Az ötvenes években bevezetett és később legendássá vált típus egész dinasztiát alapított: 11 generáción át készült, a modellnév egészen 2005-ig fennmaradt. Egy hatodik generációs modellt próbáltunk ki, amelyet hétezer köbcentis motorja, illetve kapitális méretei miatt az utókor „Big Bird" szériaként emleget. Csakhogy 1973-ban eljött az olajválság, és vele az óriáscirkálók zuhanórepülése.

A hatodik kiadásból 1972 és 1976 között összesen 299 146 darab készült. Ebből 57 814 példány jött ki a gyárból a bevezetés évében. Galériához kattintson a képre!Forrás: Retro Mobil

Amerika felívelő korszakában, 1955-ben jelent meg az első Thunderbird (magyarul viharmadár), amelynek neve az indián mitológiából eredeztethető. A bemutatón egész csapanyi tervező állt a látványos, és tengerentúli szemmel egészen európai vonásokat is felvonultató kupé, illetve kabrió mögött. Eleinte a Chevy Corvette ellenfelének szánták, és nagy siker lett, majd az '58-as új, kettő helyett immár négyüléses generációval átpozícionálták, és új kategóriát is teremtett: a „personal luxury car" egyedi formájú, kupészerű, de sportosság helyett fényűzésre szánt gépet jelentett.

Természetesen pirosak a hátsó indexek, a far sötétben nagyon látványosForrás: Retro Mobil

Ahogy múlt az idő, lassan eltűnt belőle minden európai vonás, felfújták, kiszélesítették, így a 70-es évek elejére már tökéletesen belesimult az amerikai utcaképbe. Ekkoriban még a Ford is vígan építette súlyos, V8-as szörnyetegeit: a hatodik kiadás lett minden idők legtestesebb T-Birdje.  Az előző, bukólámpás „Glamour Bird" sorozathoz képest egyszerűsítettek a megjelenésén, és alapból a Ford Cleveland motorcsalád 6,6-os V8-asát szerelték bele, de az kevés volt a nagy testhez. Gyorsan le is cserélték a Lima fedőnevű 7,0 literes motorjára, amelye már 212 lóerőt állított hadrendbe, de opcióként volt 7,5-ös óriásgép is.

A nagy V8-as motort egyetlen Holley karburátor eteti, átlagosan 22 liter folyik le a négy torkán 100 km-enkéntForrás: Retro Mobil

Mindegyik V8-as óriási nyomatékát háromfokozatú Cruise-O-Matic automataváltó továbbította. A Thunderbird éppen az 1972-ben bevezetett hatodik generációval érte el az egymilliomodik példányt, ami különösen a konkurencia ismeretében számított nagy sikernek: az Oldsmobile Toronado és a Buick Riviera kívülről támadott, házon belüli ellenfélnek pedig ott volt a Ford LTD, a Galaxie kupé, és a konszernbéli rokon Mercury Marquis. Az USA autóiparában akkor minden modellévben komolyan változtattak a megjelenésen, így az '72-es „Big Bird" modellek formái is csak egy évre szóltak.

Az ősrégi landaulet-tetőket idéző S forma nem illik a képbe, a következő generáción kis „operaablak” váltotta leForrás: Retro Mobil

Elsőre nem zárult happy enddel a felújítás

Tesztautónk Connecticutból érkezett Magyarországra, még évekkel ezelőtt. Mindent kijavítottak a karosszériáján (arrafelé tud lenni zord tél, és eső is akad bőven), felkészítették a muzeális minősítésre is, de az első vizsgán megbukott. Ezért a gazdája úgy döntött, inkább eladja. Tavaly májusban került mai tulajdonosához, akinek már kevés tennivalója akadt vele, igazából csak az esztétikán javított kicsit: a hátsó fékdobokat és a kipufogót ezüstre fújatta, illetve az alváz plusz a motortér festését is kijavította itt-ott. Ezek után már sikerült OT rendszámmal forgalomba állítani a kétajtós óriást.

Minden kijelző a vezető szeme előtt van, az automataváltó karját nem költöztették a kormányoszlopról a kardánalagútra, mint a sportosabb kocsiknálForrás: Retro Mobil

Csak a saját igényessége miatt kárpitoztatta újra a tulajdonos a csomagtartót, illetve a munkák közt említendő, hogy a kormányszervo egyik csöve szivárgott, így azt ki kellett cserélni. Viharmadarunkat amúgy a „kisebbik", a 7,0 literes motor viszi, ugyanakkor van benne egy csomó extra, főleg olyanok, amik egy évvel később már az alapfelszereltségbe is bekerültek. Ilyen a bőrkárpit, a négy elektromos ablakemelő, a jobboldali motoros visszapillantó és a légkondi is.  A korra jellemző amerikai beltér fogadja a látogatókat, bálteremnyi területtel, két jókora süppedős fotellel és egy hátsó dívánnyal.

