Ez még valódi Opel volt, ráadásul a legjobb fajtából - Opel Insignia GSi (2022) teszt

Opel Insignia teszt

A Peugeot-korszak előtti utolsó típus, az Insignia emlékezteti az embert, hogy mit lehetett szeretni a régi Opelekben.

Van valami jólesően régimódi ebben a nagy Opelben. Manapság, amikor az elektromos és hibrid crossoverek, SUV-ok folynak a csapból is, valahogy jó ránézni egy olyan kocsira, ami hosszú, lapos, széles, és nem akarja fél tonnás akkut cipelve zöldnek hazudni magát. Mára az egykor céges és családi autóként is népszerű „nemprémium" középkategória a megszűnés szélére sodródott Európában, hamarosan utód nélkül szűnik meg a Ford Mondeo és a Volkswagen Passat, hasonlóan a már nyugdíjazott Renault Talismanhoz, Citroën C5-höz, Honda Accordhoz.

Rüsselsheimet érzékenyen érinti a trendváltozás, mert a Vectra három generációjával, aztán pedig minden idők legtöbb pénzéből kifejlesztett Opelével, a „szobrászművészet és német precizitás" szlogennel hirdetett 2008-as Insigniával régóta erős szereplőnek számít ebben a szegmensben. Igaz, e cikk főszereplője, a 2017-ben érkezett második Insignia már annak ellenére sem tudott átütő sikert elérni, hogy minden szempontból magasan felülmúlta elődjét. Az ő idejében már mindenki magas üléspozíciójú szabadidő-autót keresett.

Ezt az autót még teljesen a General Motors-korszakban,

az utolsó csavarig Rüsselsheimben fejlesztették,

ellentétben a többi modern Opellel, amelyek a 2017-es felvásárlás miatt a német ruha alatt már Peugeot-technikát hordanak. De az Insignia 2-3 év múlva érkező harmadik generációja – ami jó eséllyel egy elektromos crossover lesz – már francia padlólemezére épül majd.

Hogy néz ki?

Csendes és halk nagy sebességnél is, a hosszú kilencedik fokozat miatt alig pörög a motor autópályán Fotó: Polyák Attila - Origo

Az Insignia nagy, lapos és széles, amilyennek egy sportos középkategóriás autónak lennie kell. 10 centi híján eléri a hossza az 5 métert, a szélessége tükrökkel együtt közel 2,1 méter. Jól állnak neki a 20 colos kerekek, de ma már ez a méret már nem jelent akkora szenzációt, mint az első Insignián 13 éve.

A 2020-as ráncfelvarrás a szélesebb, krómkeretes hűtőmaszkról, a módosított lökhárítóról és a szárnyat mintázó fényszórókról ismerhető fel.

Sokat nem számított a frissítés, az Opel eggyel korábbi formanyelvét szépen interpretáló Insignia már előtte is remekül nézett ki, legalábbis Mondeo-Passat viszonylatban mindenképpen.

IntelliLUX LED Pixel fényszóró

Mindig is büszke volt arra az Opel, hogy a prémiummárkák korszerű fényszóró-technológiáját elérhetővé tette a saját modelljeiben, és ez most sincs másképp: a GSi-hez alapáron járó, oldalanként 84-84 darab LED-del operáló adaptív IntelliLUX LED Pixel rendszer a sebességtől, kanyarodástól és időjárástól függően alakítja a fénykéve hosszát, irányát és szélességét, és a szembejövőket sem vakítja el, mert a megfelelő szegmensek lekapcsolásával kitakarja őket a fénynyalábból. Mindezt persze már évekkel ezelőtt is tudták a legjobb Opel-fényszórók, a fejlődés elsősorban a vezérlés gyorsaságán, a LED-ek nagy számából fakadó sima átmeneteken, és precízebben körülvilágított szembejövőkön mérhető le.

Milyen belül?

A 2,83 méteres tengelytáv bőséges helykínálatot ad a második sorban is, és a kupésan lejtő tetővonal ellenére a fejtérre sem lehet panasz. Széles és hosszú a csomagtartó is, de nem túl mély, mindenesetre szemre így is jóval nagyobbnak tűnik, mint a 490 litert ígérő gyári adat. Persze aki a helykínálatra bukik, egy Skoda Superbbel még jobban jár, mert abban 625 liter a csomagtartó és még nagyobb, fölöslegesen óriási a hátsó lábtér.

Viszont ebben az Opelben elöl valahogy jobb ülni, nem csak a mélyebb, sportosabb üléspozíció, hanem a hátfájósokra kifejlesztett, hűtő-fűtő, masszírozó, állítható comb- és gerinctámasszal rendelkező, hátbarát AGR-minősítésű sportülés miatt is, amelyeket tényleg orvosi receptre kéne kiutalni az ülőmunkát végzőknek.

Egy modern Volkswagen után felüdülés az Insignia egyszerű kezelhetősége:

a klíma külön panelt kapott könnyen értelmezhető tekerő- és nyomógombokkal, és a kormányon is fizikai gombok és tekerők vannak simogatni való kapacitív felületek helyett, és az infotainment rendszer menüjében sem lehet eltévedni.

Hogy az Insignia lassan kifutó modell, arra a gomberdőn kívül a félig analóg műszerfal, a mechanikus, a kulisszában hangosan kattogó automataváltó-előválasztó kar, a mindössze 8 colos érintőképernyő, a buta hangú index, és a hiperérzékeny, mindenre csipogó parkolóradar emlékeztetett, de igazából csak az utóbbi zavaró. Még színes head-up display is van, ami ráadásul nem olcsójános módjára egy kihajló plexire, hanem tényleg a szélvédőre vetíti az adatokat. Ennek viszont az a hátránya, hogy erős napsütésben a vetítő mechanizmus pont a vezető orra elé tükröződik.

Műszaki tartalom

Amikor elérkezett az Insignia modellváltása 2017-ben, az Opel megszabadult a nehéz és szomjas 2,8 literes V6-os turbómotortól, amely többek között az OPC csúcsváltozatban is szolgált 325 lóerővel. Az emissziócsökkentés jegyében a továbbfejlesztett, 260 lóerős kétliteres, négyhengeres turbómotor lett a csúcs, amit már nem OPC, hanem a nosztalgiára is alkalmat adó GSi típusjelzéssel kezdték forgalmazni. Érdekesség, hogy az Opel szerint ez az első GSi változat a jelentős lóerőhátrány és a kézi váltó hiánya ellenére is

gyorsabb kört tudott repeszteni a nagy Nürburgringen, mint a régi OPC,

amit a gyári mérnökök a 160 kilóval kisebb tömeggel magyaráztak, no meg azzal, hogy ez főleg az első tengelyről tűnt el.

A cikk folytatódik a második oldalon, kattintson tovább!