Visszatért a C4-es típusjelzés a franciák kínálatába, ráadásul rögtön kupés és SUV-os beütésű különlegességet faragtak belőle. Túl kockázatos, vagy épp nyerő lépés ez a Citroëntől? Tesztautónk automata váltóval és 130 lóerős benzinmotorral ad választ a kérdésre, miként arra is, hogy sikerül-e beváltani az osztályon felüli kényelem ígéretét.

Szigorúan véve a C4-es típusjelzés sosem tűnt el a Citroën kínálatából, ám az „eredeti" kompakt C4-es gyártását 2018-ban befejezték. Ugyanakkor a Picasso/Spacetourer család és a Cactus is C4 jelzéssel futott, bár mindketten más kategóriában (egyterű és crossover) szerepeltek. Az első generáció érdekes buborékformájával tűnt ki a Golfok és Astrák tömegéből, a márkára jellemző extravagancia a beltérben is megjelent: ekkor találták ki a rögzített közepű kormányt, amelyen gombokat is elhelyeztek, ráadásul az átlátszó plexin megjelenő digitális műszeregység sem volt átlagos.

Szigorú, de tagadhatatlanul franciás és egyedi az orra. Kettéosztott lámpa, V-alakú menetfény és ferdén bordázott hűtőrácsok mutatják, hogy a formatervezők szabad kezet kaptak. Galériához kattintson a képre!Forrás: Ruschel Zoltán

Ezzel szemben a második generáció már jóval visszafogottabb, „sótlanabb" volt, amolyan francia Golfként kínálta magát a vevőknek. Sokkal konzervatívabb volt kívül és belül is, így nem sok izgalmat tartogatott azoknak, akik a német vonal helyet ezt választották. A Cactus sem hozta el a várt sikert, úgyhogy lépni kellett, és a józan ész, illetve a piaci helyzet azt diktálta, hogy az új C4-esnek bizony crossoverként kell újjászületnie. Ám nem akarták elkövetni azt a hibát, hogy csak egy legyen a sokból, így végül a kupés kialakítás mellett döntöttek, ami ebben a kompakt kategóriában eléggé ritka.

Extravagáns, de nem tűnik földönkívülinek

A formatervezők egyensúlyt kerestek a túlzásba vitt extravagancia és a konzervatív világ között, így az új C4-es jól felismerhető az utcán, mégsem tűnik ufónak. Szemből az osztott lámpák már egy ideje hozzátartoznak a márkához, viszont a V-alakban, szintén két részben világító menetfények és a nagy főfényszóró új kompozíciót mutat. A kettős krómcsíkba integrált márkajelzés sem új, közelről látszik, hogy a hűtőnyílások rácsai is a jelvényt idézően ferdék. A ködlámpa körüli szürkés keret többféle színnel kérhető, ez is a testreszabhatóság része, ahogy a feláras kettős fényezés is.

Egyértelműen SUV és egyértelműen kupé az új C4-es. Mindezt kompakt méretekkel és megfizethető áron nyújtjaForrás: Ruschel Zoltán

Oldalról persze a kupés tetőívre fókuszál elsőként a szemünk, de a kerékívek és az ajtók lemezein található néhány domborítás mellett se menjünk el. A tesztautó barnás-vöröses metálfényezésével remek kontrasztot alkotnak a fekete színű tetőtartók, az A-oszlop matt fóliája és a szintén fekete tükörház. Nincsenek túlbonyolított lemezfelületek, krómot pedig csupán az alsó ablakív mentén látunk az egész autón. Ne menjünk el szó nélkül a dögös, 18 colos felnik mellett sem. Jó hír, hogy a kupés C4 nem tűnik tankszerűnek hátulról, noha itt is függőleges és elég magas a hátfal.

A hátsó szélvédőt kettéosztja a légterelő, mosó és törlő nincs rajta, de mindkét üvegrész fűthetőForrás: Ruschel Zoltán

Itt is érdekesek a lámpák, a V-alakú menetfény szintén megtalálható, a két oldalt pedig fekete betét köti össze, plusz fekete a légterelő is, ami a hátsó ablakot osztja ketté. Ezzel tudatosan vagy sem, de az első generációs, háromajtós C4-esre utalnak, ami szintén hasonló megoldással rendelkezett. Szép és igényes részlet a kipufogó, amely rendes, valódi, krómozott végződésével megmutatja, hogy van élet a kamu kivezetéseken túl. A dizájnerek figyelmét sajnos elkerülte a tetőantenna, ami cápauszony helyett oldschool módon meredezik az ég felé.

