Az új C4-ben minden megvan, ami a Citroëneket egykor sikeressé tette: viszonylag elérhető ár, egyedi, megosztó dizájn, kényelemközpontú megközelítés, mindezt pedig olyan, 2021-ben kiemelten fontos tulajdonságokkal egészítették ki, mint a crossoveres megjelenés vagy az elérhető tisztán elektromos hajtás. Sikerreceptnek tűnik, de az újdonság így sem való mindenkinek.
Amennyire fantáziadús volt az Citroën C4 2004 és 2010 között gyártott első nemzedéke (kettéosztott hátsó szélvédő a háromajtósnál, középen fix kormánykerék extra méretű légzsákkal, beépített illatosító, természetes háttérfényű digitális műszerfal), olyan szürke lett a 2010-2018-ig gyártott második nemzedék, amely tulajdonképpen nem akart más lenni, mint a Volkswagen Golf francia koppintása. Nem is lett sikeres, ezért sokáig még az sem tűnt biztosnak, hogy elkészül a harmadik generáció. Egy tömegmodellnél nem szoktak rést hagyni a nemzedékek között, a C4 esetében azonban két és fél év telt el a második gyártásának leállítása és a harmadik bemutatása között, ami jól mutatja, hogy a Citroën nem igazán tudta, hogy milyen irányba induljon el a típussal.
Végül azt sütötték ki Párizsban, hogy a komfortra és az aerodinamikai hatékonyságra helyezték a hangsúlyt, csakúgy, mint fél évszázaddal ezelőtt a GS és a CX esetében, és az egészet egy trendi, crossoveres ruhába öltöztetik, de valódi terepjáró képességek nélkül. A két legendás típus vonalait nem nehéz belelátni az új C4 formájába, a nyúlánk, áramvonalas forma a lejtős ötödik ajtóval hasonló sziluettet eredményez. Persze azokban még hidropneumatikus felfüggesztés volt, így a futóművet nem csak felemelni, de lesüllyeszteni is lehetett, nem is volt ritka látvány a parkolókban egy aszfaltra simuló GS vagy CX.
Megemelték, mert ezt szereti a nép
Az új C4-ben már nincs efféle bonyolult technológia (persze ezért nem teljesen átlagos a futómű, de erről később), ez a kocsi - reagálva a mai crossover-SUV divatra - mindig magasabban van a normál kompaktokhoz képest egy fél emelettel, egy rendes szabadidő-autó magasságát azonban nem éri el. Az emelt futómű jól illett a Citroen tervezési filozófiájába, mert így nagyobb kerekeket, hosszabb rugóúttal rendelkező felfüggesztéseket lehetett adni a C4-nek, és az sem mellékes, hogy egy magas kocsiból mindig kényelmesebb a ki- és beszállás, mint egy alacsonyból.
A crossoveres jelleget nem csak a magassággal, hanem a fényezetlen műanyag védőbetétekkel is hangsúlyozza a Citroen, a legtöbb vásárlót egyáltalán nem fogja zavarni, hogy a C4-est csak elsőkerék-meghajtással lehet megvásárolni, mert a nagy hasmagassága miatt könnyű tereppel és városi padkákkal így is elboldogul.
Kissé túlkomplikálták a dizájnt, főleg a karosszéria sarkainál lett zavaros a formaterv a szokatlan lámpáktól: elöl a tekintetet nem az X-alakot kiadó alsó fényszórók, hanem a fölötte, vékony csíkként húzódó LED-es nappali fények határozzák meg, hátul megismétlődik az X-motívum, a D-oszlopok tövébe tett lámpaburákban, melyeket egy szpojler köt össze. Utóbbi kettévágja ezzel a hátsó szélvédőt, jelentősen rontva a kilátást. Nem vagyok a digitális, kamerás visszapillantók nagy barátja, főképp a hiányzó mélységélességük miatt, de ebben az autóban mégis helye lenne ennek a technológiának, már csak azért is, mert az ablaktörlőt is lespórolta a Citroen a hátsó szélvédőről.
Mik a konkurensei?
Magas építésű, ferdehátú crossoverből viszonylag kevés van még a prémiummárkák kínálatán kívül, a C4 vetélytársának leginkább a Kia Xceed és a Toyota C-HR tekinthető. Előbbi a normál hajtások mellett plug-in hibridként, utóbbi öntöltő hibridként is kapható, a C4 különlegessége viszont a tisztán elektromost változat, amely kívülről pont úgy néz ki, mint az 1,2-es PureTech benzines vagy az 1,5 literes BlueHDi dízel.
Ez a hajtáslánc választék ismerős lehet a Peugeot 2008-asból, ami nem véletlen, ugyanis a C4 is a Stellantis konszern kisautó platformjára épül, Igaz, a lehető legjobban megnyújtották és kiszélesítették az EMP1 padlót, hogy egy alsó-középkategóriás mércével is tágas autót kapjanak, de a - valószínűleg merevítő funkciót betöltő - szokatlanul magas küszöb megmaradt: a szőnyeg fölött 10 centivel húzódik a pereme, ezért a lábat rendesen át kell emelni rajta ki- és beszálláskor.
Helyből nincs hiány
Kategóriaelsőnek mondja a Citroen a C4 helykínálatát, amit érdemes fenntartásokkal kezelni, de az tény, hogy a szintén új, de fejlettebb EMP2 platformra épülő Peugeot 308-ast felülmúlja az utastér helykínálata, annak ellenére, hogy a hosszuk (4,36 m) megegyezik. Igaz, a lapos tetővonal miatt a hátsó fejtér szűkösebb a Citroenben, és a 380 literes csomagtér is elmarad a Peugeot 412 literétől, de cserébe a nagyobb nyíláson át könnyebb nagy dolgokat belepakolni.
Amiben nem versenyezhet a C4 a házon belüli rokonával, az a belső minőségérzet: jóval több a kemény műanyag és a műszerfal formája is egyszerűbb, mint az ezen a téren kategóriaelsőségre törő 308-asban, nem is beszélve a vezető előtti aprócska, gyenge felbontású kijelzőről, amely a sebességen kívül alig ad más információt (a 308-asban egy 10 colos képernyő van, amely akár 3D-s változatban is elérhető). Nem véletlen, hogy a Feel Plus felszereltségtől jár a Citroenbe a plexire vetítő színes HUD, amely tompítja a vezető adatéhségét, és némi high-tech hangulatot is becsempész az utastérbe.
Azért nem mondható, hogy mindenhol olcsó hatású lenne a belső tér, a csúcsfelszereltségű tesztautó vörös-fekete bőr belseje, a klímapanel fémes tapintású gombjai, a műszerfal felső, puha burkolata, az ajtókon lévő Alcantara csíkok és az ízléssel adagolt zongoralakk betéték feldobják a hangulatot, de az összhatás mégis messze elmarad a 308-as vagy akár egy Mazda3 szintjétől. A 10 colos érintőképernyő grafikája sem a legélesebb, és a funkciók egy részét is alaposan elrejtették a menürendszer bugyraiban, de az mindenképp jó hír, hogy a klímát, a hangerőt és néhány esszenciális funkciót fizikai gombokkal lehet vezérelni (pedig korábban a Citroen az első között integrálta érintőképernyőre a klímapanelt más típusaiban).
A cikk folytatódik a második oldalon!