Hosszú időn keresztül nemcsak a keletnémet, de a magyar utcaképnek is része volt a gömbölyded, kékes füstpamacsokat pöfékelő Barkas. Képes összeállításunkban korabeli prospektusfotókon mutatjuk be a hatvan évvel ezelőtt megjelent kisáruszállítót, amelyet hozzánk a Mogürt vállalat importált mikrobusz, zárt furgon és platós kivitelben, mindvégig egyliteres, kétütemű Wartburg-motorral.

Érdekes történelmi mozzanat, hogy a B1000 egyidős a berlini fallal, sőt, nemcsak hogy 1961-ben mutatták be, de a fal leomlásának évében, 1989-ben fejezték be a gyártását. Elődje a csőrös, hátsókerék-hajtású Framo volt, szintén kétütemű motorral. A Nysákból, Zukokból és Skoda 1203-asokból álló KGST kishaszonjármű mezőnyben a legjobb menettulajdonságokat nyújtó, és alacsony padlószintje miatt a legjobban kihasználható, ugyanakkor a legigénytelenebb címet is kiérdemelte. Magyarország volt az egyik fő exportpiaca, különösen sokat rendelt belőle a Posta és a Boy szolgálat.

Az egytonnás teherbírású Barkas („villám") B1000-ből összesen 175 ezer darabot gyártottak. Kis szériában elektromos változatot is készített belőle a hetvenes években a Villamosipari KutatóintézetForrás: VEB Barkas-Werke

Számtalan változatban kínálta a gyár (többek között hűtődobozosként), de az emelt tetejű SMH-3 rohamkocsi tesztje nem győzte meg az Országos Mentőszolgálatot, elmaradt a rendelés. Néhány egyedi kivitelt, például a lakóautót és a háromtengelyes trélert nálunk alakították át, ezek nagy tömege miatt utólag gyakran négyütemű motorra (Lada, Dacia, stb.) kellett cserélni az eredetit.  Maga a gyártó '89 őszén kezdte meg az 1,3-as Volkswagen-motoros B1000/1 gyártását, de ekkor már késő volt, az ódivatú furgont elsodorta a rendszerváltás, csak 1900 darab készült belőle. Lássuk inkább, hogyan reklámozták a kétütemű fénykorban!

1981-es Mogürt prospektus: platós, zárt áruszállító, busz, vegyes és dobozos változat. Idővel elakadásjelzővel, tolató- és ködlámpával, fogyasztásmérővel szerelték fel, a szocializmus végóráiban már a Merkur is forgalmazta személyszállító változatátForrás: Mogürt/ VEB Barkas-Werke

 

A 270 centi hosszú plató teherbírása 1300 kiló volt. Nálunk is rengeteg ilyen (zömében ponyvás) kisteherautó futott, az NDK-ipar haszonjármű-kínálatát alatta a Wartburg Trans, felette pedig a Robur jelentetteForrás: Mogürt/ VEB Barkas-Werke
Az 1974-es prospektuson megfigyelhető a kisbusz ülésrendszere: az egy méter széles oldalajtón át a középső sor szélső ülésének felhajtásával lehetett a hátsó osztatlan, de némileg formázott padra bejutniForrás: Mogürt/ VEB Barkas-Werke
A korai prospektusok rajzosak voltak: 1965-ös bemutató a nyolcszemélyes, 4,52 méter hosszú mikrobuszról. Egyértelmű formai rokonsága a gömbölyű Wartburg 311-essel, kétütemű motorja (40-45 lóerő) régi DKW-örökségForrás: Mogürt/ VEB Barkas-Werke
Korai műszerfal; a későbbi változatok a Wartburg 353W körműszereit kapták meg, teljesen átalakult a pult (fekete műanyagból készült), a homlokfal hátoldalán fektetve beépített kézifékkar pedig az ülések közé költözöttForrás: Mogürt/ VEB Barkas-Werke
1965-ös kép a vegyes használatú típusról, amely öt személy mellett 630 kg árut is szállíthatott. A Karl-Marx-Stadtban (Chemnitz) gyártott kishaszonjármű alvázas felépítésű volt, elöl-hátul független felfüggesztéssel és torziós rugókkalForrás: Mogürt/ VEB Barkas-Werke
Nyolcan az akkori elképzelések szerint kényelmesen utazhattak a buszban, még így is maradt 600 liter hely a csomagoknak. Lényeges újítás volt a hosszú gyártási ciklus vége felé a kinyitásnál helytakarékosabb tolóajtó bevezetéseForrás: Mogürt/ VEB Barkas-Werke
A Wartburg 353 modernizálásával egy időben a Barkas is megújult. Az 1982-es prospektus, a vegyes használatú modellt mutatja: új hűtőrács és műanyag kupak a dísztárcsák helyett. Később gumicsík jelent meg a lökhárítón, és műanyagra változtak a kilincsekForrás: Mogürt/ VEB Barkas-Werke

 

Még több olvasnivaló a Retro Mobil januári számában: