Amerika csupa króm cirkálókkal, Nyugat-Európa törpe- és kisautókkal, a magyarok többsége pedig a beszolgáltatási rendszer miatt biciklivel vagy vonattal járt, amikor különleges szériaautóval rukkolt ki a Mercedes-Benz. Bivalyerős, befecskendezéses motorját és csővázas karosszériáját versenypályára fejlesztették, a vevők közt ott tolongott Juan Manuel Fangio, Tony Curtis, Sophia Loren, Clark Gable és sok más híresség. Bemutatunk egy restaurált, 66 éves sirályszárnyas kupét, amellyel budapesti tulajdonosa visszatér a legendás sportsikerek helyszínére: rajthoz áll a Mille Miglián.

Versenysport-gének, luxus és avantgárd egyedülálló ötvözete a W198 gyári kódú Mercedes. Még több fotó a galériában, kattintson a képre!Fotó: Csudai Sándor - Origo

Szájtátva bámulták NDK-s tévénézők, ahogy a pilóták bepattannak a bokszban a Melkus RS 1000-esekbe, beindítják a kétütemű motort, aztán bal kézzel felnyúlva magukra húzzák az ajtót. Ugyanez a mozdulat Marty McFly és a DeLorean DMC-12 szereplésével milliókat sokkolt világszerte a mozikban, és az sem volt csekély marketingértékű, amikor két NASA űrhajós egy Tesla Model X hátsó ülésére bekászálódva indult el a Crew Dragon kilövőállomásához. A szárnyas ajtó minden korban ritka és lenyűgöző megoldás volt, de csak egyetlen autónak válhatott végjegyévé: a Mercedes 300 SL-nek.

A világon először használtak sirályszárnyas ajtót, ami a 300 SL védjegyévé vált. Később a gyártó visszatért hozzá a C111-es kísérleti sorozatnál, majd az SLS AMG-nélFotó: Csudai Sándor - Origo

Amerikai kereskedő ötlete az utcai Gullwing

Pedig a németek a legkevésbé sem show-elemnek szánták, hanem egyszerűen a szükség szülte hetven évvel ezelőtt, amikor megkezdődött egy versenyautó tervezése. Ekkoriban az ország nyugati fele a II. világháborús romeltakarításból tartott a gazdasági csoda legendás korszaka felé, és újra fel akart iratkozni Európa motorsport térképére. Műszakilag abból kellett dolgozni, amit a Mercedes sorozatban gyártott, így került le a polcról a 300-as limuzin ólomnehéz motorja, váltója és futóműve. Muszáj volt valamin tömeget spórolni, ehhez csakis a karosszériát lehetett sürgős diétára fogni.

1954-től 1957-ig összesen 1400 kupét építettek Friedrich Geiger lenyűgöző formatervével, majd 1957-tól a gyártás 1963-as befejezéséig 1858 darab roadster hagyta el a stuttgarti üzem kapujátFotó: Csudai Sándor - Origo

Ekkor vették elő Rudolf Uhlenhaut zseniális ötletét, a csővázas szerkezetet, amire áramvonalas karosszériát szerkesztettek. A W194-es kódú Mercedes 300 SL félelmetesen gyors és megbízható versenyautó lett, és az ötvenes évek első felében győzelmet győzelemre halmozott a világ leghíresebb futamain (Le Mans-i 24 órás, Carrerra Panamericana, Nürburgring), kiérdemelve újra az „ezüstnyíl" becenevet. Mindezt New Yorkban árgus szemekkel figyelte Max Hofmann, máig az egyetlen olyan autókereskedő-zseni, aki több európai gyártót is rá tudott venni palettája alakítására.

Amikor ez a 215 lóerős sportkocsi megszületett, a Porsche 356 még 44-70 lóerőnél járt, a Ferrari egy év alatt 58 darab utcai autót adott el, Ferruccio Lamborghini pedig csak traktorokat gyártottFotó: Csudai Sándor - Origo

Hofmann kerek perec megüzente Stuttgartba, hogy a 300 SL utcai változata tisztes profittal eladható lenne Amerikában, erre megszületett cikkünk főszereplője, a W198-as kódú szériaváltozat. Amikor 1954-ben bemutatták a New Yorki Autószalonon, alig hittek a szemüknek a látogatók: felfelé nyíltak az ajtói, meg is kapta a Gullwing (sirályszárnyas) becenevet. Erre a versenykivitelből átvett, finomított megoldásra a vázszerkezet miatt volt szükség, hiszen a tengelyek magasságáig acélcsövek hálózzák be a lemezek alatt, a magas küszöbön képtelenség lett volna bejutni a tetőbe harapó ajtónyílás nélkül.

Káprázatos beltérbe juthatunk a magas küszöbön. Acél karosszériával az utcai SL tömege 1295 kiló, a nagyon ritka alumínium versenykivitelek alig nyomtak többet egy tonnánálFotó: Csudai Sándor - Origo

Még a lerobbant pajtaleletek is egy vagyont érnek

Egy pillanatra leáll az élet a Ráckevei-Duna partján, ahogy felnyitott szárnyakkal sütkérezik a napon a Mercedes: kutyát sétáltatók, boltba igyekvő nyugdíjasok, járőröző rendőrök, kajakosok meresztenek kerek szemeket, néhányan még közelebbről is megnézik, kérdezősködnek, szelfit szeretnének. Péter, a tulajdonos már megszokta a felhajtást, egy 300 SL-nél kevés autó alkalmatlanabb a rejtőzködésre, de ez nem irigységet és ellenszenvet vált ki, mint egy mai csúcsgép, hanem inkább mosolyognak rá az emberek - és tisztelik. Messziről csodásak az arányai, közelebb lépbe pedig rabul ejtenek a részletei.

