Vajon Karl Benz is patentnek tartaná? - Mercedes EQA 250 teszt

Felismerhetően Mercedes és felismerhetően GLA maradt az EQA dizánja, de a különbségek is jól láthatók – mindenekelőtt a lefalazott hűtőmaszk

Egyre jobban pörög az elektromos autók piaca, és egy ilyen sorsdöntő versenyből a világ legrégebbi autógyártója sem maradhatott ki - kereken 135 évvel azután, hogy a legendás Patentwagennel forradalmasította a világ mobilitását. Teszteltük a Mercedes kompakt villanyautóját, az EQA-t, amely a divatnak meglelően egy népszerű SUV-ból készült, ugyanakkor néhány meglepetéssel is szolgál.

Aki lemarad, kimarad, szól a mondás. Nagyjából ezzel jellemezhető most az elektromos autók helyzete, hiszen koronavírus ide vagy oda, 2021-re felbolydult méhkasként pörög a téma mindenhol. Prémium gyártóként a Mercedes sem veheti félvállról a dolgot, ezért tavaly már piacra dobta az EQC-t, amely középkategóriás SUV-ként kínálja a villanyautózás élményét. Őszintén szólva számomra nem volt akkora durranás az autó. Volt alkalmam kipróbálni, épp amikor a Jaguar I-Pace volt járt nálunk teszten, és a vadmacskás járgány meggyőzőbb volt - persze tegyük hozzá, hogy többe is kerül.

Ráadásul nem is az EQC volt az első, modernkori teljesen elektromos Mercedes, mivel a korábbi B-osztályból is létezett ilyen, a Teslától kölcsönzött technikával, szerény hatótávval és lassú töltéssel, ennek megfelelő piaci sikerrel. Időközben az EQA mellett már az EQB és az EQS típusokkal bővült a paletta, sőt kapható EQV kisbusz is. Érdekesség, hogy közülük az EQS luxuslimuzin az első, amely tényleg valódi villanyautónak tekinthető, mivel vadonatúj, direkt ilyen hajtásra fejlesztett platformra épül, a többi típus egy már meglévő, belsőégésű típus átalakításával született.

Önálló koncepció helyett egy átrajzolt GLA

Cikkünk főszereplője, az EQA esetében ez a második generációs A-osztály SUV változatát, a GLA-t jelenti. Bár az ilyesféle utólagos elektromosítások eredménye nem éri el egy valóban villanyautónak tervezett modell szintjét, ezúttal tisztességes, bár nem hibátlan munkát végeztek a mérnökök. Lássuk a részleteket!

Stuttgartban is rájöttek, hogy a vásárlók legnagyobb részét inkább riasztja az űrhajóra hasonlító dizájn,

így a GLA külsejét csak a szükséges mértékben módosították. Szokványos megoldás a hűtőmaszk befalazása, amit itt úgy oldottak meg, hogy a maszk eredeti körvonala megmaradt.

Nem olvasztották össze tehát a lökhárítóval, sőt a vízszintes krómcsíkok is megmaradtak. Kicsit átrajzolták a fényszórókat is, más gyártóknál is kedvelt módon a menetfényeket középen összeköti egy LED-es csík. Kicsit fura módon az amúgy remekül világító full-LED lámpák felárért sem cserélhetők a Multibeam mátrix egységekre, sőt se ködlámpa, se kanyarfény sincs bennük. A lökhárító szinte változatlan maradt, az alsó légbeömlő szinte alig látszik, hiszen hűtésre alig van szükség a mai villanyautóknál, ugyanakkor a légellenállást célszerű alacsonyan tartani.

Oldalt tulajdonképpen nem nyúltak semmihez, a tesztautón csupán az A-oszlop tövében lévő „Edition" plakett és az egyedi AMG Line felnik utalnak a kőolajmentes meghajtásra. A kerekek 20 colos mérete impozáns (bár kissé giccsesek), viszont a rugózás és a gumicserék szempontjából kevésbé előnyös.

