Minőség, megbízhatóság és elegancia: a Mercedes W108/109 sorozata mércét állított a felső kategóriában, a Paul Bracq formatervezésével készült limuzin számos érdekes műszaki megoldást felvonultatott, és anno Magyarországon sem volt ismeretlen - ilyennel furikáztak a fontos káderek. Ezúttal egy szépen megőrzött 280 S alapkivitelen mutatjuk be az S-osztály közvetlen elődjének történetét és menettulajdonságait.

1965 volt az az év, amikor a Daimler-Benz megmutatta a világnak legfrissebb elképzelését a luxusról. Paul Bracq vezető dizájner és csapata sok stílusjegyet (az álló lámpákat, a monumentális hűtőmaszkot, a kétszintes lökhárítókat) átmentett az elődről, a W111/112-es „Fecskefarkúról". Mivel az uszonyok addigra kimentek a divatból, eltüntették őket a hátsó sárvédőkről, emellett alacsonyabbá és laposabbá formálták a karosszériát. Megnövelték az üvegfelületeket is, ami egyszerűbb formavilágú, a korízléshez jobban illeszkedő megjelenést eredményezett.

Összesen 330 495 darab W108-ast gyártottak, a sorozat legnépszerűbb modellje a 280 S, illetve a 280 SE volt, Európában ebben a „töklámpás" kivitelben. Galériához kattintson a képre!Forrás: Retro Mobil

Két változat készült, a kisebb W108 „csak" 4,9 méter hosszú volt, a luxus W109-es pedig kereken 5 (némi áthallás azért volt a sorozatok között, az alapmodell SEL változatai szintén a hosszabb karosszériával futottak). Elöl-hátul független futómű garantált remek menetkényelmet, a hátsó lengőtengely központi kiegyenlítő rugót kapott, és a négy tárcsafék is alapból járt. Ugyanakkor nem volt új fejlesztés a teljes műszaki arzenál, a hathengereseket például csak felfrissítették: a 2,5 literes alapmotor a korábbi 2,2-es felfúrásával született, és kiviteltől függően 130-150 lóerőt teljesített.

Elődjénél 15%-kal nagyobbak az ablakfelületek, Németországban „üvegháznak” is becézték. A 280 S ívmenetben finoman alulkormányzott viselkedésűForrás: Retro Mobil

Fölötte állt a rangsorban a befecskendezős 3,0 literes, amit az ötvenes évekbeli W189 Adenauerból emelték át 170 lóerősre izmozítva; ezt a gépet a W108 és a W109 is használta. A két típust egyszerre, 1965-ben mutatták be, a kisebbiket 250 S, 250 SE és 300 SEb változatban (az E a befecskendezést jelölte), a légrugózású nagyobbikból eleinte csak 300 SEL létezett. Alapból négyfokozatú kézi váltóval szerelték őket, de felárért ötös kézit is lehetett rendelni, és népszerű opció volt a négyfokozatú automata is, amelynek előválasztó karja a padló helyett a kormányoszlopra is kerülhetett.

Ritka megoldás a karos mozgatású pillangóablak, sokat javít a szellőzésenForrás: Retro Mobil

Kétféle fényszóróval és akár V8-as motorral

Aztán 1966-ban Erich Waxenberg mérnöknek olyan ötlete támadt, hogy saját W109-esébe beteszi a diktátorok körében is kedvelt 600-as luxusautó 6,3 literes V8-as motorját, így új kategóriát teremtett: az „indokolatlanul erős limuzinokét". Annyira megtetszett a vezetőségnek a prototípus, hogy erősen limitált példányszámban sorozatgyártásba is vette. A 250 lóerős, hatalmas nyomatékú 300 SEL 6.3 az amerikai piacon nagy sláger lett, így a gyár később két kisebb, szélesebb vevőkör számára elérhető V8-ast is betett a kínálatba, 1969-ben a 3,5, két évvel később pedig (USA-kivitelben) a 4,5 literest.

