Tényleg bombajó formában van? - Kia Sportage Hybrid 230 GT-Line 4x4 teszt

Háromféle, lágy, öntöltő és plug-in hibrid hajtással kapható a Kia új kompakt SUV-ja, közülük most a zöld rendszámra nem jogosító, de takarékosnak ígérkező középső kivitelt próbáljuk, 230 lóerővel. Más téren is nagyot fejlődött a Zsolnán gyártott Sportage, hiszen modern utasterével, extráival és látványos formatervével az európai és japán riválisok szintjére ért – vagy netán meg is előzte őket?

Bárki bármit mond, elvitathatatlan tény, hogy az új formanyelv összetéveszthetetlenné teszi a Kia aktuális modelljeit. Legyen szó elektromos űrhajóról (EV6), taxis-kedvenc crossoverről (Niro) vagy éppen sokoldalú SUV-ról, már messziről egyértelmű az identitásuk és a köztük fennálló szoros rokonság – valamint az önálló egyéniségük is.

Messze nem volt ez mindig így a márkánál, sokáig középszerű autók álltak a szalonokban,

az ötödik generációs Sportage mozgását azonban sokszor vágyakozó tekintetek követik a utcán, a parkolóban olykor hangosan meg is dicsérik, és látványosan meglódultak az európai eladásai.

Ebben a pasztelles metálzöld árnyalatban tényleg jó a kiállása, s vonzerejét növeli, hogy nem árul el magáról mindent azonnal. Az orr-rész merészen karakteres vonalaiból elsőre például alig lehet kihámozni a lámpatesteket: egyértelműen a LED-es menetfény lopja el a show-t, amely optikailag teljes mértékben leuralja az óriási hűtőrács szélein eldugott hagyományos fényforrásokat. Hátul is az organikus formák dominálnak, csak az ablaktörlő hiányzik a szemnek, ami persze megvan, furfangosan a tetőszárny mögé dugva. Profilból is csupa lendületes ív, rafinált vonal uralja a lemezfelületeket.

Ha a dizájn megfog, a belső érték is megtart?

Összhatását nézve a Sportage nem esett áldozatául a formatervezők túlbuzgóságának, bár ha kicsivel is több lenne benne a művészet, valószínűleg túl megosztó lenne, és visszavetné a tetszésindexét. Besorolását tekintve a 4,5 méter hosszú és közel 2,7 méter tengelytávolságú Kia egy kompakt SUV, utasainak pedig nem kell lemondania a műfajban elvárt nagyvonalú helykínálatról és a szellemes, jól átgondolt megoldásokról sem. Természetesen nincs szó prémiumautóról, de minőségi a berendezés, kellemes tapintásúak a műanyagok és a tesztelt GT-Line kivitelben a bőr-alcantara kárpitok.

Praktikusak a közel derékszögben nyíló hátsó ajtók, ügyesen helyezték el a többfunkciós rekeszeket és az USB-csatlakozókat, állítható a hátsó ülések támladőlése, és jó hír, hogy az öntöltő hibrid modellnél alig csökkent a csomagtartó befogadóképessége (591 helyett 587 liter) a korábban tesztelt benzines alapváltozathoz képest.

Ennél jóval több helyről kell lemondaniuk a dízel vagy plug-in hibrid Sportage-ek vásárlóinak.

Szerencsére a benzintartály sem zsugorodott jelképes méretűre, 52 literje teljesen átlagos érték, pedig az 1,49 kWh-s akkumulátor és a feláras összkerékhajtás is helyet rabol.

Nem csak a komfort-, hanem a biztonsági extrák terén is nagyot lépett előre a Sportage, bosszantó ügyetlenkedés helyett sima működésssel veszi le a terhet a sofőr válláról az adaptív tempomat és a sávtartó, a vészfékező rendszer az okostelefonjába belemerült gyalogosok vagy a vakmerően tekerő biciklisek testi épségére is vigyáz, miközben a holttérfigyelő az óvatlan ajtónyitást is meg tudja akadályozni. Annak, aki a 4x4 hajtással terepre merészkedik (persze könnyűre, nem Somogybabodra), lejtmenetvezérlés és néhány előre felprogramozott off-road menetprogram is a segítségére lesz.

