Még sosem volt rali-vb futam olyan közel Magyarországhoz, mint múlt hétvégén, csak a délnyugati szomszédunkhoz kellett átugrani érte. A helyszínen néztük meg a zágrábi központú Horvát-ralit, amely kiélezett küzdelmet és több nem várt fordulatot is hozott.

Ilyen erdei utakon száguldottak, nem ritkán 180 km/h-s sebességgelForrás: Toyota / McKlein/Toyota/Mcklein

A raliverseny-nézés életforma, de többféleképp lehet csinálni. Van, aki többedmagával a nap elején letáborozik egy jónak ígérkező kanyarnál egy sörrel teli hűtőtáskával, és megelégszik azzal, hogy összesen kétszer látja elmenni maga előtt a mezőnyt, jelentős időkülönbséggel. Mi a másik utat választottuk Horvátországban, megpróbáltunk a lehető legtöbb pályára eljutni, ami nem kis szervezést igényelt. A térképek és az időtervek állandó böngészése mellett sosem tudhattuk pontosan, hogy az adott gyorsasági környékén milyen utakat zárt le a rendőrség, és azt sem, hogy milyen messze tudunk leparkolni a pályától.

Zágráb közelében, festői helyeken jelölték ki a gyorsaságikatForrás: Hyundai Motorsport / Fabien Dufo/Worldwide Copyright: Hyundai Motorsport GmbH / Fabien Dufour/Dufour Fabien

A parkolás ugyanis kardinális kérdés egy állandó rohanásból álló ralin, mert, ha túl korán lerakja az ember az autót, akkor simán benne van, hogy annyit kell gyalogolnia, hogy a végén lekési a versenyt, de legalábbis az elöl rajtoló legjobb versenyautókat. De ugyanígy járhat, ha bízik abban, hogy közelebb is talál helyet, és végül csalódnia kell, és ki kell tolatnia egy szűk és meredek utcákból álló hegyi falu központjából úgy, hogy közben folyamatosan érkeznek mögötte az autók. Mindkettőben volt részünk a Horvát-ralin, de a legkellemetlenebb mégis az volt, amikor már 45 perce mentünk egy egysávos szerpentin földúton föl a hegyre - ahol az egyik helyi menő még egy előzést is kiprovokált egy lehetetlen helyen -, és végül elment a mobilnet, és nem tudtuk, a sok leágazás közül melyiket válasszuk.

A gombászók kedvenc programja

Az utolsó gyorsaságin volt a legtöbb néző. Itt már össze van törve Ogier Yarisának jobb oldalaFotó: Gulyás Péter

Annak ellenére, hogy a járványhelyzet miatt hivatalosan nem volt nézők számára nyitva a verseny, és a szervezők mindenkit megkértek, hogy inkább interneten kövessék az eseményeket, rengeteg szurkoló gondolta úgy, hogy pont akkor támad kedve egy erdei gombászáshoz a Zágráb környéki helyekben, amikor a vb mezőnye épp tiszteletét tette ott. Pénteken még kezelhető volt a helyzet, de szombaton és vasárnap érezhetően megnőtt az érdeklődés, ami néhol dugókat és közlekedési káoszt okozott. Ha jövőre is lesz itt verseny – amire minden esély megvan –, és már hivatalosan is jöhetnek majd nézők, akkor a szervezők félmillió rajongó érkezésével számolnak, ami jelzi, hogy mennyire ki vannak éhezve a horvátok egy nemzetközi szintű motorsport-eseményre.

A fokozott nézői létszám miatt néha egészen elképesztő parkolási szituációk alakultak ki, a festői helyen fekvő, skanzenjéről és múzeumairól híres Kumrovecben például vasárnap ki lehetett volna tenni a megtelt táblát, mert szinte minden talpalanyi helyen autók és motorok parkoltak a járdáktól a mezőkig. Itt volt ugyanis a verseny befutója és eredményhirdetése, ahová a horvát kormány tagjain kívül még a Nemzetközi Automobil Szövetség elnöke, Jean Todt is ellátogatott.

Bárhol bele lehet futni egy WRC-be

Egy helyi férfi fotózza Neuville-éket a falujábanFotó: Gulyás Péter

De a parkolást és a dugókat leszámítva elképesztően izgalmas egy ralit gyorsaságiról-gyorsaságira követni. Egyrészt kirándulásnak sem rossz, hiszen a versenyeket általában meseszép helyeken rendezik, és sokszor kell nagyokat sétálni, mire az ember odaér a pályához. Másrészt remek dolog testközelből megtapasztalni, ahogy a versenytől egy egész régió felbolydul egy hétvégére. Aki nem ismerős a raliversenyek világában, annak elárulom, hogy az izgalmak nagy része nem is a versenyből fakad, hanem abból, hogy a 70-80 autóból álló mezőny a gyorsasági szakaszok között közúton halad, jóval nagyobb távokat megtéve, mint a mért szakaszokon.

Lelkes ovis csapat várja a versenyautókatFotó: Gulyás Péter

Így naponta többször bele lehet futni a világ legjobb versenyzőibe, akik 250 millió forintot érő versenyautóikon kereket cserélnek, guminyomást állítanak, vagy csak szélvédőt törölnek egy eldugott falu szélén. Itt nincsenek a sztárok hermetikusan elzárva a rajongóktól, mint a Forma-1-ben, bárki odamehet Sébastien Ogier-hez, Thierry Neuville-hez vagy Ott Tänakhoz egy fotóra, és ha épp nem sietnek lélekszakadva a rajthoz, akkor általában a pilóták is kedvesen fogadják a közeledést, néha még szelfizni is hajlandóak.

Az akusztikai élmény is meghatározó

A szervizparkba betérő autókat mindig fertőtlenítettékFotó: Gulyás Péter

Megható volt látni, ahogy az óvodás csoportok szervezetten várták az ovi előtt a főúton érkező versenyautókat, és mindenkit lelkes integetéssel és kiáltásokkal buzdítottak, de az is kedves pillanat volt, amikor az egyik hegyi faliban az idős helyi asszonyok irányították az autókat, és segítettek a mindenkinek parkolóhelyet találni.

Az utolsó gyorsaságira várvaFotó: Gulyás Péter

Aki rutinos, összehajtható horgászszéket, napellenzővel ellátott sapkát és egy csomagtartóba beférő villanyrollert is visz magával ralira, mert így jelentősen növelhető a kényelem (több óráig is eltart, mire a mezőny teljesít egy gyorsaságit) és kevesebb idő megy el a gyaloglással. De a lényeg természetesen a mobiltelefon, amely nem csak navigál és tájékoztat, de akár élőben is lehet rajta követni a versenyt – így az a helyzet is előfordulhat, hogy az ember felfedezi magát a közvetítésben. Egyébként semmihez sem hasonlítható érzés, amikor a hosszú várakozás után az első WRC megjelenik a gyorsaságin. Először a követő helikoptert lehet hallani, aztán a motort, az ALS-től durrogó kipufogót és a féktávon csikorgó gumikat, végül megjelenik a kocsi, hogy pár másodperc múlva már el is tűnjön a kanyar után.

Ha kíváncsi, mi történt a versenyen, lapozzon tovább!