Egyszerű, de kellemes hangulatú a beltér, műbőr kárpitokkal, valódi fával és puha szőnyegekkel. A drága, feláras Becker helyett ebbe utólag Blaupunkt rádiót építettek beForrás: Retro Mobil

Nem a mára legendás 6.3-as volt az egyedüli spéci kivitel: a stuttgarti üzemen belül (a Mercedes nem adta ki e munkát külső szakműhelynek) a 3,5 literesekből készültek páncélozott kivitelek is, kifejezetten a veszélyesnek ítélt országokban működő német diplomáciai képviseleteknek. Dél-Amerikában a hetvenes évek elején 28 ilyen gördülő erőd szolgált. Ami a szériamodelleket illeti, 1967-ben a 2,5-ös motort furatnöveléssel és más módosításokkal átalakították 2,8-assá, ezt porlasztóval (280 S) és Bosch befecskendezéssel (280 SE/SEL) is gyártották, 140, illetve 150 lóerős teljesítménnyel.

Ez a modernizált, M130 gyári kódú motor hét helyen csapágyazott, a vezérlését kettős lánc hajtja. Alapesetben porlasztó etetiForrás: Retro Mobil

A W108/109 páros magasra tette a lécet, a konkurensek közül egyik sem tudta elérni a szintjét, pedig a BMW E3 formájában kifejezetten modern és sportos kihívója is érkezett. Műszaki újdonságai közé tartozott a mechanikust nyugdíjazó elektronikus befecskendezés (a 3,5 és 4,5 literes modelleknél), az automataváltók ma megszokott kulisszájára átállás (P-fokozat fent) és több Barényi Béla-féle biztonsági fejlesztés. Alapkivitelei „töklámpákkal" készültek, az amerikai kivitelű, illetve drágább halogénizzós európai modelleknek egymás feletti kerek ikerfényszórók adtak nemes karaktert.

Olasz exportkivitelről árulkodnak az első sárvédők apró oldalindexei. Az utasoldali tükör nem volt alapáras; jellegzetesek a karosszéria színére fényezett, elegáns lemez dísztárcsákForrás: Retro Mobil

Alapmodellként is kifinomult és kényelmes

Tesztpéldányunk a W108-sorozat a második kiadásának (1967-1972) legszerényebb képviselője, 280-as motorral, két duplatorkú porlasztóval és négysebességes kézi váltóval. Európai változat km/h-ban mutató sebességmérővel, kevés extrával, alufelni helyett a jellegzetes fém dísztárcsákkal. Szépen megőrzött, sosem restaurált példány Olaszországból, Velence közeléből. Aranyat ér, ha az embernek a helyszínen van külön segítő csapata, hogy a vágyott modellt felkutassa – alkalomadtán lealkudja az árát – és hazaszállítsa, több más veterán mellett ez a modell is így került Zentai Viktor garázsába.

Ketten nagyon kényelmesen ülhetnek itt, az ülés puha, kartámasz is jár. Ritkán taxiztak ilyennel, arra a középkategóriás Mercedesek szolgáltakForrás: Retro Mobil

Diszkrét elegancia és praktikum jellemző a beltérre, egyáltalán nem hivalkodó. Mindössze néhány valódi fába ágyazott kapcsolóból és a kupola alól kikandikáló óra-trióból áll a műszerfal, előttük a mutatós, króm-kürtkarikás nagy kormánnyal. Megfelelő méretűek és komfortosak a fejtámla nélküli ülések, a lábtér átlagos testalkatú utasoknak elöl-hátul bőséges. Alapjáraton a soros hathengeres motor illedelmesen surrog, a sebesség és fordulatszám növelésével megjön ugyan a hangja, de sosem lesz zajos, sőt, korához képest iszákossággal sem vádolható: átlagosan 13 litert benzint fogyaszt.

Hatalmas a csomagtér, a kalaptartó alá betolt holmikat nehéz kihalászniForrás: Retro Mobil

Jó konstrukció a pontos váltó, a márka több típusában is szolgált, négy hosszú sebességfokozattal gazdálkodhatunk: egyesben akár 60 km/h-ig is elhúzatható a Mercedes, harmadikban pedig 140 a határ. Persze ezt kár rendszeresen erőltetni, a motor nem igazán pörgős, cserébe nyomatékos. Könnyedén fel tudja venni az autópályás utazótempót, és kényelmesen tartja akár teljes terheléssel is, miközben a menetkomfort és az egyenesfutás is meggyőző. Kanyarban csak keveset dől a 280 S, jó aszfalton simán suhan, és a töredezetten is jól teljesít, de az összes úthibát nem tudja eltüntetni.

Lengőtengelyes, hosszlengőkaros a hátsó futómű, központi kiegyenlítő rugóvalForrás: Retro Mobil

Állt belőle néhány a Kádár-elit pártgarázsában

Kormánygépe golyópályás, így a fogaslécesekénél természetesen több a holtjátéka. Ma már nehezen hihető, de a szervorásegítés nem volt alapáras, és ebben sincsen, így kell egy kis izommunka a volán forgatásához. Erős fék ügyködik a lassításon, rásegítővel is megtámogatva – a négy tárcsás rendszer egyébként nem csak a csúcssorozat kiváltsága volt, a Mercedes mindig adott a biztonságra, a kisebb és három évvel később bemutatt W114-esek (Állólámpások) is így készültek. Összességében
a W108-as korának egyik legjobb limuzinja volt, alapmodellként is kényelmes és élvezetes vezetni.

VDO gyártmányú műszercsoportja sebességmérőből, üzemanyagszint mutatóból, olajnyomás mérőből, vízhőmérőből és órából állForrás: Retro Mobil

Magyarországon is szolgáltak W108-asok a szocializmus idején, ezek vagy magas rangú állami funkcionáriusokat hordoztak, köztük a szovjet limuzinokért nem különösebben rajongó Kádár Jánost, vagy pedig a BRFK-nál kék-fehér fényezéssel, villogóval ellátva delegációkat kísértek (erről a korabeli rendőrautókat bemutató galériában találhat képet). Utódja, a tévésorozat alapján Jockey-Merciként emlegetett W116-os még kifinomultabb szerkezet volt és elsőként viselte az S-osztály elnevezést, de sok veterános a ritkább W108-as klasszikus, hatvanas évekbeli hangulatáért rajong.

Az irányjelző és a ködlámpa is elfér a nagy búra alatt, a W108/109 volt a Mercedes utolsó állólámpás sorozata. Sokan utólag átalakítják ikerfényszórósraForrás: Retro Mobil
Műszaki adatok – Mercedes-Benz 280 S (W108)

Motor: OHC-vezérlésű, soros hathengeres benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 2778 cm. Furat x löket: 86,5 x 78,8 mm. Kompresszióviszony: 9,0:1. Teljesítmény: 140 LE, 4200/perc fordulaton. Nyomaték: 223 Nm, 3600/perc fordulaton.

Erőátvitel: négyfokozatú kézi váltó, hátsókerék-hajtás.

Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros kanyarstabilizátorral, hátul hosszanti vezetőkaros, vízszintes segédrugóval. Elöl-hátul csavarrugók és hidraulikus lengéscsillapítók. Kétkörös fékrendszer tárcsafékekkel és szervóval.

Felépítmény: négyajtós, ötüléses, önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4900 x 1810 x 1440 mm. Tengelytáv: 2750 mm. Csomagtartó: 610 l. Tank: 82 l. Saját tömeg: 1495 kg.

Végsebesség: 185 km/h. Gyorsulás (0-100 km/h): 12,5 s.

Még több olvasnivaló a Retro Mobil októberi számában: