Így is be lehet gyújtani a születésnapi gyertyákat - Mazda MX-5 G132 Edition-100 teszt

Százéves fennállása alatt Jurijo Matsuda vállalata eljutott a parafadugótól a Wankel-motorokig, túlélte a hirosimai atombombát és a nagy válást egy amerikai óriáscégtől, ráadásul elindította a könnyű roadsterek reneszánszát. Kézenfekvő volt, hogy az MX-5-ből is készüljön a Mazda-jubileumra limitált széria, ami még 1,5-ös szívómotorral is vörös szőnyeget terít a régi vágású autórajongók lábai elé.

Kezdjünk lapszemlével: a Motor1.com szakújságnak a Mazda szóvivői megerősítették, hogy az MX-5 következő generációja nem kerülheti el a villamosítást. Ez beleillik a gyártó stratégiájába, amely szerint 2030-ra nem készítenek tisztán belső égésű motoros modelleket, a kínálat 25%-a villanyautó, a maradék 75% pedig hibrid lesz. Ne feledjük, ezek a világpiaci tervek, az Európai Unióban a szén-dioxid-kvóták és a tervezett kitiltások még szorosabbra húzhatják a nadrágszíjat és gyorsíthatják az átállást, elég megnézni a 2021-es Müncheni Autószalon felhozatalát: mostohák lettek a klasszikus benzinesek.

Négy méter életöröm, bordóban-fehérben

Na, de vajon az új MX-5 generáció (NE) tisztán elektromos lesz, mint anno a Tesla Roadster, vagy valamilyen hibrid hajtást kap? Utóbbiról csiripeltek a verebek a japán Kuruma-news újságnak, és erre utalnak a gyári mérnökök fogadkozásai is: „továbbra is azon dolgozunk, hogy könnyű és elérhető roadstert kínálhassunk az ügyfeleknek". Bennünk azonban kétségek támadnak, hogy akkuval és villanymotorral a fedélzeten hogyan is lehetne megközelíteni a mai modell egytonnás tömegét. Kérdés, hogy mi lesz a legendásan élénk gázreakciókkal, és aligha alaptalanul aggódunk a kézi váltóért is.

Mindezeket azért érdemes tisztázni, mert tesztünk főhőse, a 2015 óta gyártott, tehát korosodó ND-széria garantáltan a klasszikus műszaki tartalmú Mazda-roadsterek utolsó képviselője,

bár nyilván a mérnökök is mindent megtesznek azért, hogy az utódjában se legyünk majd híján élménynek.

Ha már a fejlesztéseknél tartunk, Hiroshimában érdemes lenne ezúttal meghallgatni az 1,85 méter feletti kuncsaftok kéréseit, és valamivel tágasabbra faragni az utasteret, bár a kisebbek és középtermetűek pont azt az intim ember-gép kapcsolatot értékelik, ahogyan körülöleli őket a kabin.

Maga a karosszériaforma hat év után is izgalmas, és bár akad néhány vitatható részlete (mint például hátul a csík- és körlámpa kombinációja), kiálló sárvédője és hosszú, lapos motorházteje azért igazi sportkocsigéneket villant. Tesztünk apropóját az Edition-100 limitált széria tavalyi bevezetése adta, amely hangsúlyozottan az elegancia irányába mozdítja a Mazdát „hópehelyfehér" gyöngyházfényezésével, bordó vászontetejével és egyedi felnijeivel, ugyanakkor rejtélyes okból ez a kvázi csúcsfelszereltség csak az 1,5 literes, vagyis belépő szívómotorral kombinálható.

Helykínálat? Praktikum? Ez mind másodrendű

Nagy múltja van az MX-5-nél az ilyen különleges (köztük évfordulós) szériáknak, sokan használtan is ezekre utaznak, így később vélhetően az E-100-asból kiszállni sem lesz gond, de egyelőre inkább foglalkozzunk a beszállással. Szó szerint vörös szőnyeges fogadtatásban lehet részünk, az üléseket burgundi bőr borítja, és azért az ajtóbelsők felső részén megjelenő, a karosszériáéval egyező színű betétek sem mutatnak rosszul. Bár helyenként kisautósak a műanyagok, a vízszintesen végigfutó bőrvarrások és más részletek minőségi összhatást adnak, az összeszerelés méltó a márkához.

Természetesen az Edition-100 optikai változtatásain túl minden a megszokott, vagyis a vezető és utasa jó mélyen, vaskos kardánalagúttal kettéválasztva ül, a kormány és a rövid váltókar remekül kézre áll,

a mai autóiparban kuriózumként kézi mozgatású vászontető pedig a retesz oldása után pillanatok alatt hátrahajtható.

Minden a klasszikus roadsteriskolát követi, ebből átülve még egy Opel Corsa is drabálisnak tűnik. Továbbra is nehéz viszont elhelyezni a személyes holmikat, például a mai okostelefonokat, olyan luxusról pedig, mint az ajtózseb és a kesztyűtartó, ne is álmodjunk.

Mára az MX-5-ben is van érintőképernyő, amin a széria navigáció és a tolatókamera képe is megjelenhet, ám felbontásban és szolgáltatásban nem tud versenyre kelni a modern infotainment rendszerekkel. Persze nem is a sok kütyü egy puritán roadster lényege, sőt, a konzervatív rajongók épp annak örülnek, hogy ebben még vannak gombok és tekerős a klíma, nem száműzték a funkciókat nyakatekert menübe. Három, különálló csőből ránk meredő műszere közül csak a bal többfunkciós kijelző, a kilométeróra és a középen trónoló jókora fordulatszámmérő klasszikus analóg.

Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!