Igényes műszerfal és futómű, meg egy szépséghiba

A helyzet igazi komolyságát a 12,3 colos fekvő, ívelt, duplikált tablet formájában a vezető elé épített parancsnoki pult mindent betöltő jelenléte adja meg. Minden információ elérhető, leolvasható, jó részük az érintőképernyőről vezérelhető, sőt, a stílus is a pillanatnyi hangulathoz igazítható egyedi, vagy előre kreált grafikával. Még a klíma és audiorendszer közös, funkcióváltós vezérlőpanelje is tapizós, ami megszokható ugyan, mindenesetre a legújabb trendek ismét a vakon tekerhető, nyomkodható fizikai gombok irányába kanyarodnak vissza a jobb vezetésbiztonság érdekében.

Menet közben a leginkább zavaró jelenség egy ma már ritka, és az amúgy profi konstrukcióhoz mérve különösen bosszantó apróság: autópályatempónál akkora a szélzaj az utastérben, mintha résnyire nyitva lenne az egyik ablak.

Ez felfogható úgy is, hogy a szépségért meg kell szenvedni, hiszen a sok egymásba fonódó díszvonal lehet az oka a surrogásnak,

de lehet egy rossz tömítés is, mindenesetre kár a malőrért. Összességében azonban jó a menetkomfort, ami az igényes, elöl MacPherson, hátul többlengőkaros, adaptív gátlós (csak GT-Line) futómű hangolásának eredménye.

Városban ügyesen kisimítja az egyenetlenségeket, amelyek nyáron a téli kifagyások, télen meg a nyári felgyűrődések sokszor szakszerűtlen javítása miatt oly sok úton jelen vannak. Tempósra vett, kanyargós szakaszokon is jól vizsgázik, megnyugtató biztonságérzetet közvetítve a vezető felé, főleg, ha Ecóról Sport módra kapcsolunk. Ilyenkor a kormányzás, a futómű, a gázreakció és a hatfokozatú automataváltó karaktere is izgágábbra módosul. Bár a bő 1,7 tonnás, magas építésű Kia nem az igazán sportos SUV-ok táborát gyarapítja, a felhasználási területet figyelembe véve teljesen korrekt.

Papíron 5,8 litert fogyaszt. És a valóságban?

De mi dolgozik a motorháztető alatt? Az 1,6-os, turbós, négyhengeres benzines és az automataváltó közé egy 44 kW-os villanymotort építettek be, a full (más szóhasználatban öntöltő) hibrid hajtás összteljesítménye 230 lóerő, maximálisan mozgósítható nyomatéka pedig 350 Nm. Ez bizony a Sportage jelentős saját tömege mellett is sok mindenre elég, megpakolva sem jelentenek gondot a hegyi utak és az előzések, ráadásul a rendszer finoman váltogat az üzemmódok között, és nem jellemző rá a hibrid Toyotákból ismert nyúlósság – kulturáltan és tettre készen dolgozik.

A legtöbb vásárló számára persze az egyik perdöntő érv a hibrid hajtáslánc mellett, hogy alacsony átlagfogyasztással el lehet jutni vele akár a világ végére is (a villanyautókra jellemző töltési szünetek nélkül),

a sokaknak igazán fontos napi városi utakon pedig különösen mértékletesen tud bánni a benzinnel.

Mindez a Sportage esetében vegyes használatnál dinamikusan vezetve vagy sokat sztrádázva 7-8, nagyon takarékosan hajtva és sok lakott területtel pedig nagyjából 5-6 litert jelent (az alacsonyabb értékhez már tényleg hímes tojásként kell bánni az gázpedállal) – ez bizony nem rossz egy 230 lóerős, 4x4-hajtású SUV-tól.

Szót szó követ, ígéretes családi szabadidőautó mind a tartalmát, mind az ár-érték arányát tekintve. Persze jóval drágább a 10,1 millió forintos benzines alapkivitelnél a Hybrid 230, amely fronthajtással, Gold felszereltséggel 13,7 millió forint, míg a tesztelt GT Line 4x4 már 16,6 millió forintot kóstál. Ennyiért azonban a hét év garancia mellett olyan extrákkal kényeztet, amelyek haladnak a korral, és rövid vagy hosszú utakra egyaránt élhetővé teszik, összességében pedig árban és tudásban is a Toyota RAV első számú kihívójává lépett elő – a népszerűség pedig meg is látszik a kiszállítási időkön.