Közel hét évtizedig őrizte első tulajdonosa - Armstrong Siddeley Hurricane veteránteszt

Kevés, mindössze 2606 darab készült belőle, mind jobbkormányosként, és sok ment Ausztráliába

Kicsi márka volt az Armstrong Siddely, nagyszerű minőségű autókkal, amely még Angliában sem volt igazán híres, nálunk pedig teljesen ismeretlen. Négyajtós, klasszikus limuzinja, a Lancaster alapjaira épült egy különleges kabrió modell, hathengeres motorral, előválasztós sebességváltóval és vegyes építésű karosszériával. Egyetlen ilyen Hurricane van Magyarországon – mi pedig próbakörre vittük.

1919-ben alapították az Armstrong Siddeley vállalatot, úgy jött létre, hogy a fegyvereket, hajókat, mozdonyokat és autókat is készítő óriáscég, az Armstrong Whitworth megvette John Davenport Siddeley autó- és repülőgépgyárát, a Siddeley Deasy Motor Car Co-t. Bár autók terén a nagy márkák árnyékában működött a cég, a hozzáértők mindvégig értékelték kifinomult luxusmodelljeit. 1928-ban partnerségre lépett Walter Gordon Wilson gépészmérnökkel, az előválasztós sebességváltó feltalálójával, 1935-ben pedig megalakult egy társvállalat, a Hawker Siddeley Aircraft repülőgyár.

A második világháború után szinte az összes autómárka a békebeli típusok terveit porolta le és kezdte újra gyártani, az Armstrong Siddeley azonban már 1945-ben új modellt konstruált, a Lancaster limuzint. Utána érkezett kétajtós kabrió kivitele, a cikkünkben szereplő Hurricane, 1946-ra pedig készen állt a Hurricane kupé testvére, a Typhoon is.

Mindhárom autó a második világháború Hawker Siddeley-féle híres repülőgépeiről kapta nevét,

a négymotoros nehézbombázó Lancasterről, a félelmetes Hurricane vadászgépről (az angliai csata egyik főszereplőjéről), illevte a Typhoon vadászról.

Teljesen új tervezésű volt a vegyes építésű (favázas, alumínium és acélelemes) karosszéria, a motor pedig egy 1938-as hathengeresből eredeztethető, amit 1991 cm3-esre fúrtak, és a korábbi Zenith porlasztó helyett Stromberget szereltek rá: így már 70 lóerőt tudott. Elöl független felfüggesztésen ült (először az Armstrong Siddley történetében) torziós rugókkal, hátul laprugós merev hidat használtak. A fékrendszerben szokatlan módon, hidro-mechanikus megoldást alkalmaztak: a négy nagy Girling gyártmányú dobfék közül az elsők hidraulikus, a hátsók viszont mechanikus működtetésűek voltak.

Aki nem ismeri, könnyen tönkreteheti a váltót

Négyfokozatú kézi, vagy Wilson-féle előválasztós sebességváltó szerepelt a kínálatban. Utóbbi szintén furmányos berendezés, más felépítésű és működésű, mint a hagyományos kézi váltók. Newton gyártmányú kuplungja centrifugális, csak kevés márka használta. Először a karral kapcsoljuk a kívánt fokozatot, majd kinyomjuk és felengedjük a kuplungpedált, a szerkezet csak ezután vált (ilyen elven működött a Scania alvázas Ikarus E95 buszok joystick váltója is). Ha megállás után csak a kart tesszük üresbe, és elfelejtünk „rákuplungolni", a szerkezet abban a fokozatban marad, amelyben megálltunk.

A következő indítás után addig áll a kocsi, míg gázt nem adunk. Hogy mennyire hozzáértést igénylő és érzékeny a rendszer, azt a tulaj egy incidense is jól bizonyítja: a műszakin a vizsgabiztos vitte fel a fékpadra, és nem ismerve a szerkezet működését

össze-vissza kapcsolgatott és csúsztatta a kuplungot, a görgők pedig közben forgatták a kerekeket.

Az eredmény: tönkrement a váltó (manőverezésnél ugyanígy járt annak idején a híres hazai Maybach Zeppelin, avagy „Horthy-autó" is). Kiküldte a tulaj Angliába javításra, de a 2,5 millió forintos költség hallatán visszahozatta. Két évébe telt, míg talált egy másikat, most az van az autóban.

Ez a Hurricane amúgy az 1949-es átdolgozás után készült, ekkor a furat növelésével 2309 köbcentisre és 75 lóerősre nőtt a motor. Minimális vizuális átalakításokkal egészen 1953-ig gyártották az elegáns kabriót, összesen alig 2606 példányban (a Lancaster limuzinból is csak 3597 készült). Nem volt híres modell és különösebben ismert sem, a brit honpiacon is elveszett a nagyobb gyártók kavalkádjában, ráadásul nem készült belőle balkormányos. Bár az ötvenes évek közepéig sok brit gyártmány érkezett Magyarországra (állami autónak, a privát ugyanis tabu volt), ilyen kabriót kizárt, hogy importáltak.

Végigkísérte egy angol úr egész életét

Még a brit Armstrong Siddeley klub tagjai is megemelték a kalapjukat, amikor megtudták, hogy hazánkban akad egy veterán Hurricane, méghozzá forgalomképesen, szép állapotban. Ez a példány 1952-ből való, tehát már a nagyobb motor hajtja, és az angol nomenklatúra szerint Drop Head Coupe (DHC), kontinentálisan pedig cabriolet. A Hurricane-nél háromféleképpen használható a vászontető: egészen lenyitva, csak a hátsó üléssor fölé felhúzva (ekkor tulajdonképpen landaulet kivitelű), illetve teljesen becsukva - utóbbi bonyolult művelet, két ember összehangolt munkája kell hozzá.

Először a két jókora tartó-feszítő rúdhoz kell rögzíteni a ponyvát, utána a vasakat előbb hátul, majd elöl beilleszteni a helyükre, remélhetőleg ez alatt nem ered el az eső. A kocsi első és egyetlen tulajdonosa egy, az eladáskor már 93 éves angol úr volt. Több autója is volt, ezt nemigen használta.

A gyári festés még közel 70 év után sem volt csúnya, de a tökéletes megjelenés kedvéért itthon teljesen újrafényezték,

előtte azonban még szétbontották a mechanikát. Aztán bárminemű javítás vagy csere nélkül össze is szerelték a gépészet elemeit, mert minden rendben működött.

Patinás eredetiek a bőrkárpitok (az ajtóborításokat viszont cserélni kellett), az ülések vaskosak, kényelmesek és keskenyek, a válltér pedig kevés. Szűkösebb a Hurricane, mint külső méretei alapján várnánk, bár a hátsó sorban valamivel jobb a helyzet, ott kissé öblösebb a kasztni. Klasszikus angol autó, tehát valódi fába ágyazott műszerpulttal nézhetünk farkasszemet, és jókora, vékony kormányt tudunk tekergetni. Kellemes meglepetést okozott a csendesen, kifinomultan járó sorhatos motor, messze elöl, a hosszú gépháztető végén pedig gyönyörű Szfinx hűtődísz hasítja a szelet.

Sima úton, kis forgalomban van elemében

Miután eszünkbe véstük, hogy a kapcsolásoknál előbb jön a kéz, csak aztán a láb, indulhatunk. Fontos tudni, hogy a kormányközép felső részén levő kis dudort jobbra-balra kapcsolva indexelhetünk (alul is van ilyen, az a fényváltó). Rövid az első fokozat, csak a kocsi megmozdítására jó, a nyugodt járású, hosszú löketű gép nem szereti és nem is bírja a pörgetést. Akár már 30 km/h körül felkapcsolhatunk negyedikbe. Legélvezetesebben a 65-70 km/h-val lehet poroszkálni, a gyár szerint 123 km/h a végsebessége, de ez elérhetetlenül távolinak tűnik, és kár is lenne gyötörni a 70 éves szerkezetet.

Nem fut szépen egyenesen, a vékony kerekeken hajlamos elkóvályogni, ezért gyakran korrigálni kell, szerencsére a nagy kormányt menet közben nem nehéz tekergetni, sőt, kanyarból kijövet egészen jól visszatalál középállásba.

A kormánymű globoid csigás, ezzel eleve nagyobb holtjáték jár, de már kicsit kopott is, így eléggé nagy a lógás.

Torziós rugós első futóműve úgy ráz, akár egy szekér, ráadásul pattog is, mivel egyáltalán nincsen lengéscsillapítása (!), csak felső gumiütközői, amelyek megakadályozzák, hogy a lengőkarok a váznak ütközzenek. Rossz úton elkél az elővigyázatosság.

Ahhoz képest, hogy mennyire kezdetleges a viszonylag nagy átmérőjű dobokkal dolgozó, csak elöl hidraulikus fékrendszer, egészen hatásos, legalábbis akkor, ha a jobb lábunk elég erős. Valójában
sokkal élvezetesebb nézegetni, mint vezetni, de ha minden jól összeáll, vagyis sima az aszfalt, szép az idő és gyér a forgalom, az összkép egész kellemes. Míg a brit roadstereket (MG TD, Morgan Plus 4, Triumph TR1, Jaguar XK120 és társaik) ebből a korszakból viszonylag sokan ismerik, a négyüléses kabriók ritka madarak, az Armstrong Siddeley-vel pedig fehér hollót láthatnak a járókelők.

Műszaki adatok - Armstrong Siddeley Hurricane (1952)

Motor: OHV-vezérlésű, soros hathengeres benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 2309 cm3. Furat x löket: 70,0 x 100,0 mm. Kompresszióviszony: 6,5:1. Teljesítmény: 75 LE, 4200/perc fordulaton. Nyomaték: 146 Nm, 3000/perc fordulaton.

Erőátvitel: négyfokozatú előválasztós váltó, hátsókerék-hajtás.

Felfüggesztés: elöl független torziós rugós, hátul merev tengely laprugókkal. Elöl hidraulikus, hátul mechanikus működtetésű dobfékek.

Felépítmény: négyüléses, kétajtós, favázas alumínium-acél karosszéria alvázon. Hosszúság x szélesség x magasság: 4724 x 1727 x 1549 mm. Tengelytáv: 2921 mm. Tank: 54 l. Saját tömeg: 1493 kg.

Végsebesség: 123 km/h. Gyorsulás (0-100 km/h): 25,0 s.

Még több olvasnivaló a Retro Mobil márciusi számában: