Nagytakarítás a sztráda belső sávjában - BMW 850i (1991) veteránteszt

Az 1991-től egészen a sorozat kifutásáig, 1999-ig gyártott 850i-ből 16 402 darab automata készült összesen, ebből csak 1046 volt jobbkormányos

Amikor 1989-ben bemutatkozott az E31-es sorozat, egyik addigi BMW-hez sem hasonlított. Ez a jókora, 12 hengeres luxuskupé a Mercedes-Benz C126, a Jaguar XJ-S és részben a Porsche 928 ellen indult csatába, telezsúfolva high-tech megoldásokkal, de a siker elmaradt, egy évtizedes pályafutása alatt csak 30 ezret sikerült eladni belőle. Így mára különleges (és szélvészgyors) veteránná érett.

Nagyon igyekeztek maradandót alkotni a müncheniek, és ehhez az összes szellemi és anyagi erőforrásukat hadba küldték. Deklarált céljuk egy technikai színvonalában kompromisszum nélküli luxuskupé megalkotása volt. A fejlesztés döbbenetesen sokba, másfél milliárd márkába került, mert a legmodernebb technikákat használták: elektronikus „drive-be-wire" gázpedál, oldalankénti öt lengőkaros multilink hátsó felfüggesztés, ABS, kipörgésgátló, ESP, tempomat és az utastérből állítható lengéscsillapítás. Mindez nem csak a végnapjait élő NDK-ból nézve tűnt felfoghatatlanul fejlettnek.

Ugyanakkor a legnagyobb dobás a Bosch-sal közösen kifejlesztett, számítógépes szabályozású, elektrohidraulikus hátsókerék-kormányzás, az Aktive Hinterachskinematik (AHK) volt. Kezdetben kizárólag V12-es motorral kínálták, amire még a Mercedes sem tudott azonnal lépni, később pedig a 840i-ben és a 840Ci-ben megjelentek a kisebb nyolchengeresek is 4,0, illetve 4,4 literes hengerűrtartalommal. Mindkettő 286 lóerőt generált, de utóbbinak nagyobb volt a nyomatéka és kisebb a fogyasztása. Ötfokozatú automata, vagy hatgangos kézi váltót kapcsoltak hozzájuk.

B-oszlop nélküli kupé Luthe részlegéről

Az igazi presztízsmodellnek számító, tizenkét hengeres 850i-nél felfedezhető egy kis turpisság: bizonyos szempontból nem volt friss konstrukció, ugyanis két M20 jelű soros hatosból komponálták össze. Érdekessége a két Bosch Motronic motorirányítás (hengersoronként egy-egy), a két generátor, a dupla gyújtáselosztó és a kettős üzemanyag-pumpa. 300 lóerős 5,0 literes, majd 326 lovas 5,4-es hajtotta a „polgári" kiviteleket, a csúcsmodell pedig a bivalyerős, 380 lovas 850CSi volt. A V12-esekhez négyfokozatú (1994-től ötsebességes) automata, vagy hatos kézi Getrag váltót társítottak.

Luxusban is az élen állt a 8-as, alapból járt hozzá a motoros állítású bőrülés, az elektromos tolótető, a fedélzeti számítógép és természetesen a légkondicionáló is.

Karosszériáját az osztrák származású briliáns formatervező, Klaus Kapitza rajzolta, aki 1984-ben érkezett a Fordtól,

miután közreműködött a Capri III., az Escort és a Sierra formatervében is; főnöke pedig a nem kevésbé tehetséges Claus Luthe volt. A tervezés négy évig tartott, a törésteszteken több tucat autót zúztak össze, a prototípusok darabja pedig 1,5 millió (!) márkát kóstált – a BMW tényleg nagyon bizonyítani akart.

Nincsenek B-oszlopok, ami lehúzott oldalablakokkal nagyon jót tesz a megjelenésnek Forrás: Retro Mobil

Tesztelték a Nürburgringen, az amerikai Halál völgyében és az északi sarkkörön túl is, mielőtt zöld lámpát kapott volna a gyártás. Végül 1989-ben mutatták be a luxuskupét a Frankfurti Autószalonon, de az eladások nem hozták az elvárásokat. Fő célpiacán, az Egyesült Államokban az első évben csak 8 ezer darabot tudtak eladni, és az európaiak sem álltak sorba a méregdrága, 130 000 márkás alapárú újdonságért. Végül a kész kabrió prototípus nem került gyártásba, miként a szélvészgyors M8 sem – utóbbi eredetileg 550 lóerősre tervezett motorját kapta meg végül a McLaren F1 szupersportkocsi.

Fölényes dinamizmus tizenkét hengerrel

Tesztautónkat a legnépszerűbb kivitelnek számító ötliteres, V12-es motor hajtja négyfokozatú ZF 4HP24 automata váltón át. Mai gazdája Magyarországon találta, egy ismerőse hozta Spanyolországból. Elég rossz állapotban volt hajtáslánc, szinte mindent fel kellett újítani. A motor négy hengerrel járt, ezt olcsón, a két rotor és gyújtókábelek cseréjével javítottak. Felújították a váltót, és a futóműben is rengeteg alkatrészt kicseréltek, a féktárcsák és a betétek újak. Szintén javítani kellett a tolótetőt, a beltérben viszont a kissé repedezett bőrüléseken kívül minden rendben volt.

Mélyre kell beülni a kényelmes, jó oldaltartású ülésekbe és a rengeteg kapcsoló, kijelző birodalmába. Elöl bőven elég a lábtér, de ez a hátsó sorra ez már nem mondható el.

Nem lehet panasz az üléspozícióra, pontosan beállítható, szűk határok között még az ülőlap is billenthető.

Egyedül a feláras memória és a fűtés hiányzik a kipróbált BMW-ből. A kormány is elektromosan állítható le-fel és előre-hátra, kell ennél több? A tizenkét henger alapjáraton halkan, végtelenül kifinomultan surrog, és menet közben is csendes, a váltó áttételei hosszúak; a piros tartomány 5700/percnél indul.

Automataváltóval is lélegzetelállító a rugalmasság, nagyszerűen dolgozik a szerkezet, amit egyébként nagyteljesítményű Audikban, Jaguarokban és más BMW-típusokban is használták. Economy, azaz gazdaságos és Sport üzemmódja is van, utóbbiban később kapcsol fel, igazából teljesen feleslegesen. Villámgyorsak a visszakapcsolások, csak hidegen érezni időnként apró rántásokat, a 850-es ülésbe préselően tud gyorsítani nagyobb sebességről is. A kényelmes utazótempó 180 km/h körüli, ilyenkor is minden csendes és vibrációmentes, csak némi motorzaj hallható, a hangszigetelés kiváló.

Hétköznapokra is jó lenne, de kár elhasználni

Alapállásban kellemesen lágy az állítható karakterisztikájú futómű, a nagyon rossz felületeket is szépen vasalja ki. A legsportosabb beállítás már ráz, de cserébe teljesen eltűnteti a billegést, a hátsókerék-kormányzással pedig tökéletesen semlegesen viselkedik, miközben hihetetlenül szűken fordul. Élvezet így rajzolgatni az íveket. A kellemes fogású kormánnyal könnyen és halálpontosan lehet irányítani a nagy kupét, ám számolni kell azzal, hogy a nagy és lapos karosszéria nehezen átlátható. Kiváló négy nagy hűtött tárcsafék, szinte túlterhelhetetlen és pontosan adagolható.

Érdekes, hogy elődje és utódja is 6-os sorozatként került a szalonokba, de 2018 óta újra 8-as jelenti a márka kínálatának csúcsát.

Persze a tizenkét henger presztízséről és selymes járásáról az E31 óta szó sem lehet bajor kupéban,

és vele a bukólámpák rövid pályafutása is véget ért a BMW-nél. Ma nagyjából 22-28 ezer eurótól indul a használható 850i-k kínálata Németországban, de a keveset futott vagy restaurált darabokért illetve CSi-kért olykor kétszer ennyit is elérnek azoktól, akik anno gyerekszobájuk poszterét bámulva megfogadták: egyszer ilyet állítanak majd be a garázsukba.

Műszaki adatok - BMW 850i (E31)

Motor: SOHC-vezérlésű, V12-es benzinmotor elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 4988 cm3. Furat x löket: 84,0 x 75,0 mm. Kompresszióviszony: 8,8:1. Teljesítmény: 300 LE, 5200/perc fordulaton. Nyomaték: 450 Nm, 4100/perc fordulaton.

Erőátvitel: négyfokozatú automataváltó, hátsókerék-hajtás.

Felfüggesztés: elöl keresztlengőkaros, tekercsrugókkal és hidraulikus lengéscsillapítókkal; hátul kereszt- és hosszanti lengőkaros multilink, csavarrugókkal és hidraulikus lengéscsillapítókkal. Elöl-hátul hűtött tárcsafékek szervóval.

Felépítmény: kétajtós négyüléses önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4780 x 1855 x 1340 mm. Tengelytáv: 2684 mm. Csomagtartó: 320 l. Tank: 90 l. Saját tömeg: 1790 kg.

Gyorsulás (0-100 km/h): 7,4 s. Végsebesség: 250 km/h.

Még több olvasnivaló a Retro Mobil augusztusi számában: