Elfeledett lengyel zseni adott szárnyakat az Aston Martinnak

Akadt egy közös pont James Bond szolgálati autóiban, a pályákon lángot köpő versenygépekben és a Monte Carlo utcáin guruló luxuskupékban: a lengyel tervezésű motor. Egy disszidens, a fasiszta és a kommunista elnyomásból sem kérő mérnök közel fél évszázadra mobilizálta az Aston Martint, de előtte máshol is letette névjegyét.

Tadeusz Marek 1908-ban született Krakkóban, érettségi után a Berlini Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát, majd a lengyel Fiatnál és General Motorsnál is dolgozott, illetve részt vett a Sokol 1000 motorkerékpár tervezésében, amelyből aztán a nemzeti hadsereg szép számban rendelt.

Szabadidejében versenyzett, és bár 1928-ban komoly balesetet szenvedett, közel sem ért véget a pályafutása: 1937-től 1939-ig mindegyik Monte Carlo Rallye versenyen részt vett (Fiat 1100, Lancia Aprilia és Opel Olympia volánja mögött), és hazai pilótaként megnyerte a Rajd Polski XII. futamát.

1939-ben egy Chevrolet Master Sedannal megnyerte a XII. Lengyel Ralit. Amúgy ma is létezik Rajd Polski, olyannyira, hogy világbajnoki (WRC) futam Forrás: Retro Mobil

Tankfejlesztés, ENSZ-szolgálat és Austin-motor

Lengyelországot néhány hónappal később megszállták a német és szovjet csapatok, Marek pedig egy lopott diplomata rendszámos autóval és hamis papírokkal Párizsba menekült, majd kalandos úton eljutott Casablancába, ahol eleinte hanglemezekből készített ruhagombokat árult. 1941-ben, támogatva a lengyel ellenállást, Angliába ment, ahol a hadseregnek szüksége volt gépészmérnökökre. Azonnal bekapcsolódhatott a 27 literes, V12-es Rolls-Royce Meteor tankmotor fejlesztésébe, de előtte még kinevezték tiszteletbeli őrnagynak, hogy egyáltalán a titkos projekt közelébe juthasson.

Íme, a Rolls-Royce Meteor motor, amely a Spitfire és Hurricane vadászrepülőket hajtó Merlin V12 csökkentett teljesítményű változata volt Forrás: Retro Mobil

Ez a motor végül csak 1944-től lett hadra fogható a Cromwell és Centurion harckocsiban, a háború után pedig egy időre visszatért a romos Németországba, mint az ENSZ Segélyezési és Újjáépítési Hivatalának munkatársa.

Innen újra Angliába vezetett az útja, és átmeneti munka nélküli időszak után 1949-ben állást kapott az Austin Motorsnál.

Ott készíthette el első jelentős konstrukcióját, egy OHV-vezérlésű, 2660 köbcentis, 89 lóerős soros négyhengerest, ami az A90 Atlantic orrában jelent meg. A gép annyira jól sikerült, hogy később az Austin Westminster és Wolseley is átvette.

1949-ben jelent meg az Austin A90 kabrió Marek-féle négyhengeressel, egy évvel később Atlantic néven megérkezett kupé testvére is Forrás: Retro Mobil

Kérőbb 3,0 literes változatát is elkészítette, amely a Vanden Plas Princess-ben és az Austin Healy 100-asban jelent meg. Azt, hogy neve bekerült a minden idők legjelentősebb motorkonstruktőrei közé, jórészt David Brown-nak, az Aston Martin tulajdonosának köszönheti, aki 1953-ban kínált neki állást a vállalatnál. Brown amúgy néhány évvel korábban csak azért vásárolta meg a Lagonda autómárkát, hogy hozzájusson a személyesen W. O. Bentley által tervezett, nagyszerű, 2,6 literes, DOHC vezérlésű, soros hathengeres motorhoz, amelyet első feladatként „Tadek" Marek dolga lett korszerűsíteni.

Két vezérműtengelyes remekmű: az Aston Martin DBR soros hathengerese dupla gyújtással és három porlasztóval Forrás: Retro Mobil

Évtizedekig az ő gépei surrogtak az Aston-Martinokban

Nagy lendülettel látott munkához a lengyel mérnök, 2,9-esre fúrta fel a motort, megnövelte a kompresszióját, és a három SU porlasztóval 180 lóerősre tudta izmosítani. Ez a gép hajtotta az Aston Martin DB 2/4 típust. Tadeusz a Lagondával szinte egy időben tervezte meg élete főművét, a 3,7 literes, csupa alumínium soros hatost. A DOHC-vezérlésű szupergépet először a DBR2 versenyautó orrába szerelték, amellyel a Le Mans-i 24 órás futamon indultak (igaz, műszaki hiba miatt kiesett a csapat), a Daily Express Trophy-n is rajthoz állt, és Sir Stirling Moss is begyűjtött vele néhány kupát.

A DB5 és az Aston Martin nemcsak Mareknek, hanem a James Bond filmeknek is sokat köszönhet – a motor kifinomultsága és ereje illett a 007-es ügynökhöz Forrás: Retro Mobil

Alapos módosítások után ez a szív került be később az utcai DB4-be, a Touring karosszériás modellbe, amely az Aston Martin márkát egyből a Porsche és Ferrari mellé repítette. 4,0 literes változatában e hathengeres hajtotta a legendás DB5-öt (James Bond szolgálati autója volt), majd a DB6-ot és eleinte a DBS-t is.

Utóbbi vadonatúj, szögletesebb karosszériát kapott, és 1967-ben eleve V8-asként akarták bemutatni,

de Marek utolsó remekműve két évet késett. A mérnök már korábban nekilátott ugyan a csupa könnyűfém nyolchengeres tervezésének, de a kivitelezés és tesztek jócskán csúsztak.

Tadeusz Marek 1966-ban, az akkor még kísérleti V8-assal. Ezt a motort versenysportban is kipróbálták, többek közt a Lola T70-ben Forrás: Retro Mobil

Végül az 5,3 literes motor csak 1969-től repítette a DBS-t, méghozzá 320 lóerejével igen fürgén, akár 240 km/h-s sebességgel, és addigra a megbízhatósági problémákon is sikerült felülkerekedni. Olyan jól sikerült gép, hogy egészen a 2000-es évekig gyártásban maradt, végigkísérve az Aston Martin V8 modellek sorát és még a kompersszoros Virage Vantage-t is. Tadeusz Marek azonban nem várta meg a sikereket, sőt, még a DBS bemutatkozását sem az 1968-as Londoni Autószalonon, hanem nyugdíjba ment. Olasz tengerparti villájába vonult vissza feleségével, és szülőföldjétől távol 1982-ben hunyt el.

William Towns rajzolta DBS új karosszériáját, de csak késve vált szériaéretté a V8-as motor, amelynek furata megegyezett a hathengeresével, így át tudták venni a dugattyúit Forrás: Retro Mobil

Még több olvasnivaló a Retro Mobil júniusi számában: