Becsüljük meg, mert ilyen vad kisautó aligha lesz többet - Hyundai i20 N teszt

www.fenymuvek.com

Vélhetően az emissziós normák miatt kihalásra ítélt benzines, kézi váltós forró ferdehátú kategória egyik utolsó képviselőjét tisztelhetjük a Hyundai legújabb, és egyúttal legkisebb N modelljében, amely méltó lezárása egy szép korszaknak, mert kifejezetten az oldschool vezetési élményt keresőknek készült. Vajon érződnek is rajta a ralis gének?

A Hyundai i20 N kapcsán elgondolkodtam azon, hogy az elmúlt évtizedben milyen bőséges is volt a választék az újautó-piacon kis hot hatchekből. Audi S1, Grande Punto Abarth, Ford Fiesta ST, Mini Cooper S, Opel Corsa OPC, Renault Clio RS, Peugeot 208 GTi, DS3 Racing, Skoda Fabia RS, Suzuki Swift Sport, Seat Ibiza Cupra, Toyota Yaris GRMN. Emlékszünk még rájuk? Ezek a mokány zsebrakéták méltó képviselői maradtak az első Golf GTI által sikerre vitt könnyű kasztni - erős motor receptnek, és a méretük is nagyjából megfelelt a műfaj egyik alapítójának tartott klasszikusénak (persze az 1976-ban bemutatott Volkswagen még alsó-középkategóriásnak számított 3,8 méteres hosszával).

A vérvonala a rali-világbajnokságig vezethető vissza

Mi maradt ebből mára? Nos, nem sok, a felsorolt 13 autóból már csak 5 kapott olyan utódot, ami ma is kapható, de

ezek kifutásával valószínűleg már az elektromos hot hatchek jönnek majd, mint ahogy a Peugeot és a Renault már be is jelentette.

E haldokló kategóriának a posványos állóvizébe dobott nemrég a Hyundai egy kézigránátot azzal, hogy bemutatta az i20 N-t, amelyet akár a 2022-es Rally1-es WRC versenyautó utcai változatának is tekinthetnénk, ha az utóbbi már nem lenne egy csővázas szörny, aminek a külső héj formáján és a belső égésű motor méretén kívül semmi köze a szériamodellhez.

Ezt kell tudni a Rally1-es versenyautóról

A vadonatúj, 136 lóerős plug-in hibrid rendszert (3,9 kWh-s akkuval) tartalmazó, közel 520 lóerős csúcsteljesítményű Rally1-es i20 N versenyautó szinte csak az 1,6 literes turbómotort vette át a tavalyi i20 Coupé WRC-ből, egyébként teljesen más a felépítése (már csővázas), nincs benne aktív központi differenciálmű és kormányról kapcsolható váltó, kisebbek a szárnyai és a rugóútjai, valamint biztonságosabb az utascellája is.

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a Hyundai sajtóanyaga többször is felhívja a figyelmet arra, hogy az i20 N 1190 kilós üres tömege pontosan megegyezik a 2021-ig használt, még az előző generációs i20 WRC tömegével - ami nyilván véletlen, de tény, hogy jól hangzik. Egyébként a 2022-es, már az i20 N-re hasonlító új versenyautó már 1260 kilót nyom, köszönhetően az idéntől kötelezővé tett plug-in hibrid hajtásnak.

De akárhogy is, egy csúcskategóriás WRC versenyautó utcai megfelelőjének lenni mindig menő dolognak számított, a legtöbbet talán a Ford profitált ebből az Escort Cosworth és az erős Focusok kapcsán, de a 90-es években a Subaru és a Mitsubishi is alaposan kiaknázta az ebben rejlő marketinglehetőségeket, tavaly óta pedig a Toyota próbálkozik gőzerővel a GR Yarisszal.

A Hyundai már 8 éve vesz részt gyári csapattal a rali-világbajnokságon,

de most először mutattak be olyan utcai autót, amelynek vérvonala egyenesen a WRC-be vezethető vissza, és amelynek fejlesztésénél jó eséllyel állandó pilótájuk, Thierry Neuville véleményét is kikérték.

Majdnem mindent tud, amit az i30 N

Az i20 N emellett annak a tavaly év végén nyugdíjba ment (de tanácsadóként még maradó) Albert Biermann-nak a búcsúajándéka, aki 2015-ben, 30 év után hagyta ott a BMW-t (ráadásul az M sportrészleg igazgatói székét) azért, hogy a Hyundai-Kia konszern fejlesztési igazgatója legyen. A német szakember irányításával olyan, komoly elismerést hozó autók születtek a koreai konszernnél, mint a 2017-ben elindított N sportrészleg első terméke, az i30 N, a négyajtós prémiumkupék méltó vetélytársának számító Kia Stinger, a jól vezethető Kia Ceed III, vagy a tavalyi év legnagyobb villanyautó-szenzációi, a Hyundai Ioniq 5- Kia EV6 páros.

Már az i30 N-nél is kiderült, hogy a Hyundai komolyan veszi a hot hatch műfajt, nem elégedtek meg azzal, hogy egy erős motort tettek egy kompakt kasztniba. Első próbálkozásra összejött egy remek "forró ferdehátú", amelynek különlegességét az adta, hogy a gázreakción és a kormányzás erőszükségletén kívül még számos más paraméterét is személyre szabhatta a sofőr. Ezt e cikk főszereplője, az újabb, kisebb i20 N is elmondhatja magáról, leszámítva a futómű csillapítását és a mechanikus sperrdiffi zárását, mert az nem változtatható benne, de ez érthető a kedvezőbb vételár tükrében.

Viszont a legkisebb N-es Hyundai tudása és felszereltsége így is minden igényt kielégít. Programozható, háromállású gázfröccs automatika, ami kisimítja a visszaváltásokat, kíméli a hajtásláncot és még izgalmas hanggal is jár? Pipa. Torsen-rendszerű mechanikus önzáró differenciálmű? Pipa. Háromállású, teljesen ki is kapcsolható menetstabilizáló elektronika? Pipa. Programozható rajtelektronika és váltásra figyelmeztető hang- és fényjelzés? Pipa. Négyféle vezetési üzemmód, a kedvenc beállítást előhívó gombbal a kormányon? Pipa. Ballábas fékezést engedélyező motorvezérlő elektronika? Pipa. Aktív, szabályozható hangú kipufogódob és hangszórókból érkező szintetikus motorhang-aláfestés? Pipa. Megerősített karosszéria és versenypályán hangolt, ültetett sportfutómű, megnövelt első kerékdőléssel? Pipa. Pirellivel közösen, speciálisan a típushoz fejlesztett keverékű P Zero sportgumi? Pipa. Túlméretezett fékrendszer feszes fékpedálérzettel és betétkopásjelzővel? Még ez sem hiányzik.

Hogy néz ki?

Abban szintén hasonlít az i20 N az i30 N-re, hogy - ha nem az N részleg bilikék színében kérik - akkor pusztán

a megjelenésével nem ordítja a világba, hogy mire képes

(a kipufogóhangjával annál inkább). Persze a 18 colos felnik és a mélyre húzott küszöbidomok, lökhárítók nem hiányoznak róla, de a karosszéria családi ötajtós (nincs is más i20-ból), a sárvédőket nem szélesítették ki, és a légbeömlők felületét sem növelték meg olyan komikus mértékben, mint például a Kona N-nél.

Egyedül a szögletes hátsó szárny az, ami túlzásba viszi a boyracer hangulatot; nyugodtan elhagyhatták volna, mert a 200 km/h-nál is mindössze 20 kilónyi leszorítóerőt generál a hátsó tengelyen, vagyis minimális a jelentősége. Nekem tetszettek az autó alján körbefutó piros díszcsíkok, amelyek a raliautó festésére utalnak, és a 18 colos, grafitszínű felnik is szépen kitöltik a kerékjáratokat a 215/40-es gumikkal.

A cikk folytatódik a második oldalon, kattintson tovább!