Német, négyütemű és kardánhajtású, mégsem BMW, bár azzal közeli rokonságban áll. A Simson 425 a szocialista motoripar egyik korai gyöngyszeme, amely - különösen a gyönyörű Stoye oldalkocsival felszerelve – egészen más időutazásra hív, mint a márka nálunk jól ismert kétütemű kismotorjai. Kipróbáltuk a ritka, 250 köbcentis fogatot.

Az 1955/56-os modellévben 6999 darab készült belőle összesen. Oldalkocsival 110-ről 90 km/h-ra csökken a végsebesség. Még több fotó a galériában, kattintson a képre!Forrás: Retro Mobil

Sajátos hatása volt a második világháborúnak a szocialista járműiparra, hogy a vasfüggöny innenső oldalán több BMW-alapú motorkerékpár született, még a Szovjetunióban is (lásd: Ural és Dneyper). Mind közül talán a Simson 425-ös volt a leglátványosabb, amelyet szólóban már korábbi cikkünkben is bemutattunk. Ennek fontos előzménye volt a háború utáni időkben, hogy a Németország keleti felében (csak '49-ben lett önálló állam NDK néven), Suhl városban működő Simson-gyár a BMW eisenachi telephelyével együtt szovjet felügyelet alá került, majd AwtoWelo néven vonták őket össze.

A szárnyas-villámos jelvény a KGST egyik legmenőbb motorját jelölteForrás: Retro Mobil

Négyütemű kuriózum a keleti 250-esek között

Ez a két üzem 1948-ban fogott hozzá egy középkategóriás motor kifejlesztéséhez, amelynek a pontos paramétereit is meghatározták a döntéshozók: egy henger, négy ütem, OHV-vezérlés, 250 köbcenti, 12 lóerő, kardánhajtás és négy sebességfokozat. A Simson konstruktőrei Ewald Dähn, Helmut Pitz és Michael Heise kapták a feladatot, akik a legkézenfekvőbb megoldást választották, kis módosításokkal átvették a háború előtti BMW R25-ös egyhengeresét. Így 1949-re készen is állt egy mutatós, nyugati színvonalú gép, a 425T (Touren), tányérüléssel és bakteleszkópos hátsó felfüggesztéssel.

Autót helyettesítő családi kincsnek számított a hidegháború legsötétebb éveiben, ma kedvelt veteránForrás: Retro Mobil

Eleinte minden példány a Szovjetunióba ment, háborús jóvátételként. Folyamatosan fejlesztgették a típust, 1955-ben pedig megjelent a 425S (Sport): megnövelték a tankot, kétszemélyes párnázott ülést szereltek fel, hátul pedig lengővillás lett a futómű. Átdolgozták a hengert és a hengerfejet is, növelték a kompressziót, így a teljesítmény 14 lóerőre nőtt.  A 425-ös végül a keleti blokk egyik sztármotorja lett, már csak a négyüteműsége miatt is kuriózumnak számított. Romániába rengeteg ment belőle, olajért cserébe, de hozzánk csak kevés érkezett és nagyon drága is volt, ezért valódi luxuscikknek számított.

Index csak a bal szektorra jutott, a másik az oldalkocsi sárvédőjén vanForrás: Retro Mobil

Romos motor és romániai oldalkocsi

1962-ben egy gazdaságpolitikai utasítás véget vetett a típus karrierjének, a Simsonnak át kellett állnia az 50 köbcentis, kétütemű kismotorok gyártására. A kipróbált példány még a széria elejéről való, és Stoye oldalkocsis. Utóbbi gyártója, a lipcsei székhelyű Fahrzeugbau Stoye a háború után szintén a szovjet szektorba került, az EMW-nek, AWO-nak és az MZ-nek gyártott oldalkocsikat. A Simsonokhoz kétféle kenuformából (egy élesebb és egy tompább orrúból) lehetett választani. Mindkettőt sima vagy pikkelyes felületű borítással készítették - a mienk a sima és a tompaorrú, 1955-ös kiadás.

Kényelmes az ülés, oldalzseb is van. Szélvédőt is lehetett hozzá rendelniForrás: Retro Mobil

A fogat mai gazdája Simson-fanatikus, gyűjteményében számos modell megtalálható. Öt évvel ezelőtt került hozzá ez a 425S, katasztrofális állapotban. Első villáját meghosszabbították és módosították a szögét is, nem volt könnyű rendbe hozni. A motort generálozni kellett, felújították a hengerfejet és a főtengelyt is, a kerekek, a fékek és a kipufogó szintén új.  Szerencsére Németországból, Romániából, de akár itthonról is beszerezhető hozzá sokféle alkatrész. Később érkezett hozzá Erdélyből a Stoye csónak, eléggé leharcolt állapotban, ezt egy oldalkocsi-specialista szedte rendbe.

Kicsi, de hasznos a raktér, sok apróság elfér benne. A bőröndöket a fedelén két sínre lehet kötözniForrás: Retro Mobil

Még bejáratós a csendes egyhengeres

Próbánk előtt sokat állt a veterán gép, némi rugdosás után kelt csak életre, de meglepően csendesen, szinte túl szerényen járt. Kényelmes a nyereg és a kormány szélessége is megfelelő, de a motor vibrációi elrontják az élményt. A gép bemelegedés után és nagyobb fordulatokon ugyan megnyugszik valamelyest, de egy idő után így is megjelennek a „hangyák" a csuklókon és később felmenetelnek a karokra, annak ellenére is, hogy az egyhengeres gumibakokkal csatlakozik a vázhoz. Bajor eredetű a négyfokozatú váltó is, sajátossága, hogy hosszú utakon jár.

Az alu-hengerfejben ferdén függesztett szelepek dolgoznak, az utolsó, 1961-es kiadást már 15,5 lóerősre izmosítottákForrás: Retro Mobil

Higgadtan kell kapcsolgatni, vagyis megvárni, amíg leesik a fordulatszám, ilyenkor pontos és könnyű a lábkapcsolás. Akárcsak a BMW-ken, itt is megvan a jobb oldalon a kézi váltókar, ami a tankváltó csökevénye lehet. Rövid az első három fokozat, jó minél előbb túl lenni rajtuk. A Simson 70-80 km/h-nál még jól érzi magát, ezt a tempót sokáig oldalkocsival is tudja tartani,  de inkább nem nyaggattuk ilyen sebességgel, hiszen még bejáratós. Egyenesben kiváló a stabilitása, tántoríthatatlanul fut, és kicsit kormánnyal, kicsit testtel terelgetve kanyarban is jó.

Klasszikus felállás: sebességmérő, gyújtás- és világításkapcsoló, üres- és töltésjelző lámpaForrás: Retro Mobil

Saját lengőkaros rugózása van a csónaknak, de a futómű az új rugóstagok miatt még kemény, megéreztük az összes úthibát, várhatóan az alkatrészek összekopásával puhulni fog. Fékei elöl-hátul egykulcsosak és tele dobosak, ráadásul az oldalkocsin nincs is külön lassítóberendezés. Fénykorában is éppen csak megfelelő volt a rendszer teljesítménye, a mai világban azonban – különösen utassal – már nagyon ügyelni kell a féktávokra. Örömteli viszont, hogy a kifinomult Simsonnak nincsen kékes kipufogófüstje – ami nagy különbség a régi kétütemű Jawákhoz, MZ-kez és Pannóniákhoz képest.

A Stoye Elastik név a rugózó változatot jelöli, a csónak - a bordás alumínium orrdíszt kivéve - vasból készültForrás: Retro Mobil
Műszaki adatok- Simson AWO 425S (1956, szóló kivitel)

Motor: OHV-vezérlésű, négyütemű, léghűtéses egyhengeres. Hengerűrtartalom: 248 cm3. Furat x löket: 68,0 x 68,0 mm. Kompresszióviszony: 7,2:1. Teljesítmény: 14 LE, 6300/perc fordulaton.

Erőátvitel: négyfokozatú kézi- és lábkapcsolású váltó, egytárcsás száraz kuplung, kardánhajtás.

Felfüggesztés: elöl teleszkópvilla, hátul lengővilla tekercsrugókkal és hidraulikus lengéscsillapítókkal. Dupla acél bölcsőváz. Elöl-hátul mechanikus dobfék.

Hosszúság x szélesség x magasság: 2130 x 640 x 1000 mm. Tengelytáv: 1375 mm. Tank: 16 l. Saját tömeg: 156 kg.

Végsebesség: 110 km/h.

Még több olvasnivaló a Retro Mobil áprilisi számában: