Tejeskávé helyett erősnek tűnő feketét? - Opel Mokka 1.2 GS Line teszt

Tulajdonosváltása után az Opel átfogó megújulásba kezdett, amely nemcsak a műszaki tartalmat, hanem a dizájnt is magában foglalja – ilyen feltűnő formákat hosszú évek óta nem láttunk a márkánál. Tesztünk főhőse, a törökös kávéról elnevezett, kisméretű SUV elsőként mutatja meg, mire számíthatunk az Opeltől a következő években, és egyelőre úgy fest, nem akad torkunkon a zacc.

Az utóbbi évek egyik, ha nem a legjelentősebb autóipari fúziója a Stellantis létrejötte volt. Még PSA konszernként az Opel megvásárlása is elég nagyot szólt, majd a komplett Fiat-Chrysler csoport bekebelezése olyan óriásbirodalmat hozott létre, hogy a Stellantis a világ legnagyobb autógyártói közé került. Egyelőre az olasz-amerikai márkáknál még nincs érezhető hatása ennek, ám az Opelnél már komoly változásoknak lehetünk szemtanúi. Ebből a szempontból érdekes, hogy noha nem a Mokka az első, francia műszaki alapokra épített újdonság, mégis úttörő szereppel bír.

Hová tűnt a klasszikus hűtőrács?

Ezen mutatkozott be ugyanis az Opel új arca, az a dizájnvilág, amely a jövőben piacra kerülő minden modellen megjelenik majd. Vizornak nevezték el az új maszkot, illetve irányvonalat, amely eloszlatja a kétségeket, melyek szerint a felvásárlás után az Opel csupán átmatricázott Peugeot-ként amolyan „pótlék" lenne. Ez nem igaz, mert a franciák tettekben és anyagi oldalról is komoly támogatást adnak, meghatározva a márka helyét a palettán. A felvásárlás utáni első modellen, a Corsán ezt még kevésbé érezhettük, mert sebtében kellett nulláról összerakni, a szinte kész GM-alapú utódot a kukába dobva.

A Mokka viszont érezhetően friss és új világot képvisel kívül-belül egyaránt, még akkor is, ha időközben a Vizor maszkot egy ráncfelvarrás keretében a Crossland és Grandland típusokra is feldobták, itt ugyanis friss, homogén formatervről beszélhetünk.

Leghangsúlyosabb elemeit persze az autó orrán találjuk: ilyenek a lapos fényszórók jellegzetes menetfénycsíkkal.

A kettőt összekötő és velük együtt sík felületet képező fekete színű díszbetét fogja meg az ember figyelmét. Meredeken lecsapott orra sokak szerint a régi Mantát idézi fel, és alighanem pontosan ez volt az Opel célja.

Mivel a betét teljesen zárt, a valódi hűtőrács nagy része a lökhárító alján található, plusz a rendszám fölé is vágtak egy extra légnyílást. Ezzel együtt benzines tesztautónk már-már villanyautós hatást kelt, és a korábban kipróbált, elektromos hajtással rendelkező Mokka-e nem is nagyon tér el tőle. A széleken lévő légátvezető nyílások mára abszolút divatelemmé váltak, elvileg némi segítséget is jelentenek az aerodinamika terén. Ezúttal nem tűntek el a ködlámpák, csak a hűtőrács széleibe kerültek, messzebbről már nem is látni őket.

Sportcsomaggal sem jön a feketeleves

Ezúttal egy GS Line kivitelhez volt szerencsénk, ami további látványfokozó elemként feketére fényezett tetőt, oszlopokat, tükröket és motorháztetőt kapott, továbbá a típusfelirat és a márkajelvény is mind fekete. Utóbbi így szinte nem is látszik, mégis rögtön felismerjük, hogy egy Opel jön velünk szembe. A Mokkában nemcsak a menetfény, hanem a fényszóró is alapból LED-es, nagyon is jól világít, automata távfénye is egész ügyesen működik. A kategóriában igazi csemege az IntelliLux, oldalanként 84 leddel dolgozó mátrix lámpa, aminek a felára nem is vészes.

Szintén a GS Line kivitel sajátja a feketére fújt felni, ami meglepően józan méretű, csupán 17 colos. A kötelező alsó műanyagozást is feldobták kicsit, a kerékjárati ívek tetején kis dudorokkal, az ajtón pedig az autó alapszínére fújt betét elrejti a műanyagok valós vastagságát.

A piros dekorcsík szintén e felszereltséghez jár, érdekes és elég egyedi megoldás, a fekete tetőhöz jól is passzol.

Aki jól ismeri a franciák autóit, rögtön felismeri a tükröket és a kilincseket, ezek standard Peugeot-alkatrészek, ami persze a legkevésbé sem zavaró. A hátul felívelő övvonal mellett a tankajtóval is eljátszottak kicsit, az alsó része a kerékjárat formájához igazodik, kicsit trapéz formájú.

Hátsó része illeszkedik az orrnál látottakhoz, elsősorban a lámpák formája hasonlít, a full LED-es egység nemcsak jól néz ki, hanem kiválóan is világít. Szögletes, érdekes törések jelennek meg a lemezfelületen és a lökhárítóban, ráadásul érdekes betűkből rakták ki a típusfeliratot, ezeken pásztázik végig a szemünk. Óriási pluszpont részemről a dupla csöves, krómozott, valódi kipufogókért, jól néz ki és még a hangja is egész érdekes, bár ezt inkább csak kintről lehet hallani. Itt jegyezzük meg, hogy a 4,1 méter hosszú kis méretű SUV a konszern elterjedt CMP (moduláris) platformjára épül.

Digitális a műszerfal, de nem tökéletes

Ami kívül a Vizor, az belül a Pure Panel, azaz a digitalizált vezetői környezet fantázianeve. Igazából az egyetlen keretbe foglalt, részben a vezető felé fordított dupla kijelző a lényeg, melyből a kormány mögötti a klasszikus műszeregységet helyettesíti, míg a középen lévő, érintőképernyőn a multimédia fut. Ezt a megoldást abszolút nem itt látjuk először, ám határozott az elkülönítés a franciáktól, egy pillanatra sem érezzük magunkat Peugeot, Citroen vagy épp DS beltérben. Kétoldalról egyforma légbeömlők fogják közre az egészet, és mivel a jobboldali szinte az utas előtt van, a középkonzol alsó részére is tettek egy befúvót.

A kormányt változtatás nélkül hozták tovább, sok baj nincs vele. Kicsit lehetne vastagabb a karimája, szerencsére normális, fizikai gombok és kapcsolók vannak rajta, sajnos a fűthetősége még a GS Line esetében is feláras.

Szinte észrevétlenül bújnak meg a váltófülek a küllők mögött, de a bajuszkapcsolók jobban felkeltették a figyelmemet.

A működésükkel semmi probléma sincs, ám elképzelésem sincs, miért jó az, hogy alaphelyzetben is nagyon felfelé meredő pozícióban vannak, emiatt a kisebb kézzel, rövidebb ujjal rendelkezők nem fogják túl kényelmesnek találni.

Csalódást keltett a digitális műszerfal: a tesztautó a nagyobb 12, illetve 10 colos (alapáron mindkettő 7 colos) képernyőket kapta meg, de a vezető előtti egység grafikája minimalista és fantáziátlan. Testre szabni alig lehet, középre kirakhatjuk a gyári térképet, a fedélzeti számítógép infóit, van egy minimalista, a sebességmérőn kívül mindent eltüntető mód is. A szín, a grafika és más paraméter nem változtatható, a sebességet is kizárólag digitálisan, bár legalább jó nagy számokkal látjuk. Elég lehangoló látványt nyújt, hogy a képernyő nagy része viszont üres fekete területeket mutat.

Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!