Amikor a rendszerváltás után éledezni kezdett a magyar autópiac, a Volkswagen hazai importőrének dolgozott az ismert rapper és PR-marketing szakember, Geszti Péter, aki akkoriban egy céges Seat Ibizával rótta az utakat. Az ő agyszüleménye volt a kissé nyakatekert Volkswagány szlogen, amely arra volt hivatott, hogy tudatosítsa az emberekben, hogy a Seatok már Volkswagen-technikán alapulnak, ráadásul a latinos formájuk sportosabb, izgalmasabb a német testvérmodellekénél. Ez azért jutott eszembe, mert a mostani teszt alanyára talán még jobban illik a közel 30 éves szlogen, mint anno az Ibizára. A Taigo ugyanis nem más, mint a Volkswagen legkisebb szabadidő-autójának, az unalmasan szögletes, de jól használható és kényelmes T-Cross-nak a kupésított, stílusosabb változata.
15 éve mutatkozott be a világ első terepkupénak tartott autója, a BMW X6, amely eleinte a bajor prémiummárka hardcore rajongótáborát rendesen kiakasztotta aránytalan, drabális külsejével. Ráadásul a SUV-jellegnek kevés hasznát érezte a felhasználó (leszámítva a magas üléspozíciót és a méretből fakadó tekintélyt a belső sávban), mert
a feszes rugózású X6 terepen szinte teljesen használhatatlannak bizonyult,
és a hátsó ülésein sem volt akkora hely, mint a magasabb és praktikusabb X5-ben. Viszont a plázaparkolók, éjszakai szórakozóhelyek és konditermek között ingázó vállalkozói réteg magához ölelte a kategóriateremtő újdonságot, és olyan mennyiségben kezdte el vásárolni, hogy az X6 ma már a harmadik generációjánál tart, és a kistestvérei (X4, X2) is megjelentek. Időközben az Audi, a Mercedes és a Porsche is kihozta a saját terepkupéit, melyeket még nagyobb árréssel tudnak eladni, mint az alapot adó normál SUV-okat.
Viszont az olcsóbb autókat gyártó tömegmárkák valahogy nem akarództak SUV-kupékat készíteni, bár, ha szigorúan vesszük, akkor a megosztó külsejű, rossz értelemben felejthetetlen Ssangyong Actyon még meg is előzte az X6-ost két évvel. Rajta kívül azonban nem nagyon történt semmi egészen 2020-ig, amikor a Renault bemutatta a 4,46 méteres, alsó-középkategóriás Arkanát, és szinte vele egyszerre érkezett a hasonló méretű Citroën C4 is, amely normál ferdehátúból avanzsált SUV-kupévá a francia gyártó rafinált marketingesei szerint.
Viszont a B-szegmensnek is hívott kiskategóriában Volkswagen Taigo lett az első terepkupé, bár 4,26 méteres hossza csak 2,5 centivel marad el az egy kategóriával feljebb sorolt Golf, és 7,6 centivel a sorban következő Volkswagen SUV, a T-Roc hosszától.
Az alapokat adó T-Cross-nál viszont jelentősen, 15 centivel hosszabb,
ami elsősorban a megnövelt hátsó túlnyúlásnak köszönhető. Erre azért volt szüksége a Taigónak, mert így lehetett a hátsó fejtér megtartásával elegánsan lapos szögben álló csomagtérfedele, és így érték el, hogy a csomagtartója alig legyen kisebb mint a doboz formájú T-Cross-é. Tulajdonképpen még nagyobb is a csomagtartó, mert a T-Cross-ban csak a sínen tologatható hátsó ülések teljesen előretolásával lehet elérni a 455 literes maximumot (nélküle 385 liter áll rendelkezésre), míg ezt az extrát a Taigóból kihagyták, így annak mindig 438 literes az üreg a farában.
A Taigo szorosan kötődik a T-Cross alapját adó Polóhoz is, többek közt az oldalajtókat, a szélvédőt, a tetőlemezt, és a komplett műszerfalat is abból vették át hozzá a hatékonyság és a költségcsökkentés érdekében. Igaz, az orr-részt teljesen újratervezték, és motorháztetőt is megemelték, ami robusztusabb, SUV-osabb megjelenést eredményezett, a módosított fényszóróknak és hűtőmaszknak köszönhetően még a T-Crossnál is szélesebbnek tűnik. Ezt a hatást erősítik a legújabb Volkswagen-divat szerint LED-csíkkal összekötött mátrix LED fényszórók (Style felszereltségtől) és a szintén világító csíkkal összekötött hátsó lámpák is. Bár a T-Cross hátsó lámpái is úgy tűnhetnek, mintha össze lennének kötve, ott valójában csak egy olcsó fényvisszaverő betét van középen.
Brazil fejlesztés, a design pedig egy ikerpár munkája
A Volkswagen brazil részlege által kifejlesztett típust Dél-Amerikában Nivus néven, a Taigónál egy évvel korábban, 2020-ban kezdték forgalmazni, más infotainment rendszerrel és akár etanollal is üzemeltethető TSI motorral. Érdekesség, hogy a dizájnt annak a Marco Pavonének az irányításával alkották meg, aki jelenleg a Volkswagen külső formatervezésért felelős dizájnigazgatója, és akinek az ikertestvére, José Carlos Pavone ugyanezt a szerepkört látja el a wolfsburgi autógyártónál, csak éppen Dél-Amerikában.A Taigo tesztautó az R-Line optikai csomagot is megkapta, ami kívülről - az R logókon kívül - a sportosabb lökhárítókról, a fekete tetősínekről, és a 17 colos felnikről lenne felismerhető, de ez a példány a feláras (134 ezer forint) 18-asokon gördült, ami tovább javította a megjelenést (más területen meg jelentős hátrányt jelentett, de erről később).
Aki ült már Volkswagen T-Cross-ban annak ismerős lehet a tisztességesen összerakott, kissé régimódi és sivár beltér, bár vannak kisebb különbségek. Például a műszerfal felső részét a Polóhoz hasonlóan puha, habosított műanyaggal vonták be, ami sokat emel a minőségérzeten a T-Cross fényes, kemény burkolatával összehasonlítva (persze a többi műanyag szemmagasság alatt ebben is olcsó és rideg tapintású).
A feláras, kétzónás automata klíma (147 ezer forint) megkapta a nagyobb modellekből ismert, csúszkás klímapanelt, amely menet közben a rázkódás miatt nehézkesen kezelhető, de manapság már annak is örülni kell, hogy legalább nem az érintőképernyőn kell a légbefúvást állítani, mint például a nyolcas Golfban vagy ID modellekben. Szintén örvendetes, hogy
az alacsonyabb kategória miatt ebben a modellben még hagyományos gombok vannak
a multifunkciós, finom bőrrel bevont kormányon, az érintőképernyő közvetlen funkciógombokkal rendelkezik, és maga a menürendszer is logikusabb felépítésű. Ráadásul a kéziféket is manuális karral kell működtetni, így télen lehet majd mókázni a havas parkolókban.
A cikk folytatódik a második oldalon. Kattintson tovább!