Hátul akár három utas is kényelmesen ringatózhatForrás: Retro Mobil

Jellegzetes, dobozszerű a műszerpult, amely függőlegesen néz szembe a vezetővel. Nem vitték túlzásba a műszerezettséget, sebességmérőből, időmérőből és tankszintjelzőből áll a csoport, és van egy rakás figyelmeztető lámpa is. Ahogy a nagykönyvben meg van írva, úgy gurgulázik a V8-as motor, mindig élvezetes ez a muzsika. Óvatos és ésszerű gázadással luxuslimuzinként cirkálhatunk vele, de akár gumit is égethetünk teljesen akaratlanul, egy-egy rossz pedálmozdulattal. Nyugodt járású, alacsony fordulatszámú a gép, mindent hatalmas nyomatékkészletéből old meg.

Nincsenek B-oszlopok, a hátsó pici oldalablak is nyithatóForrás: Retro Mobil

Mozgásba lendül az 5,5 méteres közúti cirkáló

12 másodperc alatt futja meg a 100 km/h-s sprintet, ez egy kéttonnás veterán monstrum esetében meglehetősen jó érték. A tesztautónk alatt tevékenykedő C6 jelű Cruise-o-Matic váltó a Fordok mellett Mercuryket és Lincolnokat is szolgált. Háromgangos, de másodikból indul, csak a gázt padlóra taposva (kickdown) kapcsol vissza egyesbe. Kulturáltan, rángatás nélkül működik hidegen is, de persze a motorfékről lemondhatunk. Erős szervo segíti a T-Bird kormányát, két ujj elegendő a forgatásához, ezt a puhaságot szokni kell, menet közben nagyon steril és nincsen visszajelzés.

Rengeteg a kontroll-lámpa. Fordulatszámmérő nincs, helyét az időmérő foglalja elForrás: Retro Mobil

Érezhető a kocsi viselkedésén, hogy 55-65 mérföld/órás tempóra (80-100 km/h) lőtték be az utazósebességet, ilyenkor kicsi a zaj és alacsony, 1500-1800/perc a fordulatszám. Sík aszfalton persze e felett is simán fut a Ford, de hepehupás, nyomvályús úton hajlamos elkóvályogni, gyakran kell korrigálni.  A mérnökök nagyon odafigyeltek a futóműre, s a kor egyik legjobb amerikai felfüggesztését alkották meg: hátul merevtengelyes, de lap helyett tisztességes csavarrugókkal, így gyönyörűen elnyeli az úthibákat, és a kanyarokban is viszonylag stabil.

A klíma panelje kifejezetten vezetőcentrikus: kizárólag ő fér hozzá, az utas nem babrálhat a hőfokonForrás: Retro Mobil

Elöl tárcsa-, hátul pedig dobfékek küzdenek a tetemes tömeggel, egész hatásosan, a rásegítésük erős, finoman kell őket adagolni. Persze a fogyasztás hatalmas, de ez 1972-ben, amikor átlagosan 36 centbe került egy gallonnyi benzin, senkit sem érdekelt. Számolgassunk kicsit: akkoriban nálunk 4 forint volt literje, régi árfolyamon átszámítva ugyanennyiért 2 forint 60 fillérnyi árat fizettek a sokszoros átlagkeresetű amerikaiak. Aztán a '73-as olajválsággal és drágulással (majd az emissziós előírásokkal) az USA-ban is vége lett az igazán pazarló világnak, a T-Birdök pedig jelentősen zsugorodni kezdtek.

Nem túl nagy a csomagtartó az autó méretéhez képest, amiből a szerencsétlenül elhelyezett pótkerék is rengeteget elveszForrás: Retro Mobil
Ez a sorozat a valaha gyártott leghosszabb T-BirdForrás: Retro Mobil
Műszaki adatok - Ford Thunderbird (1972)

Motor: OHV-vezérlésű, V8-as benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 7033 cm3. Furat x löket: 110,79 x 91,19 mm. Kompresszióviszony: 8,5:1. Teljesítmény: 212 LE, 4400/perc fordulaton. Nyomaték: 443 Nm, 2600/perc fordulaton.

Erőátvitel: háromfokozatú automataváltó, hátsókerék-hajtás.

Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros csavarrugókkal, hidraulikus lengéscsillapítókal; hátul merevtengely, csavarrugók, hidraulikus lengéscsillapítók. Elöl tárcsa-, hátul dobfékek szervrásegítéssel.

Felépítmény: kétajtós, ötüléses acélkarosszéria alvázon. Hosszúság x szélesség x magasság: 5486 x 2014 x 1320 mm. Tengelytáv: 3058 mm. Csomagtartó: 394 l. Tank: 85 l. Saját tömeg: 2085 kg.

Végsebesség: 197 km/h. Gyorsulás (0-100 km/h): 12,0 s. Átlagfogyasztás: 22,0 l/100 km.