Különleges kárpitok és kisautós műszeregység

A külsőhöz hasonlóan kellemes és ízléses beltér tárul elénk az ajtók kinyitása után. Tesztautónknál a hangulatot a vörös-fekete bőrkárpitozás fokozza, ezt felárért kérhetjük, akár más színben is. Ugyanígy opció az elektromos ülésállítás (hosszirányban mechanikus) és a masszázsfunkció is – ne feledjük, utóbbi néhány éve még a luxusautók kiváltsága volt. A kárpitozáson felül a varrás mintája is érdekes, mint ahogy az is, hogy háttámlákon egy keskeny csíkban alcantara betétet találunk. Még az ajtókra is jutott egész szép mennyiségben a bőrborításból, felette a műanyag is kicsit puhított.

Sokat dob a beltéren a feláras piros-fekete bőrkárpitozás, és az érdekes varrásminta is. Kényelmesek az ülések, elektromos állítás és masszázs is kérhető, a minimális oldaltartás viszont felárért sem növelhető megForrás: Ruschel Zoltán

Egész jó az anyagminőség, a műszerfalon is találunk puhább felületeket, de persze a keményebb, kopogós plasztikot se nélkülözhetjük. Zörgések, nyikorgások, lötyögések nincsenek, az összeszerelés rendben van. Még az üléseknél maradva, az elsők inkább fotelszerűen kényelmesek, jó a tömésük, ám oldaltartásuk alig van. Kellemes összhatású a műszerfal, a légbeömlőket ezúttal is szépen formázták, a fényes fekete és selyemfényű krómdíszítések mennyisége is megfelelő.

A külsőhöz képest visszafogottabb látványt nyújt a műszerfal, inkább elegáns, mint túldizájnolt - és jól is van ez ígyForrás: Ruschel Zoltán

Hagyományos, csapott aljú kormánnyal irányíthatjuk az autót, nem spóroltak a gombokkal sem rajta, de gyorsan megtanulható a kezelésük és sem érintős, sem görgetős megoldás nincs köztük. Csalódás viszont a digitális műszeregység, mert a látszólag nagy panelen beindítás után csupán egy 5 colos képernyő vár ránk, akárcsak egy Opel Corsában. Sem grafikailag, sem más szempontból nem erőltették meg magukat a tervezők - bár változatható a kijelzett információk típusa, és a funkcióját ellátja, de semmi érdekes extrát nem nyújt és tényleg kicsi a képernyőméret.

Halleluja, visszakaptuk a klímagombokat!

E szerény műszerezettségért némileg kárpótol a head-up kijelző, hiszen szinte ugyanazokat az infókat ott is látjuk, tehát le sem kell néznünk a kis képernyőre. Más világ a középső érintőkijelző, ami 10 colos méretével teljesen megfelelő, a rajta futó szoftver pedig mindenkinek ismerős lesz, aki az elmúlt 3-4 évben használt Peugeot, Citroën vagy DS modellt. A korábbi lassú és akadozós működés lassan feledésbe merül, bár azért még most sem villámgyors. Jó ötlet volt a két gyorsgomb, amivel a főmenüt és az autó beállításait érjük el közvetlenül (utóbbi a start-stop miatt hasznos).

10 colos, elég jó minőségű kijelzőt kapunk már alapáron is. A működése gyorsabb lett, a gyári navigáció hanyagolható, mivel van okostelefon-tükrözésForrás: Ruschel Zoltán

A legnagyobb ötlet azonban az volt, hogy visszahozták a fizikai, önálló klímapanelt, így nem kell a képernyőn matatnunk, persze meghagyták ennek lehetőségét is a menüben. Feltűnően jók a tárolási lehetőségek, mindenhol rekeszekbe botlunk, a középkonzolon külön polcot kap a telefon (akár vezeték nélküli töltővel kombinálva), alatta pedig nagy tárolót alakítottak ki, aminek az alját felnyitva újabb mélyedést kapunk. Használaton kívül rolóval rejthetjük el a pohártartókat, a könyöklő alatt pedig szintén van rakodóhely, ahogy azt más márkáknál is megszokhattuk.

A kesztyűtartó felett kihúzható fiók, még feljebb egy tablettartó adapter is van. Az utaslégzsákot úgy tervezték, hogy felszerelt tablet esetén is védForrás: Ruschel Zoltán

Az igazi durranás az utas előtt van, az igen mély kesztyűtartó felett ugyanis egy kihúzható fiókot találunk, amely elsősorban tablet tárolására van kitalálva. Hogy miért épp tablet? Mert egy szinttel feljebb egy különleges tartó bújik elő a műszerfalból. Erre egy külön megvásárolható adapter segítségével ide stabilan rögzíthetjük a táblagépünket, és könnyedén használhatja az anyósülésen ülő menet közben is. Akár 10 colos eszközön is nézhet filmet vagy netezhet az utas, ugyanakkor a sofőrnek nem igazán van jó betekintési szöge – és menet közben ez pontosan így van rendjén.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!