Múltidézés biciklitempóban - Puch MS25 (1974) veteránteszt

Állítható az ülés és a kormány magassága is

Ami a nekünk a Berva, majd a Jawa Babetta és a többi keleti moped volt, az osztrákoknak alapvetően egyetlen típust jelentett: a Puch MS50-et. A postások körében is igen kedvelt gépből egy csökkentett teljesítményű exportkivitelt próbáltunk ki, amelynek nevében okkal tűnik fel a 25-ös szám.

Az ötvenes években Európa még mindig a II. világháborúból lábadozott, és égető szüksége volt az olcsó szállítóeszközökre, köztük a dongó-motoros kerékpároknál fejlettebb, de pedállal betekerhető mopedekre is. Rengeteg márka gyártott ilyeneket, a grazi Puch-gyárban 1952 őszén kezdték el sajátjuk tervezését. Walter Kuttler főmérnök lemezvázat konstruált hozzá, ami két préselt félből állt. Előre hidraulikus teleszkópot, hátulra lengéscsillapítás nélküli lengővillát szereltek, a fékrendszer elöl apró mechanikus féldobból, hátul azonban biciklis mintára egyszerű kontrafékből állt.

26 évig készült a sógorok híres kismotorja

Persze a kontra vitathatatlan előnyökkel jár: nem kell hozzá bovden, és jóval kevésbé karbantartás-igényes, mint a dobfék. Kétütemű, kényszerléghűtéses, egyhengeres motorja eleinte 1,5 lóerős volt, a váltója pedig kétfokozatú kézi. A két sebességet és a ventilátoros hűtést az osztrák domborzati viszonyok indokolták. 1954-ben jelent meg az első széria MS50 (MS: Moped Schalenrahmen, azaz héjvázas moped) néven. A jól megépített, strapabíró és egyszerű 50-es kismotor nem várt siker lett, nemcsak otthon, ahol „nemzeti kismotorrá" vált, hanem Európa más országaiban is.

A háziasszonyok, kispénzű városiak, vidéki gazdálkodók és postások kedvencét az osztrák csendőrség is rendszeresítette;

a nép pedig leggyakrabban postás Puch-ként emlegette. 1955-ben megerősítették a vázát, és 3,0 helyett 4,6, majd később 5,5 literes benzintartályt, illetve erősebb láncot és szélesebb sárvédőket szereltek rá. Még ugyanebben az évben kijött az MS50 L (Luxus) változat krómozott kerekekkel, 1956-ban pedig kiadták a berúgókaros MS50 K-t (K: Kickstarter). A kis kétütemű motort is folyamatosan izmosították, az utolsó sorozatokban már 2,3 lóerőt tudott.

1965-ben Nyugat-Németország a moped mellett új járműkategóriát vezetett be, a mofát: a rendelet szerint kötelező a pedál, legfeljebb 25 km/h lehet a végsebesség és 15 év a vezető alsó korhatára. A Puch-nál azonnal reagáltak (a német volt a legnagyobb exportpiacuk), és még ugyanabban az évben kihozták az MS25-öst. Az új segédmotoros kerékpár valójában egy szerény 0,84 lóerőre csökkentett teljesítményű 50-es volt, ebből nem készült sem luxusváltozat. Magát az MS modellcsaládot amúgy egészen 1982-ig gyártották, a márka és a földkerekség leghosszabb életű kismotorja volt.

Nem egy rakéta, de minőségi és rugózik is

Mai gazdája itthon vásárolta a cikkünkben szereplő MS25-öst, sosem restaurálták, eredeti állapotú, kifogástalanul működik. Az indításhoz elég kinyitni a benzincsapot és megúsztatni a porlasztót, akár menet közben betekerve is feléleszthető a motor. Váltója a bal markolattal kapcsolható, az egyeshez lefelé, a ketteshez felfelé kell csavarni. Hatalmas a fordulatszámlépcső a két fokozat között, meredek emelkedőkön időnként jól jön a pedálos segítség is. A sebességmérő szerinti végsebesség 30 km/h körüli. Meglepően finom a rugózás, a próbaúton a legtöbb úthibán szépen siklott át a könnyű Puch.

Mivel a hátsó kereket kontra lassítja, javasolt az erősebb lábat mindig hátul tartani a pedálon, annál is inkább, mert ez hatékonyabb, mint a parányi első dobfék. Egyenesben stabil az MS25, de vékonyak a kerekei, magas a súlypontja, ráadásul a finoman dolgozó első villa sem elég merev, ez kanyarokban kellemetlen.

Összességében azonban a komótos Puch MS25 egy kiváló minőségű, megbízható kis masina,

ami nem volt igazán elmondható a keleti blokk mopedjeiről, ráadásul veteránként is könnyű fenntartani, hiszen nincs rendszám és műszaki vizsga, alkatrész pedig akad hozzá a szomszédban.

Műszaki adatok - Puch MS25 (1974)

Motor: egyhengeres kényszerléghűtéses kétütemű. Hengerűrtartalom: 48,8 cm3. Furat x löket: 38,0 x 43,0 mm. Kompresszióviszony: 11,0:1. Teljesítmény: 0,84 LE, 3500/perc fordulaton. Nyomaték: 1,86 Nm, 2750/perc fordulaton.

Erőátvitel: kétfokozatú kézi váltó, hátsókerék-hajtás lánccal.

Felépítés: hegesztett acél lemezváz, mechanikus működtetésű fékek, elöl dob-, hátul kontrafék.

Felfüggesztés: elöl teleszkópvilla hidraulikus lengéscsillapítással, hátul lengővilla lengéscsillapítás nélküli rugóstagokkal.

Hosszúság x szélesség x magasság (ülés): 1850 x 640 x 800 mm. Tengelytáv: 1190 mm. Tank: 5,5 l. Saját tömeg: 54 kg.

Végsebesség: 25 km/h.

Még több olvasnivaló a Retro Mobil márciusi számában: