Bármelyik autómárkáról is legyen szó, formatervezőként kevés hálátlanabb feladat van annál, mint amikor egy sikermodell utódját kell megalkotni: elvárás „fentről", hogy a győztes csapaton érdemben ne változtassanak, ugyanakkor haladni is kell a korral. Valójában a második generációs GLC teljesen új modell, de az előd jól eltalált formanyelvét nem akarták megbolygatni, így a kellemes és lágy vonalvezetés a DNS-ében maradt. Akkor hogyan lehet megkülönböztetni a régitől? Lehet, hogy a márka rajongói elsőként a hűtőrács rengeteg apró Merci csillagos mintáját fogják majd említeni.
Hétköznapi halandóként azonban legegyszerűbb az első fényszórókat, a visszapillantó tükröket, illetve a karcsúbb és betéttel összekötött hátsó lámpákat figyelni, ezek a legfeltűnőbb újdonságok. Maradtak a markáns ál-kipufogóvégek, abból a (szerintünk téves) feltételezésből, miszerint ez a városi ember szemének ez szimpatikus, mindenesetre kellemes az összhatás. Most érkezik amúgy az új generáció terepkupé változata is, de a tesztelt klasszikus SUV kevésbé rongyrázó és praktikusabb. Elektromos változatot egyelőre az elődmodellből kínálnak (EQC), persze a trendet látva ami késik, nem múlik.
A generációváltással változatlan szélesség mellett a magassága csökkent picit (1,64 méter), miközben a tengelytávba másfél, a teljes hosszba pedig hat centit toldottak. Ettől függetlenül a 4,71 méteres SUV-nak nem a tágasság az erénye: összességében átlagos a helykínálat, részben azért, mert a két első ülés közé jókora, gátrendszernek beillő középkonzolt és kardánalagutat emeltek, ami bizony eléggé betüremkedik a lábtérbe. Erre a pultra helyezték el a hat fokban a vezető felé döntött, ívelt központi kijelzőt, és ezen a ponton érezzük, hogy okkal vertük el egy kisebb lakás árát az autóra.
Tűéles képet ad a rendszer, és amikor közlendője van, úgy tölti ki érthető, abszolút magyar szöveggel és kimunkált tipográfiával a bő 11,9 colos képernyőt, hogy minden prémium társa példát vehetne róla. Hiszen lassan megszoktuk, hogy akármilyen drága autóban is ülünk, érthetetlen rövidítésekbe szorított, magyartalan szavakkal kell találkoznunk egy egyszerű tolatásra figyelmeztető szövegnél is. Nem csak írásban, de beszédben is jó a hetedik generációs MBUX rendszer,
kínos gép hang helyett tisztán mondja be, hogy például vigyázzunk, az előttünk lévő útszakaszon fekvőrendőr következik.
Pont az ilyen apró figyelmességek sora emeli ki a tömegből az új GLC-t, a nagyfelbontású képet a 360 fokos, bármilyen szögbe elfordítható kamerarendszeren kívül többek között olyan funkciókkal tölti ki, mint a jelzőlámpa-figyelő, ami élőképet jelenít meg a lámpáról, hogy soha ne kelljen hajlongani, ha túlságosan aláálltunk volna. Emellett a navigáció nem pusztán online, mint szinte mindenhol már, de valóban használható is, mert ugyanazokat tervezi le, mint a Google Maps tenné. Így hiába működik tökéletesen az Apple CarPlay/Android Auto, igazából így már nincs is szükség a telefontükrözésre.
Bluetooth-kapcsolaton (zenehallgatáshoz, kihangosításhoz) úgyis gyorsabban szinkronizálja a telefont, mint hogy bekötnénk az övünket, a gyári térkép pedig remekül teszi a dolgát, hibátlan grafikával, akár a kormány mögötti kijelzőn is. Már-már túlzás amúgy a digitális műszeregység mérete, akármilyen szögbe állítjuk, a kormány karimája kitakarja a felső sarkait, de az ilyen pazarlás miatt is érezhetjük a pénzünk súlyát. A head up display a harmadik kistévé a sorban, és fontos kellék ez, mert mindenféle fényviszony mellett könnyen leolvasható képet biztosít, amire szinte minden funkciót kivetíthetünk.
Mindenhol tökéletes varrásba bújtatott, finom anyagokkal találkozunk a könyöklőtől egészen a kesztyűtartó aljáig, és a belteret a szokásos hangulatfényekkel lehet giccsbe fordítani a szivárvány minden árnyalatában, sőt, még a zenére és a befújt levegő hőmérsékletre rezonáló fényekkel is magunkra haragíthatjuk az ízlésrendőrséget.
Érdemes figyelni konfigurálásnál, milyen dekorbetétet választunk a műszerfalra, mert kiterjedésével meghatározza a hangulatot,
tesztautónk fényes barna kőrisfája például a nap nagy részében sötétnek hatott, eléggé elütve a világos üléskárpittól.
Újkori Mercedes-hagyományoknak megfelelően a kormányoszlopra került az automataváltó előválasztója, az ajtókon pedig az ülésmozgatás jellegzetes gombjai sorakoznak. Három-három memóriahely tartozik mindkét első üléshez, a minden létező irányába állítás lehetősége mellett kapunk egy különleges segítséget is. Megadhatjuk, hogy hány centi magasak vagyunk, és a rendszer a nagykönyv szerint ehhez tartozó tükör-, kormány- és ülőhelyzetet választja ki nekünk, aminek némi finomhangolásával már közelítjük a hosszú távon is kényelmes pozíciót, ilyen az igazi figyelmesség.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!