Hátul a rendszám leköltözött a lökhárítóba, a helyére került a billenthető márkajelzés,

ami a csomagtér nyitására és a hátsó tolatókamera rejtekhelyéül szolgál. Az elsőkre rímelve a hátsó lámpák is kaptak LED-csíkos összeköttetést, sötétben elég vagány látvány.

Nagy kijelzők és az árhoz illő minőség

Összességében az EQA kellemes, letisztult és különösebb csicsáktól mentes formája jól passzol a Mercedes jelenlegi palettájába, még a tesztautó AMG Edition csomagjával együtt is inkább elegáns, mint sportos az összkép. Ez az utastérben is folytatódik, aki ült már az elmúlt 2-3 évben bármelyik Mercedesben, azt nem lepi meg, amit lát. A két, egybefüggő keretbe foglalt kijelző azóta számos gyártónál megjelent, de a stuttgartiak megadják a módját ennek is. A 12,3 colos képernyők kifogástalan minőségűek, napsütésben is jól láthatók és a rajtuk futó rendszert sem vették félvállról.

Széles skálán tudjuk testre szabni a vezető előtti egységet és rengeteg információt leolvashatunk róla, talán kissé túl sokat is.

A középső érintőkijelzőn lévő fedélzeti rendszer egyértelműen a legjobbak közé tartozik, gyors és rengeteg funkciót kínál,

folyamatos online kapcsolattal és frissítéssel. Való igaz, a BMW iDrive rendszere kicsit logikusabb, átláthatóbb felépítésű, ám ennél sokkal inkább zavart, hogy az okostelefon tükrözés feláras hozzá. Sőt, az amúgy igen vaskos árcédulájú tesztautóban sem volt benne, bár ezt utólag, a vásárlást követően is megteheti a leendő vevő.

Míg sok más elektromos autónál az anyagminőség nem feltétlen áll egyenes arányban a vételárral, az EQA esetében nehéz lenne kötözködni. A jó minőségű (mű)bőrből bőséggel jutott az ajtókra is, nagy felületeket borít puha, bőrhatású, varrással díszített műanyag, szépek a fémhatású felületek is, egyedül a fehér színű ajtózsebek furák, mert nagyon könnyen koszolódnak. Számos finom és látványos részlet található az utastérben, közülük talán a turbinára hasonlító légbeömlőket és a remek fogású kormányt emelném ki. Természetesen itt is a jobb bajuszkapcsoló az irányváltó kar.

Zsúfolt kormányküllők és önálló klímapanel

Este hangulatfény dereng, nem spóroltak a LED-ekkel, még a légbefúvók is világítanak, mindez persze részletesen testre szabható. Az első ülések kényelmesek, pedig az elektromos deréktámaszon és a kihúzható combtámaszon kívül semmi különösebb extrát nem tudnak. Engem annyira nem zavart, hogy mechanikusan állíthatók, ellenben a masszív kánikulában a szellőztetés azért jól jött volna (ez és az elektromos, memóriás állítás felárért rendelhető). Helyből sincs hiány, persze

a méretes, nyitható panoráma üvegtető azért a fejtérből lecsípi a maga centimétereit, ezt végig kell gondolni rendelésnél.

Letisztult a vezetői környezet, bár nem olyan extrém mértékben, mint a VW ID.3 esetében. A klímapanel megmaradt, és a világításkapcsolót is a helyén találjuk, a kormányról a műszerfalat és a fedélzeti rendszert is vezérelhetjük a megszokott tempomat, audio, kihangosító mellett, ezeket szokni kell. Menet közben nem kell az érintőkijelzőt tapogatnunk (egyébként is elég messze van), helyette a középkonzolon lévő touchpad is használható. Ez sem éri el az iDrive forgótárcsájának nagyszerűségét, ám tényleg biztonságosabban tudunk barangolni vele, melyhez a haptikus visszajelzés is hozzájárul.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!