a formai megoldás az utastér fontosságára, a bőséges helykínálatra hívja fel a figyelmet."
Eleinte megkötések nélkül lehetett dolgozni, aztán ahogy haladt a megvalósulás felé a terv, beszűkültek a lehetőségek.
Egyre több feszültség alakult ki a tervezők és a vezetőség között,
mert záporoztak a felső szintekről a kérések, amelyeket be kellett építeniük a gyárthatóság, és az egyéb praktikus, technikai és gazdasági szempontok szerint. Komoly beleszólása volt a végleges formába a biztonságtechnikai, az aerodinamikai, a marketing és a költségtervezési részlegeknek, ugyanis a Volkswagen már a tanulmányautóinál is ügyel a jövőbeli gyárthatóság szempontjaira.
„Hirtelen azt veszi észre az ember, hogy a cégen belül egyre nagyobb kör kezd el foglalkozni a terve megvalósításával, egyre több embernek lesz beleszólása. Ekkor azt éreztem, hogy annak a projektnek, amely viszonylag személyesként indult és elfogadott volt, egyre több kihívással kell szembenéznie.
Nem lehet mindig, minden kérésnek eleget tenni, mert azok nem is feltétlenül mutatnak egy irányba, amellett, hogy megvan a saját elképzelésem is, ami az ideális formát illeti"
- magyarázta László a folyamatot.
"Kicsit olyan ez, mintha az ember gyerekéről volna szó, akinek a nevelésébe mindenki bele akar szólni, és a tanácsok tengeréből ki kell választani a leghasznosabbakat, illetve rá is kell érezni. Rázós folyamat, amíg az autóforma felnőtté válik, ahogy egy szabad terv felismerhető Volkswagenné alakul. Ugyanakkor
az is fontos, hogy valami frissességet is hozzon a márka formanyelvébe.
Nagyon finom játék során alakul ki, hogy mennyi új megoldást engednek, és mennyi régi márkajegynek kell megmaradnia" - tette hozzá.
A cikk nem ért véget. Ha kíváncsi, hogy tetszik Lászlónak a szériaautó, kattintson a második oldalra!