Mára általánossá vált a sportos, hűtőmaszkon hordott embléma, de akkoriban a Mercedesek még kiálló csillagot hordtak. Apropó, motorháztető: ikonikus stílusjegy a két hosszanti domborításFotó: Csudai Sándor - Origo

Összesen 1400 darab készült az W198 kupé változatából, és időről időre bejárják a világsajtót a hírek, amikor pajták mélyéről előkerül egy-egy elveszettnek hitt, lerobbant példány, és horror áron cserél gazdát. A ritkaság, a pedigrés versenymúlt, a mai szemmel is értékelhető dinamika és a műtárgyszerű szépség mind-mind vágyottá teszi, így az egekben jár manapság az ilyen makulátlan példányok ára, nagyjából másfél-kétmillió eurós értékről beszélhetünk. Nem csak a rajongás tárgya, hanem kiváló befektetés is a 300 SL, amit joggal lehet a világ egyik első szupersportkocsijaként definiálni.

Nardi fakormány (megvan az eredeti is) és óragyűjtemény. Széria váltóáttétellel is meg tudta futni a 230 km/h-t, hosszúval pedig majdhogynem kiakasztotta a sebességmérőtFotó: Csudai Sándor - Origo

Ez a kívül ezüstszürke, belül piros példány ráadásul a sorozat különleges darabjai közé tartozik, méghozzá a differenciálműve miatt: hosszú végáttételű, ráadásul önzáró kivitelű, ilyet a versenyre szánt kivitelek kaptak. Mindez azt jelenti a gyakorlatban, hogy 250-260 km/h végsebesség érhető el a hosszú negyedik fokozatban, amit Péter már ki is próbált német sztrádaszakaszokon, a ritka sperr pedig vehemens kigyorsításokat tesz lehetővé kanyarokból – legalábbis értő kezek között. Megmarja ugyanis a kígyó azt, aki nem veszi figyelembe a hátul lengőtengelyes futóművű 300 SL adottságait.

A szám a motor térfogatára utal deciliterben, eddig egyértelmű. Évtizedeken át Sport-Leicht néven azonosította a szakirodalom az SL-t, de több friss kutatás szerint Herr Uhlenhaut és a gyár akkori vezetése Super-Leicht típusnevet rövidíthetettFotó: Csudai Sándor - Origo

Különleges felszereltség sperrdifivel és Becker rádióval

Bármilyen szokatlannak is tűnik a mai alufelnis autók korában, a Mercedes sportkupékhoz akkoriban fém dísztárcsák jártak. E példány azonban központi szárnyas csavaros kerekeken gördül, amit – természetesen a kasztni felemelése után – ólomkalapáccsal villámgyorsan le lehet lazítani, és már mehet is a csere. A pótkerék mellett eredetileg dupla tank töltötte ki a csomagteret, amit mára a szóló 100 literes (!) tartályra cseréltek, és az árulkodó jelek sokaságából talán már önök is rájöttek a turpisságra: ezzel a szériakocsival első, németországi tulajdonosa bizony hobbiszerűen versenyzett.

Nyilvánvalóak a prioritások: a csomagteret elfoglalja a pótkerék. Mellette lakik a kalapács, és a kiviteltől függően egy vagy két betöltőnyílás a benzintartály(ok)hozFotó: Csudai Sándor - Origo

Miután a gazdája megvált tőle, Amerikába hajózták ezt a 300 SL-t, ahol végül meglehetősen leromlott az állapota, majd több évtizedes kényszerpihenő következett. Így vásárolta meg és vitte haza Péter régi ismerőse, aki a típus restaurálására szakosodott első számú németországi műhely, a HK Engineering tulajdonosa. Két éven át tartott a teljes, tehát csővázra, karosszériára, motorra, váltóra, futóműre és beltérre kiterjedő fejújítás, már az újdonsült magyar tulajdonos megrendelésére. Sziszifuszi munkával állították helyre a teljesen eredeti állapotot, így végül gond nélkül meglett a FIVA veteránminősítés.

Csipetnyi fényűzés: akkoriban nagyon kevés sportkocsiba szereltek rádiót. A Becker ma is szól, csak meg kell várni, amíg bemelegszik a csöves erősítőjeFotó: Csudai Sándor - Origo

A vegyes építésű (acél karosszéria, alumínium ajtók és fedelek) Mercedes belseje eleve fantasztikus a krómkeretes órák és míves kapcsolók sokaságával, ennek a példánynak pedig tovább emeli fényét a Nardi fakormány és a csöves Becker Europa rádió. Míg a legtöbb kupét a vevők feláras bőr belsővel rendelték, sőt, a roadsterhez alapból olyan járt, Péter 1955-ös autójába gyárilag hangulatos, kockás mintás szövetkárpitok kerültek. Felújításkor természetesen ugyanilyeneket szereltek be, az utasülés előtt pedig megjelent egy utólagos konzol is, két analóg stopperrel és egy méterszámláló műszerrel.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!