Cikksorozatunk első részében az elérhető árú és szerény teljesítményű elektromos rollereket vettük sorra, most viszont itt az ideje, hogy szintet lépjünk, elöntse testünket az adrenalin és együtt szörnyülködjünk, hogy hol tart az elektromos mikromobilitás 2021-ben. Szerencsére a 100 km/h felett repesztő csúcsgépek mellett akadnak élhető modellek is.

Úgy tűnik, a koronavírus-járvány még jobban felgyorsította az elektromos rollerek terjedését, főbb tulajdonságaikat korábban részletesen bemutattuk. Dióhéjban annyi, hogy pénz- és időigényes belvárosi autóhasználat jelentős részét ki lehet váltani velük, a bringához képest pedig előny, hogy nem leizzadva érkezünk (például munkahelyre), és összecsukva hordozható is – így elfér az autó csomagterében, vagy fel lehet vinni tömegközlekedési eszközre. A kis kerekek miatt ügyelni kell viszont az úthibákra, sok kilométerhez pedig közösségi helyett saját e-roller beszerzése célszerű.

Jól látszik a különbség a profi felhasználásra szánt és a hétköznapi modellek között, ami természetesen az árban is visszaköszönForrás: Inokim

Bár hallani tervekről, jogilag még nincsenek világosan szabályozva az apró villanyjárművek. Erre azért is szükség lenne, mert nem ártatlan gyerekjátékokról, hanem veszélyes szerkezetekről van szó, amelyekkel súlyos balesetet lehet okozni, akár nagyobbakat is, mint a robogókkal. A teljesítmény és a sebesség elszállt, miközben még az sem egyértelmű, hogy úttesten, kerékpárúton vagy járdán lehet-e használni őket, bár táblás tiltás van már Budapest néhány részén. Hiányzik az uniós norma, csak pár ország szabályoz egyénileg, ugyanakkor a gyártók egyre izmosabb csúcsgépeket kínálnak.

Óriási előny a kerékpárral szemben: nem kell lelakatolva az utcán hagyni, hanem összecsukva magunkkal vihetjük a legtöbb e-rollertForrás: Kaabo

Én nem bírtam ki, és kommersz modellektől továbblépve olyan modellt vásároltam, ami már a profi kategória alja. Itt az elsőkerék-hajtás szóba sem nem jöhet, a hatótáv is 30 kilométernél kezdődik és a végsebesség alkalmas arra, hogy átlépjük a városi 50 km/h-t. Jellemző, hogy az egyes csúcstermékek eltérő specifikációval is elérhetőek, vagyis egy modell esetében kétféle teljesítményszint illetve akkumulátorméret közül lehet választani. Ebben a cikkben a teljesség igénye nélkül veszem végig a nagy márkák egy-egy slágertermékét, amelyek nem olcsók ugyan, de minden viszonyítás kérdése.

Belépő a nagyfiúk közé: Kugoo G2 Pro

A Kugoo jól ismert az olcsó rollereiről, de a G2 Pro és a G-Booster már-már prémium kategóriás. Utóbbi kétkerék-hajtású, 2x800 W teljesítményű motorjával 55 km/h végsebességet és 80 kilométer körüli hatótávot ígér. A 2020-ban bemutatott G2 Pro ennél lejjebb van pozícionálva, viszont a dizájn csillagos ötös, úgyhogy beálltam a kasszához és kicsengettem érte a vételárat. Képeken és élőben is lehengerlő a forma, ránézésre a kéktúrát is meg lehetne vele csinálni. Bár eléggé nagy, a súlya csak 25 kiló, a kormány pedig lehajtható, így még épp felhurcolható az emeletre vagy betehető a csomagtartóba.

A Kugoo G2 Pro dizájnja kifejezetten tetszetős. Hatásosak, ugyanakkor átlag alatti minőségűek a tárcsafékekForrás: Vékey Zoltán

Valós végsebessége 45 km/h körül van, így rettentő gyorsnak tűnik, de a nagy, ballonos kerekek, a príma rugózás és a dupla tárcsafékek miatt mégsem életveszélyes. Persze a keményebb terep már nem neki való, inkább a földutat, murvát bírja. Egyetlen, a hátsó kerékbe beépített 800 wattos motorjával enegrikusan gyorsul, kár, hogy a kijelzőn lévő töltöttségmérő tökéletesen megbízhatatlan (indulás után 100 méterrel máris levesz egy pálcikát, amit aztán van, hogy 5 kilométer múlva visszaadja). Gyakorlati tapasztalatom szerint 25-30 kilométert akkor is kibír, ha nem kímélem.

Profi rollereken ilyen széles biciklikormány található, könnyebb velük nagy sebességnél manőverezni, cserébe nem férnek olyan jól el a szűk helyeken. Informatív, de napsütésben nehezen olvasható a kijelzőForrás: Vékey Zoltán

Rövid kormány segíti a stabilitást, de 180 centi felett már kényelmetlen, ezen utólagos stucnival lehet változtatni. Három negatívuma van: az egyik, hogy gyorsan, fél perc után automatikusan kikapcsol, tehát piros lámpánál kellemetlen meglepetés érhet. A másik, hogy az egyébként remek beépített LED-ek közül a hátsó csak fékezéskor ég, hiába kapcsolom be a fényszórót és világít elöl meg alul, hátul sötét marad alapállásban. Gyenge pontja a fék is, fékezéskor csikorog, menet közben nagy sebességnél rezonál, de szerencsére le lehet cserélni néhány tízezer forintért jobb minőségűre.

Masszív fém sárvédői vannak, de vigyázni kell a vizes úttal, mert nagyon könnyen csúszik rajta a kis kerék és a rollerek legtöbbje nem is teljesen vízállóForrás: Vékey Zoltán
Ki gyártja és mennyibe kerül?
Jó ár-érték arányával emelkedik ki a kínai Kugoo a gyártók tengeréből. A G2 Pro az egyik legdrágább modelljük, itthon 250-300 ezer forint körüli összegért kaphatjuk meg hivatalos forrásból. A csúcsmodell G-Booster 350 ezer forint körül érhető el.

Tuningolásra termett: Kaabo Mantis Plus

Íme, a Kugoo vetélytársa, a márkanevet is könnyű összetéveszteni, de kínai termékeknél ez talán nem is meglepő. A Kaabo komolyabb összeszerelési- és anyagminőséget képvisel, a Mantis váza pedig bevált, mert egészen sok modellváltozatot felhúztak rá és nem olvasni komolyabb típushibákról. A Plus 800 wattos hátsókerék-motorjával 50 km/h-s végsebességet ígér, 35-50 kilométer hatótáv mellett. Kulcsos indítású, mint egy igazi robogó, és a profi, minden fényviszony között jól látható kijelzővel szerelik. Könnyen továbbfejleszthető (fékrendszer, vezérlő, stb.), ezért is elég népszerű modell.

A G2 Pro-hoz hasonló paraméterekkel rendelkezik, de igényesebb részletmegoldások vannak rajta és az anyagok is jobbakForrás: Kaabo
Ki gyártja és mennyibe kerül?
Kínai gyártmány, de jól csengő márkanév rolleres körökben. A Kaabo már millió forint feletti modelleket is gyárt, amik eszement módon néznek ki (ilyen például a Wolf Warrior), míg a Mantis közepesen felszerelt verziója nagyjából 400 ezer forint számlával, garanciával.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!