A járműtörténelem tele van nagy terveket dédelgető álmodozókkal, egyikük éppen Norvégiában próbálta megteremteni az autógyártást hetven évvel ezelőtt. El is készült az alumínium karosszériás, V8-as sportkocsi prototípusa, amely buboréktetőt kapott volna, de aztán meglepő fordulatot vett a történet.

Ralph Lysell Svédországban született, a két háború között az Egyesült Államokban élt, majd Norvégiában telepedett le. Nem tartozott az autóipar hírességei közé, ma is kevesen ismerik munkásságát. Az ambiciózus és tehetséges fiatalember 1923-ban érkezett New Yorkba anyjához és nevelőapjához, majd formatervezést és gépészetet tanult a Columbia Egyetemen. Utána tervezett egy áramvonalas, tolóajtós kocsit, amivel a nagy autógyáraknál házalt, de az ötlet senkinek sem kellett.

Eredetileg is ilyen, kissé viharvert, fényezés nélküli kivitelben született az egyetlen példányForrás: Retro Mobil

Ebből a korból több városi legenda is kering róla, az egyik szerint Al Caponénak dolgozott whisky-csempészként, a másik szerint több autógyártó összeadott neki egy nagyobb pénzösszeget, csak azért, hogy ne zaklassa őket ötleteivel. Visszaköltözött Európába és itt is gyorsan munkába állt: a Mercedes, az Adler és a BMW formatervezői tanácsadója lett, a háború kitörése előtt (1939-ben) pedig Svédországba ment és az Ericsson cég dizájnereként kezdett dolgozni. Tíz évvel később nagy tervekkel érkezett Norvégiába, hogy új autót konstruáljon és elindítsa vele a hazai autóipart.

Lysell első tervein kicsit másképpen festett, mint később a valóságban, a hátsó kerekek már burkoltakForrás: Retro Mobil

Tudni kell, hogy akkoriban Norvégia kemény korlátozást vezetett be az import személy- és teherautókra, így Lysell elképzelése nem is volt annyira elrugaszkodott. Sportkocsit, taxit és teherautót is akart gyártani, az elsővel kezdte: mutatós roadstert rajzolt, amelynek alumínium idomait egy tapaszalt fémmegmunkáló, Ed Haaseth kalapálta ki és illesztette össze az Oslo melletti Fornebu reptéren működő Norsk Flyindustri cég telephelyén. Lysell sirályszárnyú plexikupolát képzelt a könnyű építésű kocsira, kupévá alakítva, de ez csak évtizedekkel később valósult meg.

Készül a kocsi, balról az ötletgazda, mellette a repülőgyár egyik szerelője, Fritz HansenForrás: Retro Mobil

70 éve debütált, de egyetlen példány maradt

Rallynak nevezte el saját nevének első szótagjait összeillesztve, tehát nem az angol rallye szó téves írásmódja. A műszaki tartalomról keveset tudunk, csak annyit, hogy az első-hátsó futóművet, a kuplungot és a váltót Ford és Mercury modellekből vette át. Tény, hogy az Aftenposten című újság 1951. január 17-i bemutatója idején angol gyártmányú Ford V8-as Flathead dolgozott a kocsi orrában, de pár hónappal később a norvég televízió dokumentumfilmjében már egy 160 lóerős, Mercury-féle nyolchengeressel szerepelt, amelyhez kézi váltó kapcsolódott.

Minden csupasz alumínium volt a fülkében, de a 70 évvel ezelőtti premierre még nem készült el hozzá a kupolaForrás: Retro Mobil

Lehet, hogy szép jövő állt volna a kocsi előtt és tényleg elindulhatott volna vele a norvég autóipar, de ekkor nem várt fordulatot vett a sztori: Lysell hirtelen elvesztette érdeklődését az összes szárazföldi jármű iránt, és Svelvik néven megtervezett egy motoros mentőcsónakot. A Rally-t eladta, először Paul Wienckenek, akinek háromévnyi küzdelem után sikerült csak forgalomba helyeznie. Innentől eléggé hányatott a kocsi sorsa, rengeteg kézen ment keresztül, voltak, akik saját ízlésük szerint alakítgatták: Studebaker hátsó szélvédőt kapott (de előre), aztán Jaguar lökhárítókat és Volvo hátsó lámpákat, végül az állapota is leromlott.

Egy átmeneti, fényezett állapotában. 3 mm vastag alulemezből készült, a végsebessége elérte a 200 km/h-Forrás: Retro Mobil

Végül Eirik Bole gyűjtőhöz került, aki pénzt és időt nem sajnálva, rengeteg munkával eredeti állapotúra restaurálta. A legnagyobb fejtörést a kupola rekonstruálása okozta, nem volt ugyanis minta hozzá, csak néhány fotó. Végül Magnus Ahlqist, a Motorima Coachbuilding szakértője egy 1954-es Pontiac Bonneville tanulmányautó hasonló építménye alapján mintázott hozzá buboréktetőt. 2012-ben lett kész a kocsi, rögtön utána érdekes módon Svédországban, a Stockholm melletti Hägerstenben be is mutatták, egy Lysell ipari formatervezői munkásságát méltató kiállításon.

Új tulajdonosánál és helyreállítva, már nem az eredeti lökhárítókkal. Illik hozzá a repülőtéri környezetForrás: Retro Mobil

Még  több olvasnivaló a Retro Mobil januári számában: